Heti kérdésünkkel arra keressük a választ, előnyből vagy kockázatból jár-e több egy 45 körül kihordott terhességgel.
Merre tartunk?
Több évtizedes tendencia – nemcsak itthon, de világszerte sok országban –, hogy a nők egyre idősebb korban szülnek. Bár részben relatív, mit értünk „idősebb” kor alatt, számokban is jól kifejezhető az irány még alig harminc évre visszatekintve is.
A KSH adatai szerint az 1990-es években a legtöbb élveszülés a 20-24, illetve a 25-29 éves kor közötti nők körében történt. 2016-ra a vezetést a 30-34 éves kor közötti korosztály vette át, de még 35 és 39 között is többen szültek már, mint a 20 és 24 éves kor köztiek körében, a 40 és 45 között szülő nők aránya kifejezetten dinamikusan nőtt: megháromszorozódott az elmúlt 25 évben.
Ma pedig, amellett, hogy a 35 évesek negyedének nincs utódja, a szülő nők 4,5 százaléka 40 feletti: a gyerekvállalás nemcsak hogy határozottan a harmincas-negyvenes évekre tolódott, de a határ egyre tágulni látszik. De vajon meddig?
(Bár a ma élő férfiak is később lesznek apák, mint szüleik vagy nagyszüleik generációja, ennek okaival, társadalmi, egészségügyi vetületeivel ez a írás most nem foglalkozik, mint ahogy nem tesz különbséget a 45 körül első vagy második, harmadik stb. gyermeküket szülő nők között sem.)
Okok
A későbbre tolódó gyermekvállalás mögött okok komplex szövevénye húzódik meg, mindezt ráadásul egyéni döntések és sorsok árnyalják tovább. A női szerepekkel kapcsolatos változások, a nők átalakulóban lévő munkaerőpiaci helyzete, a növekvő tanulási egyenlőség csak az okok egyik csoportja, amely miatt a nők későbbi időpontra halasztják a gyermekvállalást. Ettől függetlenül tény, hogy sokan vannak, akik jobb karrierlehetőségek miatt vállalnak csak később gyereket.
A párkapcsolatok kialakításával kapcsolatos nehézségek szintén szerepet játszhatnak a késő(bb)i gyerekvállalásban. Ahhoz, hogy az ember felelősen vágjon bele a terhességbe, nem árt, ha megtalálja ehhez a megfelelő partnert is. Sokan vannak olyanok is, akiknek ez csak harmincas éveik vége felé, vagy még később jön össze – érthető, hogy ők ekkor kezdenének bele a családalapításba is, és születik így első-második-harmadik gyerekük negyvenöt körül. Szintén párkapcsolati tényező, hogy a válások számának növekedésével párhuzamosan a második, harmadik házasságok vagy tartós együttélések is egyre gyakoribbak. Ezekben a kapcsolatokban megint csak sokan vannak, akik közös gyereket is szeretnének, ahol tehát nem minden negyvenes kismama az első gyermekével várandós.
Vannak, akik számára az egzisztenciális stabilitás az egyik legfontosabb előfeltétel a gyermekvállaláshoz, és sokan csak harmincas-negyvenes éveikre érik el az anyagi biztonságnak azt a szintjét, ahol már úgy érzik, érdemes családot is tervezni.
A folyamatot emellett némiképp támogatja a reprodukciós technikák fejlődése és szélesebb elérhetősége is: ma már több, erre szakosodott intézményben hozzáférhetünk a különböző IVF technológiákhoz, melyeket egyébként – az anya 45 éves koráig – az állam is támogat, így sokan érzik úgy, tovább várhatnak.
A fenti életkori megkötés egyébként különösen fontos. Bár jogszabályi feltétele a támogatásnak a reproduktív életszakasz felső határának el nem érése, azt azonban, hogy ez pontosan milyen életszakaszban következik be, már nem határozzák meg egyértelműen. Az egyéni eltérések miatt ez nem is feltétlenül lehetséges, talán emiatt „égett bele” jobb híján a 45 éves kor a köztudatba egyfajta felső határként.
