Steven Tyler az Aerosmith különleges torkú énekeseként vonult be a történelembe. Nemcsak a hangja emeli ki környezetéből, de a megjelenése is: hihetetlen bátran öltözködik, bár időskorára sokak szerint inkább egy nagymamára hasonlít, mint rockikonra. Hiába, a Mick Jagger hasonlóan excentrikus ikertestvéreként számon tartott énekes felett is eljárt az idő.
Hogy jutott el Mozarttól a rockig?
Steven Tyler nem meglepő módon zenészcsaládba született, ám akkor még Tyleréknek semmi közük nem volt a „sötét oldalhoz”: Giovanni Tallarico, az olasz nagypapa testvéreivel együtt Mozart- és Schubert-műveket játszó zenész és zenetanár volt, így építettek karriert Amerikában. Tyler nagymamája is zongoristaként, zenetanárként kereste a kenyerét, mindketten szerették a klasszikusokat, és a gyereküket is ennek szellemében nevelték. Steven Tyler apja, Victor Tallarico úgy nőtt fel, hogy szülei komolyzenét játszottak, tanítottak, és otthon, a Sunapee-tónál rendszeresen zenei táborokat szerveztek. Nem is csodálkozhatunk rajta, hogy Victor is zenész, később zenetanár lett. Saját fiát, az 1948-ban született Steven Tallaricót ugyanebben a szellemben nevelte: a leendő rockikon apja zongorája alatt kuksolva hallgatta Chopint, Debussyt, és a templomi kórusban is énekelt. Elképzelhetjük, milyen hosszú út vezetett innen a koncertturnékkal, drogokkal és szexszel tűzdelt rockerélethez.
Hatalmas szája miatt csúfolták
Steven Tallarico nem volt sem szép, sem különösebben nyugodt kisfiú. Szája kissé túlméretezetten uralta az arcát, ami miatt osztálytársai rendszeresen csúfolták, sőt verték. Viselkedése azonban nem ettől vált vaddá: már az iskola előtt is a természetet járta, horgászott, állatokat fogott, prémekkel üzletelt, és soha nem bírt nyugodtan megülni a fenekén. Külön élvezte, amikor a családjával zenés-táncos előadáson léphetett fel – már háromévesen is imádta a színpadot. Apja zenekarában is játszhatott: a leendő Steven Tyler bécsi keringőt, csacsacsát és slágereket adott elő, cseppet sem nagy lelkesedéssel. Egyik iskolai lógása során aztán megismerkedett Ray Tabanóval, aki már olyan utakat mutatott neki a zenében, amik a kedvére valók voltak.
A Rolling Stones nyomában
1962-ben a Tylernél öt évvel idősebb Mick Jagger és Keith Richards megalapította a Rolling Stonest, 1960-tól pedig a Beatles uralta a slágerlistákat. Minden ezután született zenekar a kettő közül valamelyik együttest próbálta utánozni. Tyler két olyan zenekarban, a Stangers-ben és a Dentes-ben kezdte dobos és énekes karrierjét, amelyek ezen a kitaposott ösvényen jártak. A Stangers – névváltoztatásuk után Strangeurs – bizonyult tartósabbnak, ennek tagjaként Tyler már sikereket könyvelhetett el, de még ekkor is főként Rolling Stones-, Byrds- vagy Beach Boys-számokat adtak elő, nem saját szerzeményeket. Tylernek ráadásul megvolt az a nagy előnye, hogy hosszúra növesztett hajával, karakteres arcával Mick Jaggerre emlékeztette a közönséget, olyannyira, hogy több alkalommal össze is keverték vele. A még mindig csak gimnazista fiú élvezte a sikereket, és talán nem is sejtette, mekkora riválisa lesz az istenített Stonesnak.
Siker a saját jogán
Miután a Strangeurs egyre sikeresebb előzenekarrá vált, menedzserek nyúltak a hóna alá. Nevüket először Chain Reactionre kellett változtatniuk, de az így kiadott albumuk eltűnt a süllyesztőben, 1967-ben fel is oszlottak. Tyler ekkor elhatározta, hogy másik zenekart talál magának, megkereste hát a Woodstockban hallott Jam Band kezdő zenekar tagjait, és beállt hozzájuk énekesnek.
