Beyoncé szüli meg a következő Messiást

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Ez már biztos. Ha a hétvégi Grammy-díjátadó ősanya-műsorszáma nem győzte meg, egy rakás művészettörténeti bizonyítékunk is van rá.

"Nagyon fontos számomra, hogy olyan képeket mutassak a gyermekeimnek, amiben a saját szépségük tükröződik; hogy egy olyan világban nőhessenek fel, amelyben [...] képesek meglátni a maguk tükörképét; hogy soha ne kételkedjenek abban, hogy gyönyörűek, okosak és alkalmasak bármire. Ezt szeretném minden faj minden gyermekének" - mondta el a hétvégi Grammy-díjátadón a Fekete Madonnának öltözött Beyoncé Knowles, és ha valakinek lett volna bármi kételye afelől, miként is tekint magára az énekesnő, annak itt végképp eloszolhattak a kétségei. 

A hétvégi fellépés ugyanis messze nem volt előzmény nélkül: már a terhességét bejelentő, minden Guinness-rekordot döntő Instagram-fotó (és az azt követő fotóalbum) is megelőlegezte, hogy az énekesnő nem egyszerűen gyereket vár, de minimum a következő Messiást. Illetve hát kettőt, ugye. Hogy az első ránézésre csak némileg trashre dizájnolt giccsművészetnek tűnő, fátylas-rózsás-pucsítós terhesfotót nagyon is komolyan kell venni, azt nemcsak az mutatja, hogy mindössze 20 óra alatt megdöntött minden rekordot (ez lett a legtöbbet like-olt fotó az egész Insta történetében, és ez a szám azóta már 10 millió felett jár), hanem az is, hogy komoly művészettörténészek vitatkoznak rajta, és persze fedeztek fel benne utalásokat a reneszánsztól egész Frida Kahlóig. Nyilván nem alaptalanul: a fotós, Awol Erizku, és a megrendelő, Beyonce Knowles nagyon is tudták, mit csinálnak.

Az említett fényképen az énekesnő rózsákból álló, dús virágkompozíció előtt térdel, a hasán nyugtatva mindkét kezét, fején áttetsző fátyollal, mindössze fehérneműben. Ez persze csak a látszat, valójában a fotó egy rakás olyan finom részletet és utalást rejt magában, melyek valódi információt jelentenek azok számára, akik tudják ezeket dekódolni. 

Mianyánk

Phillip Prodger, a londoni Nemzeti Portré Galéria fotószekciójának vezetője például szépen levezeti, miért közvetlen referencia a rózsák közt térdelő Beyoncé a reneszánsz Madonna-ábrázolásokra. "A boltíves rózsakompozíció egyértelműen a kedvenc festményeim egyikét idézik, Martin Schongauer elzászi festő 1473-ban készült híres "Madonna a rózsakertben" című művét. Azt nem venném biztosra, hogy Erizku kifejezetten ezt a festményt akarta megidézni, de ő olyasvalaki, aki képben van művészettörténetileg, és munkáiban gyakran hivatkozik a régi mesterekre" – mondta el aTime-nak.

Schongauer festménye divatirányzat volt akkoriban, a korabeli Madonna-ábrázolásokon bevett zsánerfogás volt a Szent Szüzet rózsákkal, rózsalugasban szerepeltetni, mivel ez a virág a szeplőtelen fogantatás jelképe volt (bár Knowles esetben a fogantatásnál azért talán férjének, Jay-Z-nek is volt némi érdeme). 

Prodger számára a portré egyszerre sugároz szerénységet és erőt. És azt, hogy ezeréves szimbolika ide vagy oda, Knowles nagyon is tudja, mit és hogyan akar üzenni. "A Madonnák ábrázolásában nagyon elterjedt a térdelő pozíció, de nem egészen így - ezen átjön Beyoncé ereje és elszántsága, az, hogy ő irányít. Ugyanakkor az arckifejezése pont annyira kétértelmű, hogy egyszerre sugároz árnyalatnyi sérülékenységet, bizonytalanságot; hogy a hírneve és az akaratereje ellenére is tisztában van azzal, milyen varázslatos és mélyen emberi élmény a szülés és az anyaság. Ez a kettősség jelentik meg abban is, ahogyan a kezét tartja: az egyikkel "felfedezi", a másikkal simogatóan támasztja, végi a pocakját. Pontosan a megfelelő arányokat találta el: miközben ünnepli az élet színpompás csodáját, egyszerre sugallja azt is, hogy tudja, mi vár rá. Öröm - persze; hála - egyértelműen; bizonytalanság - egy kicsit. Ez az érzéseknek pontosan az a keveréke, amelyet szerintem minden szülő meglehetősen át tud érezni."