Következmények
A későbbre tolódó gyermekvállalásból eredő legfontosabb következmény, hogy a nők egyre nagyobb része nem a legtermékenyebb életszakaszában szeretne szülni, és sokszor azzal szembesül, hogy a spontán teherbeesés esélye 35 felett évről évre kisebb, 45 éves kor után pedig minimális lesz.
Úgy tűnik, hogy biológiánk nem feltétlenül tart lépést a társadalmi változásokkal. Nőgyógyászok szerint ugyanis (figyelembe véve az anyára és a magzatra leselkedő veszélyeket és az egészségesen kihordott, komplikációmentes terhességek számát) a 20 és 35 éves kor közötti életszakasz az ideális mind a teherbeeséshez, mind a magzat kihordásához. 35 éves kor felett a spontán teherbeesés esélye azért is csökken jelentősen, mert egyre kevesebb petesejt érik meg, 40 éves kor felett pedig már gyakoribbak a peteérés nélküli ciklusok, és elindulnak a menopauzával kapcsolatos hormonális változások is – igaz ebben nagy egyéni eltérések lehetnek.
A spontán teherbeesés esélyének csökkenésével párhuzamosan már a 35 körüli nők is egyre nagyobb számban vesznek igénybe különféle asszisztált megtermékenyítési eljárásokat, a 40-45 év közötti életkorú nők esetében ez csaknem kizárólagos lehetőséggé válik. 45 és 50 éves kor között saját petesejttel már nem, donortól kapottal azonban még történhet a mesterséges megtermékenyítés. Ma évente körülbelül 6500 in vitro fertilizációs (IVF) kezelést végeznek az erre szakosodott 11 intézményben.
Önmagában ez természetesen nem lenne baj, ugyanakkor sokak szerint komoly egészségügyi, anyagi, sőt erkölcsi kockázatokat rejt magában ez a tendencia.
Egészség
Az idősebb korban vállalt terhességet ellenzők komoly egészségügyi kockázatokra hívják fel a figyelmet. 35 éves kor felett egy sor – a terhességek egy részében fiatalabb korban is megjelenő komplikáció kockázata – ugrásszerűen megnő. Az „idősebb” korban gyermeket vállalók körében magasabb a terhességi cukorbetegség, a magas vérnyomásos és vérzéses állapotok kockázata, nagyobb a vetélés, a koraszülés és a császármetszés eshetősége is – emelik ki a szakértők, a számadatokkal pedig nemigen lehet vitatkozni.
Ugyanakkor tagadhatatlan (és erre sokszor apellálnak azok, akik negyvenes éveikben szeretnének babát), hogy nagyon nagy különbségek lehetnek a (bármilyen életkorú) édesanyák egészségügyi állapota között is. Ha összehasonlítunk egy alig húszéves, rosszul táplált, dohányzó édesanyát, egy túlsúllyal küzdő 30-35 évest egy minden szempontból jó karban lévő, egészséges, sportos 45 évessel, a kockázatelemzés már más eredménnyel járna: a biológiai kor nem mindig utal egyértelműen az egészségi állapotra, és az idősebb korban vállalt terhesség nem egyenes út a fenti komplikációkhoz.
Az idősebb korban gyereket vállaló nők sokszor rengeteg erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy minél egészségesebbek és fittebbek legyenek várandósságuk alatt. (Ugyanakkor, míg általános egészségi állapotunkban lehetünk korunkat meghazudtolóan fiatalok, a reproduktív rendszerünket már nem tudjuk sporttal, egészséges életmóddal fiatalon tartani.)