Tom Hamilton basszusgitáros, Joe Perry gitáros, Joey Kramer dobos és Ray Tabano gitáros – akit rövidesen Brad Whitford váltott fel – alkotta hát az 1970-ben induló Aerosmith-t, Tylerrel az élen. Stevent még mindig csak Jagger tarka harisnyás másolatának tekintették, amire rá is játszott azzal, hogy Jagger eltitkolt testvérének hazudta magát. Nem csinált titkot belőle, hogy mekkora rajongója a Stonesnak, azt vallotta: „utánozd, míg magától nem megy”.
Albumaik szépen fogytak, a Toys in the Attic és a Rocks lemezek pedig már a legnagyobb sztárok közé repítették őket: a Kiss mellett az Aerosmith lett a legnépszerűbb amerikai rockegyüttes. Abban hasonlítottak is, hogy erősen képviselték a saját stílusukat, csakhogy míg a Kiss páncélokkal és tűzzel tette látványossá a színpadot, addig Tyler színes sálakkal és szivárvány minden színében pompázó, nőies fellépőruháival.
Húszmillió dollár csak drogokra
Steven Tyler kapcsolata a kábítószerekkel igazán mély és tartalmas volt, ráadásul elég korán kezdődött. Még gimnazista volt, amikor már annyira rá volt kattanva a szerre, hogy az iskolájába álruhás rendőrt küldtek nyomozni. Az le is fülelte Tylert, aki megúszta egy év próbaidővel és egy kirúgással. Ez kicsit sem vette el a kedvét a tudatmódosítástól, sőt: 1970-ban az első Aerosmith-es fizetéséből pisztáciát, alkoholt és LSD-t vásárolt. Tulajdonképpen így járt el innentől kezdve minden hónapban: nem volt olyan alkohol vagy drog, amit ne próbált volna ki. Nincsenek is túl éles emlékei a hetvenes–nyolcvanas évekből. A koncertek előtt nem egyszer találtak rá teljesen kiütve, volt, hogy úgy kellett felcipelni a színpadra, vagy lehozni onnan. Tyler állítása szerint fél Perut elszívta, mellette a Porschéját, a repülőjét, a házát, és még hosszan sorolhatná. Még a színpadon is tartott kokaint és whisky-kólát egy dobban vagy sálban elrejtve. Ő maga is úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen csoda, hogy még él.
Le kéne szokni...
A nyolcvanas évekre az Aerosmith gödörbe került: a zenészek nem tudtak megfelelő teljesítményt nyújtani, mert állandóan el voltak szállva, és a megújulás sem sikerült egészen addig, amíg a zenekar felkérést nem kapott a Run–D.M.C.-től. Együtt dolgozták fel a Walk this Way című számot, ami akkora sikert aratott, hogy húzta magával az Aerosmith-t is. Ám ez még kevés volt: szükség volt a tagok józanságára is.
1982-ben Tyler a Rock in a Hard Place album turnéja után bejelentkezett a Hazelden klinikára. Első és második nekifutásra sem tudott kitisztulni, egészen 1986-ig kellett várni, mire le tudott állni az alkoholról és a drogokról. Csak úgy sikerült megoldania, hogy ettől kezdve mániákusan kergette a nőket és magát a szexet, úgy érezte, minden joga megvan hozzá, hogy annyi nőt kapjon el, amennyit csak tud. A kilencvenes években már egy csupán a szextől függő Tyler énekelt az Aerosmith élén, ami nem is maradt visszajelzés nélkül: a lemezek újra fogytak, 1994-ben felléptek Woodstockban is. Ekkorra már a sajtó sem csak azzal foglalkozott, Tyler mennyire hasonlít Jaggerre, vagy milyen drogos botrányba keveredett: frontemberünk ekkor már a The Times elnevezése szerint „elbűvölő botsáskaként” tündökölt a legnagyobb sztárok világában.
Ismét le kéne szokni...
