A „belső magyarázat” egy szuperhatékony tanulási technika. Legalábbis ez derül ki abból a metaanalízisből, ami 64 tanulmány eredményeit és 6000 résztvevő adatait elemezte. A vizsgálatban – amit a Research Digest foglalt össze – arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy mennyire hatékony a tanulás szempontjából, ha egy diák magyarázza el magának az anyagot, ha jegyzeteket készít, tanári magyarázatot hallgat, összefoglal vagy problémákat old meg.
Magyarázd el magadnak!
A metaanalízis készítői szerint az egyik leghatékonyabb tanulási stratégia, ha a diákok maguknak mesélik el a tananyagot, hiszen így
következtetéseket vonnak le az ok-okozati összefüggésekről, és könnyebben értik meg, hogy miről is van szó.
A módszer segít felismerni, ha valaki valamit nem ért, hiszen a hiányos információk pótlására, az ismeretek megértésére, a korábbi és az új információk összevonására fekteti a hangsúlyt.
Korábbi kutatások már megállapították, hogy hatékonyabban tanulnak azok, akik hajlamosabbak spontán módon elmagyarázni az anyagot. A metaanalízis megerősíti: kifejezetten fontos, hogy a diákok ilyen módon adjanak számot tudásukról, általában írásos formában, de szóbeli esetek is előfordulnak. Kiran Bisra, a kutatás vezetője szerint ez jelentősen javítja a tanulás eredményeit.
Inkább a diák, mint a tanár
A belső magyarázat technikája hatékonyabbnak bizonyult, mint egy oktató magyarázata, például a tanár előadása vagy különböző oktatóanyagok. A tanár magyarázata viszont hasznosabb, mintha az anyag mellé nem társul semmilyen megjegyzés, ami arra enged következtetni, hogy a belső magyarázat előnye részben a tartalomtól, másrészt pedig az önálló magyarázó magatartás folyamatából származik, hiszen így könnyen észleli és szünteti meg a diák önmaga hiányosságait.
Szakemberek szerint a belső magyarázat előnyei nem abból származnak, hogy a technika sikerességéhez több időt kell fordítani az információ tanulmányozására, de ahhoz, hogy erről megbizonyosodjunk, jóval több kutatásra van szükség. Emellett azt is megvizsgálták, hogy a módszer hatékonyságát befolyásolja-e bármely sajátos aspektus megváltoztatása. Arra jutottak, hogy abban az esetben a legkevésbé hatékony a tanulás, ha a diáknak előre megadott válaszokból kell kiválasztaniuk a megfelelőt, hiszen így nincs szükségük arra, hogy önmaguk számára feldolgozzák, ezáltal megértsék az információt.
A kutatók szerint az iránymutatás és az ösztönzés ideális szintje (például, hogy a tanulók készen kapnak-e magyarázatot, vagy önmaguk alkotnak-e megoldásokat) függ a tudásuktól, hiszen a diákok azzal is fejlesztik a ismereteiket, ha több lehetőségük van saját maguk által értelmezni adott információkat. Az azonban, ha a diákokat arra kérték, hogy már birtokukban lévő információt magyarázzák el maguknak, kevésbé volt hatékony, hiszen ehhez nincs szükség az új és a már ismert anyag közötti kapcsolat kialakítására.
Bisra és csapata szerint a módszer mindenki számára elérhető, így bármely iskolában könnyen alkalmazhatják, emellett pedig sokat adhat nemcsak a diákok, de a tanárok számára is. Egyetlen dologgal kapcsolatban van a kutatóknak hiányérzete: szerették volna jobban megvizsgálni a belső magyarázat különböző aspektusait olyan technikákkal összehasonlítva, amelyek még hatékonyabbá tehetik a módszert. Szerintük ehhez szükséges a kognitív előnyök további feltérképezése, addig is azonban érdemes mindent megtenni a hatékony és sikeres tanulás érdekében.
