Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kinek köszönhetjük James Bond, a zseniális, minden gonoszt legyőző kém eredeti ötletét? Ian Fleming angol írónak, aki megálmodta? Elsősorban igen, de ő is csak vette valahonnan az ötletet: a valóban létező szerb kém, Dusko Popov életét rögzítette regény formában.
Ahhoz, hogy hitelesen írjon egy kém életéről, az őt érő veszélyekről, vagy a nők sorozatos elcsábításáról, Ian Flemingnek nem kellett a szomszédba mennie tanácsért. A brit író maga is tengerésztisztként és hírszerzőként dolgozott a második világháború során. Gazdag volt, jóképű, szerette a kalandokat, nem ijedt meg a veszélytől – nem véletlenül formálta ilyenné Bond képzeletbeli karakterét is. Ugyanakkor volt egy találkozás Fleming életében, ami szintén nagy hatást gyakorolt munkásságára: amikor egy lisszaboni kaszinóban megismerkedett a nála is leleményesebb és vadabb életet élő Dusko Popov szerb kémmel.
Elborzasztotta a zsidógyűlölet
Popov Titelben született 1912-ben egy meglehetősen jómódú család második gyermekeként – bátyja egyébként szintén kémként élt. A fiút Angliába, Franciaországba és Németországba küldték tanulni elit iskolákba, s művelt, stílusos fiatal férfit neveltek belőle. Németországban eleinte jogi tanulmányokat folytatott, és a társadalmi elit tagjait mondhatta barátainak, ám a második világháborút megelőző német események, az ott látott zsidóüldözés mérhetetlenül felháborították. Ekkor határozta el, hogy valamiképpen harcolni fog a németek ellen. Egyetemi barátja, Johan ’Johnny’ Jebsen nyomán ő maga is jelentkezett az Abwehr, a közvetlenül Hitler által működtetett katonai hírszerző szervezetbe. Ám rögtön ezután már a britek belgrádi követségén ült, és ajánlotta fel kettős ügynöki szolgálatait.
Miért pont tricikli?
Popov eredeti nevét idővel szinte elfelejtették. A németeknél Ivannak hívták, míg a brit hírszerzésnél csak Tricikli fedőnéven emlegették (állítólag azért, mert nemcsak a nőkért rajongott, de az édes hármasért is). Fő tevékenysége az információk közvetítése volt: a helyesek a britekhez érkeztek, a kitalációkat pedig a németeknek adta le. 1941-ben, amikor a németek Amerikába küldték a kémhálózatot erősíteni, majdnem sikerült megakadályoznia a Pearl Harbor-i támadást is. A fontos információkat az FBI akkori igazgatójával, J. Edgar Hooverrel akarta volna megosztani, mégpedig azonnal, de az finoman szólva sem szimpatizált a kettős ügynökkel, s nem hitte el egy szavát sem, inkább azon ügyködött, hogy a kellemetlen alakot minél előbb kizavarja Amerikából. Az információk nem jutottak el a katonai vezetőkhöz, és Pearl Harbor mint kudarc vonult be az amerikai történelembe.
Az egyik legfontosabb brit ügynökké vált
1944-ben már nagyobb hatékonysággal hozta-vitte az információkat, mert sikerült hozzájárulnia a normandiai partraszállás sikeréhez. Hamis információkkal etette a németeket, miszerint a szövetséges erők a franciaországi Nord Pas de Calais-nál terveznek nagyszabású támadást, a normandiai mozgolódás pedig csak afféle elterelő csalétek. Az egyik szövetséges ezredes később beismerte, hogy Dusan „személyesen felelős a hét német hadosztály fenntartásáért” Pas de Calais-ban. Három hétig sikerült ott állomásoztatnia őket, a sikert pedig – egy igazi kémhez mérten – mindig alaposan megünnepelte.
Nagykanállal falta az életet
Kémkedés közben persze kellett valami rendes polgári foglalkozás és főhadiszállás is: Popov ezért Lisszabonba költözött, s onnan utazgatott üzletemberként import-export üzleteit lebonyolítani. Nagyon gyakran fordult meg bárokban, partikon, jól öltözött volt, laza, szellemes, szerette a luxust és a bohém életet. Nagyjából minden útjába akadó nővel kikezdett, közben pedig szemrebbenés nélkül játszotta el nagy tétekben hol a németek, hol a britek pénzét a kaszinókban. Így találkozott a szintén kémként dolgozó Fleminggel, akinek elképesztően imponált a szerb férfi élete és stílusa. A háború végeztével Popov számos kitüntetést vett át, önéletrajzi könyvet írt (1974-ben Spy, Counterspy címmel jelent meg), üzleti karrierje is szárnyalt, majd feleségétől három gyermeke született. Fleming is visszatért saját köreibe, és gyorsan lejegyezte a részben Popovról mintázott 007-es ügynök történetének első fejezetét. Fleming 1964-ben, Popov pedig 1981-ben hunyt el egy garantáltan eseménydús életutat lezárva.
