A hosszú hétvégének mindenki örül, főleg amikor nyáridőben lehet kicsit többet pihenni. Ki firtatja ilyenkor, hogy tulajdonképpen miért is lehet plusz egy napot otthon tölteni? Hát mi.
Ha vallásos neveltetést kaptál, biztos képben vagy, de ha nem jártál hittanra, és a szüleid sem beszélgettek veled a Biblia történéseiről, valószínűleg nemigen tudod hová tenni ezt az ünnepet.
Mit ünneplünk?
Pünkösdkor, a húsvét utáni ötvenedik napon a keresztények a Szentlélek eljövetelére, más szóval kiáradására emlékeznek, és ezt tekintik az egyház születésnapjának is. Neve is arra utal, hogy az ünnep dátumát az azévi húsvét dátuma határozza meg: az „ötvenedik” jelentésű pentekotész szóból ered.
A keresztény pünkösddel csaknem egybeesik a zsidó vallás sávout nevű, a Sínai-hegyi mózesi törvényhozásra emlékező ünnepe – ez, és az aratás kezdetét ünneplő esemény (ami szintén a zsidóság korai történetéig nyúlik vissza) szolgáltak a pünkösd előképéül. A keresztények i. sz. 305-től ünneplik az egyház születésnapját, itthon a pünkösdhétfő 1993 óta általános munkaszüneti nap.
Mi történt?
Ha kicsivel többet szeretnénk megtudni a pünkösdi eseményekről, az Újszövetséghez, azon belül is az Apostolok cselekedeteihez kell fordulnunk, itt ugyanis részletesen leírják a csodás eseményeket.
Az irat szerint pünkösd napján összegyűltek az apostolok, Máriával együtt, amikor is óriási, szélvihar hangjához hasonló égzengés támadt, majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek egyenként föléjük szálltak, és mindnyájukat eltelítették a Szentlélekkel.
De nem csak a lelkükben töltődtek szeretettel és kegyelemmel, más is megváltozott. A Galileából származó, arámi nyelvet beszélő tanítványok hirtelen, addig számukra ismeretlen nyelveken kezdtek szólni, szavaikat így egy csapásra megértették „pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok…” (ApCsel 2.)
A jogos döbbenet és álmélkodás hangjai mellett a gúnyét is hallani lehetett. Voltak, akik azt feltételezték, hogy az igehirdetők
édes bortól részegedtek meg.
Az ekkor szólásra emelkedett Péter szerint azonban nem borról, hanem egy régi jóslat beteljesüléséről volt szó, amely megtérésre, a hit terjesztésére és prédikálásra buzdította a jelenlévőket. Szavai és a csodás jelenségek megtették hatásukat. „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2.)
Hogyan lett ünnep?
Ha a lángnyelveket nem is, de az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház alakulását a történelem is leírja, és innen már érthető, miért van óriási jelentősége ezeknek az eseményeknek a keresztény vallás számára. Az apostolok mindennyelvűsége azt igazolja, hogy a hit mindenkié, ez a közös nyelv, ami összekapcsolja őket, az Istentől kapott igazságot pedig az apostolokon és a megtért embereken keresztül egyre többen érthetik majd meg. Ebben a közös értésben született meg a keresztény egyház.
Néphagyományok
A pünkösdhöz kapcsolódó néphagyományok is keresztény és pogány elemek keveredéséből jöttek létre, egy részük a vallásos tartalomra, mások inkább a természeti ünnepszerűségre reflektálnak.
Az egyik legismertebb pünkösdi hagyomány a királyválasztás. A versenyek során kiválasztott fiatal egy évig a falu kegyeltje lett, minden lakodalomba, mulatságba hivatalos volt, sőt még a kocsmában is ingyen ihatott, és apróbb stiklikért nem is büntették meg. Nem véletlen, hogy pünkösdi királyság néven ma is a mulandó sikert emlegetjük.
Fennmaradtak továbbá az ünnephez kapcsolódó terményekkel kapcsolatos jóslások, jövendölések (például hogy a pünkösdi harmatnak szépítő hatása van, vagy a pünkösdi eső jó termést ígér), és termékenységszokások (pünkösdi királynéjárás, mátkázás), májusfaállítás vagy -döntés. És pünkösdkor a szerelem is más.
És ma?
A vallásos ember számára a pünkösd ma is az egyik legnagyobb ünnep, amelyen rendszerint vasárnap és hétfőn is ünnepi misét celebrálnak, és amelyhez többek között a magyarok legnagyobb zarándoklata, a csíksomlyói búcsú is kapcsolódik.
Az eseményt idén Ferenc pápa is kitüntette részvételével (pontosabban az ünnep előtt egy héttel látogatott Erdélybe, ezért a gyulafehérvári érsek kiterjesztette az idei búcsú idejét), tavalyi pünkösdi homíliájában pedig a Szentlélek erejét allegorizálva aktualizálta az apostolokkal történteket:
„Meleget fúj a hidegben, enyhülést ad a forróságban, vizet a szárazságban. Megváltoztatja a szíveket is: megmozdítja, azokat, akiket a félelem bénít meg, a Szentlélek leküzdi az emberek belső ellenállását, továbblépteti azt, aki félmegoldásokkal akar megelégedni, újraindítja azt, ki úgy érzi, célba érkezett, álmokat ad a bátortalannak.”
A vallást nem gyakorlók számára a pünkösd a nyár és a természet ünnepe lehet, amelyhez kapcsolódóan országszerte izgalmas rendezvényeken lehet részt venni, és amikor a hagyomány szerint rántott csirkét és idei libát jó enni, uborkasalátával.