1996-ig csak az Aerosmith sikereiről szóltak a hírek, ám ekkor a zenekar menedzsere, a depresszióval küzdő Tim Collins robbantotta a bombát: nyilvánosan azt állította, hogy Tyler ismét függővé vált, szexmániája már kontrollálhatatlan, és az is lehet, hogy a drogok is visszakúsztak az életébe. Hatalmas vita lett belőle, ami végül azzal járt, hogy a zenekar kirúgta Tim Collinst. Az Aerosmith a botrány miatt egy évben csak két koncertet adott, de aztán 1996-tól ismét sikert sikerre halmoztak Kevin Shirley producerrel. 1998-ban azonban Tyler egy kanadai koncerten sikeresen beleállította a mikrofont a saját térdébe, ami miatt műteni kellett. Még leforgatták a híres I Don’t Want To Miss a Thing című szám klipjét, amiben Tyler begipszelt lábbal vett részt.
2006-ban a torkát kellett műteni, 2008-ban pedig azért szorult ápolásra, mert leesett a színpadról. A fájdalomcsillapítóknak ekkor már végképp nem tudott ellenállni, visszaesett függőségébe. 2009-ben rehabra is kellett mennie, hogy kigyógyuljon. Sikerrel járt, és ekkor kezdett inkább szólókarrierjére koncentrálni, így egy darabig olyan hírek is felröppentek, hogy az Aerosmith – ahol a tagok és a frontember között mindig is éles ellentétek húzódtak – nélküle folytatja tovább. Végül azonban minden helyrejött, még maga Tyler is.
Családalapítás egy kicsit másképp
Tyler életéhez hozzátartoztak a függőségek, nem jelentettek kivételt ez alól a nők sem. 1975-ben egy 16 éves grupi, Julia Holcomb szüleit győzte meg arról, hogy engedjék a lányukat vele élni az ő gyámsága alatt. Három éven át tartó kapcsolatuk főleg a drogokról szólt, ráadásul egy lakástűz és egy abortusz is besötétítette az eget felettük. A gyereket a szülők meg akarták tartani, de aztán a környezetük rábeszélte őket az abortuszra, mondván: félő, hogy a baba nem lesz egészséges az elfogyasztott drogok miatt. Tylert mégis a padlóra küldte az eljárás, Julia pedig abortuszellenes aktivista lett.
Az énekes nem maradt sokáig gyerek nélkül, Liv nevű lánya 1977-ben született Bebe Buelltől, bár Liv és Steven Tyler is csak 1985-ben tudta meg, hogy apa-lánya viszonyban állnak egymással. Két évre rá jött a második lánya, Mia, de ő már családba született: Tyler feleségül vette az anyát, Cyrinda Foxe-ot, és 1978 és 1987 között működött is a házasságuk. A válást hamar újabb esküvő követte, Tyler második felesége, Teresa Barrick 1988-tól 2006-ig tartott ki a frontember mellett. Két gyereket szült neki, 1989-ben Chelsea-t és 1991-ben Tajt. Elnézte a félrelépéseket, a drogos ködöt, az önző viselkedést, az ordítozást. A pletykák szerint végül akkor romlott meg teljesen a házasságuk, amikor kiderült, hogy Tyler hepatitis C-vel küzd. A válást számtalan futó viszony követte. Az énekes szerelmi élete akkor került ismét a figyelem középpontjába, amikor 68 éves korában, négyéves kapcsolat után eljegyezte a nála negyven évvel fiatalabb Aimee Prestont.
Előre és még tovább
Steven Tyler immár a 71. évét tapossa, ennek ellenére továbbra is ott áll az Aerosmith élén. Elérte, hogy a zenekart ugyanúgy imádni és másolni kezdjék, ahogy annak idején ő tette a Rolling Stonesszal. Hatással voltak a Nirvanától kezdve a Metallicán át a Guns N’ Rosesig egy sor zenekarra, és az egyik legsikeresebb amerikai bandának számítanak. Ez azért is nagy szó, mert lassan ötven éve tépik a gitárokat. Ez alatt az idő alatt az elbűvölő botsáskából festett hajú, ékszerekkel feltűzdelt, unokáival játszadozó rock néni lett, de ilyen pályafutással a háta mögött ez legyen Tyler legnagyobb baja.