A 40-45 éves kori terhesség és szülés ráadásul nemcsak az édesanya, de a magzat, a születendő gyermek számára is több kockázatot rejt, főleg, ha az első gyermekének ad életet ebben az időszakban az édesanya. A koraszülöttség és a császármetszés növekvő esélye mellett a genetikai rendellenességek és a kisebb születési súly kockázata is jelentősen növekszik a nemzőképes kor vége felé haladva.
Igaz ugyanakkor az is, hogy ezen kockázatok ismeretében már a 35 éves kor feletti nőknek is több kötelező, éppen a kromoszómarendellenességeket kiszűrő vizsgálaton kell átesniük, mely vizsgálatokkal ezeknek az eshetősége jelentősen csökkenthető. Ráadásul az is tény, hogy már nagyanyáink idejében (vagyis bőven a genetikai vizsgálatok és az ultrahang megjelenése előtt) is születtek természetes úton fogant, komplikációk nélkül kihordott és egészséges gyerekek...
Nicole, Halle, Meryl
És nemcsak nagyszüleink generációja lehet példa.
A 40-45 éves kor között gyereket vállaló nőknek a kockázatok ellenére reményt adhatnak azok az ismert nők is, akik 40, sőt 50 éves kor felett estek teherbe. Itthon és külföldön is számtalan példa van erre, és ez sokakban ébreszt reményt arra, hogy még ilyen idősebb korban is lehetséges a teherbeesés. Sőt, az Instagram-posztok felől nézve ez nem is „olyan nagy dolog”.
Az utóbbi példák azonban sajnos nagyon ritkán szólnak arról, hogy ezek mögött a terhességek mögött mennyi lemondás, hosszadalmas hormonkezelés, családi tragédia és érzelmi nehézség is lehet. A sztárok gyermekvállalásával kapcsolatban leginkább a sikersztorikról értesülünk, és sokszor nemcsak a nehézségeket nem vesszük figyelembe, de arról is elfelejtkezünk, hogy ezek az ismert emberek sokszor olyan lehetőségeket is igénybe tudnak venni, amelyek itthon/az átlagemberek számára esetleg nem is elérhetők, vagy vállalhatatlanul nagy anyagi áldozatok árán lehetne hozzájuk jutni.
Nem véletlen, hogy Pataki Zita nemrég véget ért blogját, melyben a fentieknél jóval valósághűbb képet lehetett kapni erről a megterhelő folyamatról, százezrek követték végig.
Ki neveli fel?
A kései gyerekvállalással kapcsolatos másik aggodalom (ami nemcsak a kívülről kritizálók, de az érintettek többségében is megfogalmazódik), hogy ha „simán” meg is születik az egészséges baba a negyven felett vállalt terhességből, mennyi ideig és miből tudnak a szülők gondoskodni a felnövő gyerekről.
Egy 45 évesen szülő nő gyereke egyetemi tanulmányai alatt már nyugdíjba megy, márpedig sokak szemében aggasztó, hogyan támogatja majd egy nyugdíjas korú ember a mai trendeknek megfelelően akár harmincas évei elejéig otthon lakó gyermekét. És ha anyagi gondok nem is merülnek fel, még akkor is ott a kérdés: egészségileg hogyan tud majd helytállni a szülő. Az országos egészségügyi mutatókat és az élettartam-kilátásokat ismerve ezek az aggodalmak valóban jogosnak tűnnek.
Ezekre a félelmekre is van válasz azoktól, akik szerint üdvözlendő a „késői” szülés, ők úgy vélik, hogy ahogy megfelelő testmozgással, egészséges életmóddal hosszú évekig karban lehet tartani a testet, tudatos pénzügyi tervezéssel a gyerekkel kapcsolatos kiadásokra is fel lehet készülni, és kiemelik azt is, az anyagi biztonság éppígy nem garantált a fiatalabb szülők gyermekeinek sem.
Valószínűleg ők sem tévednek. Azok közül, akik idősebb korban vállalnak gyereket, sokan vélik úgy, hogy ez a helyzet egyfajta pozitív kényszert is előidéz: vigyázniuk kell magukra, még felelősebben kell gondolkodniuk, mint egy fiatalabb szülőnek, így a hátrányból tulajdonképpen előny lesz.
Generációs szakadék
Sokan vetik fel, hogy – még ha az egészségügyi és gazdasági kockázatoktól el is tekintünk – óriási generációs különbség lesz a 45 felett szülő nő és gyereke között. Hogy – főleg a gyerek kamaszkorában – nagyon nehéz lesz megtalálni a közös hangot egy már nagymamakorú szülő és a gyerek között. Kiemelik azt is, hogy idősebb korban már nem könnyű felvenni azt a tempót, amit a kis- és nagy gyerekes élet megkövetel. „Mi lesz, ha oviban a nagymamájának néznek?” – teszik fel a kérdést sokan.
Semmi, felelik azok, akik számára ez nem jelent problémát. Ők úgy vélik, szülő és gyereke között mindenképpen vannak generációs különbségek, és ez nem is baj, mert ők nem a gyerekük legjobb barátai, hanem jó szülői szeretnének lenni. És úgy gondolják, ebben inkább segít, mint problémát okoz a 45 év feletti kor. Ők azt emelik ki, hogy egy relatíve idősebb szülő több türelemmel és megértéssel, több élettapasztalattal tud nevelni, és könnyebben szorítja háttérbe egy ideig saját igényeit, mint például egy, a húszas éveiben járó.
Erkölcsi aggályok
Sokan úgy vélik, pusztán önzés a fenti kockázatok ismeretében belevágni a gyermekvállalásba, és sokan emelik ki azt is, hogy a mesterséges megtermékenyítés ennél komolyabb erkölcsi aggályokat is felvet.
Lombikbébi-kezelés során jellemzően (amennyiben erre lehetőség van) több petesejtet termékenyítenek meg, de nem minden embriót ültetnek be végül. (A beültethető embriók számát törvény szabályozza (3, indokolt esetben 4 embrió helyezhető vissza), a visszaültetendő számról a pár dönt orvosi konzultáció alapján. És hogy mi lesz a be nem ültetett embriókkal? A Kaáli Intézet honlapja szerint:
„A laboratóriumi munkához tartozik a beültetésre nem került embriók mélyfagyasztása is. A megtermékenyült, de fel nem használt embriókat olyan speciális oldatba teszik, amely a fagyasztás során megvédi őket a jégkristályok képződésétől. Maga a fagyasztás egy számítógép által vezérelt fagyasztókészülékben történik, és több órát vesz igénybe. A fagyasztott embriók speciális tárolókba kerülnek elhelyezésre. Későbbi felhasználás esetén az olvasztás után dől el, hogy az embriók életképesek maradtak-e.”
Sokan vannak, akik etikátlannak tartják, sőt, az abortuszhoz hasonlítják ezt a gyakorlatot, mely orvosi indokok miatt mindenképpen hozzátartozik a folyamathoz, mások azonban a születendő élet érdekében hozandó, és így etikus áldozatról beszélnek.
Mi köze hozzá?
A gyermekvállalás kérdése – még ha kéretlenül is állást foglalnak benne sokan – alapvetően olyan magánügy, aminek a szempontjai között egy kívülálló számára nehezen átlátható motívumok is vannak. Az ugyanakkor, hogy a gyermekre vágyó párok a fenti nehézségek ellenére is az utolsó pillanatig küzdenek azért, hogy gyerekük születhessen, a kívülállók számára is érthető.
A kései gyermekvállalás kérdése mindemellett részben társadalmi ügy is. A népességfogyás jelensége hosszú távon beláthatatlan társadalmi és gazdasági következményekkel jár, ebből a szempontból (és főleg annak tudatában, hogy a 35 évesek negyedének nincs még utódja), közös érdek is, hogy a nők a korábbinál nagyobb időablakban tudjanak gyereket vállalni.
És te mit gondolsz? Szabad 45 évesen szülni?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik.