De térjünk vissza a rózsákhoz, mert fontosak

Mint Prodger (és más is) kiszúrta, azon kívül, hogy szép, színes hátteret adnak, a már feltártak mellett van még egy fontos üzenetük: Beyoncé saját életére is tartalmaznak egy nagyon fontos utalást. Mégpedig a rózsák közé vegyített pipacsok formájában: "Ezek általában a veszteség és megemlékezés virágai; csak arra tudok következtetni, hogy ez Beyoncé 2013-as nyilvános bejelentésére utalhat a vetéléséről". Az énekesnő ugyanis 2013-ban, egy HBO-dokumentumfilmben beszélt először arról, hogy két évvel korábban, első kislánya, Blue Ivy születése előtt elveszített egy magzatot. Akkor azt mondta: "a legszomorúbb dolog volt, amit valaha is átéltem".

Anna Furman a Guardiannek írott elemzésében szintén rámutat erre a lehetséges tartalomra, de újabb értelmezési lehetőségeket is nyit. Mint írja, a burjánzó rózsakompozíció valóban utal egyrészt a rózsás Madonna-képekre, ugyanakkor a Latin-Amerikai keresztény országokra jellemző temetkezési tradíciók is visszaköszönnek benne, ahol óriási virághalmokkal vesznek búcsút az elhunyttól, és később is dús virágkompozíciókkal szokás díszíteni a sírokat. "Ez [Beyoncé esetében] kicsit zavarbaejtő párhuzam, lévén a fotóval épp a gyermekei születését jelenti be. De talán Bey csak kicsit közvetlenebbül tapasztalta már meg az élet körforgását – az életet, halált és újjászületést –, mit mi, földi halandók" – céloz az istennői párhuzamra.

Furman a színhasználat rejtett üzeneteire is kitér. Knowles a fotón egy színeiben harmonizáló, de nem összeillő fehérnemű-együttest visel: bordó melltartót kék bugyival. Egyes találgatások szerint ezzel talán azt akarja üzenni, hogy az ikrek egyike fiú, másikuk lány, ami akár igaz is lehet, de önmagában még semmi köze nem volna a festészetben használt szimbolikához. Annak viszont annál inkább, hogy – mint Furman rámutat – a kék ruhadarab szintén rájátszik a Szűz Mária-párhuzamra: ez ugyanis a keresztény ikonográfiában a Szent Szűz színe, a tisztaság mellett az erényé, igazságé és méltóságé. Valamint az ég kékjéé is, és hát mi illene jobban a Mennyország királynőjéhez? A rózsakompozíció mögött feltűnő, vakító kék égbolt szépen rímel minderre, csak megerősíti, még egy lépéssel tovább is viszi ezt az asszociációt.

És még mindig nincs vége

Knowles ugyanis az Instagramos bejelentés után egy teljes fotóalbumot is publikált az örömhírről a saját weboldalán, és persze, hogy ezek a fotók is bővelkednek művészettörténeti utalásokban, és valóban nem is csak az európai-keresztény kultúrkörből.

Már az Insta-fotón is jelen van, de az album többi képét elnézve még nyilvánvalóbbá válik például a "fekete Vénusz"-párhuzam, a termékenység és szerelem istennőjével való azonosulás. Ezt egyértelművé is teszi a képek mellé választott szöveg, amelynek címe egyben a fotóalbum címe is: Warshan Shire szomáliai származású költő és írónő Három szívem van című verse. Knowles amúgy nagy rajongója Shire művészetének, a hétvégén Grammy-díjat nyert Lemonade című albumán is tőle hallhattunk szövegrészleteket.

"a lányból nő lesz
a nőből anya
az anyából Vénusz"

- vezeti le ezúttal Knowles ismét Shire szavaival saját öndefinícióját, és  mint a vers későbbi szakaszában kiderül, elég erős patrónusokat válogatott önnön Ősanya-kultusza köré. 

"álmomban előbukkan a gyermekem belőlem 
Osun
Nefertiti
és Yemoya,
imádkozzatok az ágyam körül"

Nefertiti nagy hatalmú ókori egyiptomi királyné volt, Osun a karibi Santería vallás fő istenalakja, Yemoya pedig szintén a Santería hitvilág része, a vizek és minden élet istennője, akit gyakran ábrázoltak hableány képében (és így máris megvan a magyarázat az album víz alatti fényképeire is).

Yemoya, (a vizek és) minden élet istennője pedig egyértelmű megfelelője a római mitológia Vénuszának, akinek lába nyomán virágok fakadnak és élet növekszik, és akinek ábrázolása vissza-visszatérő téma a művészetben. Egyik leghíresebb megjelenítése a XV. századból származik, amint a hullámokból lép a Földre Botticelli híres, Vénusz születése című festményén. Vénusz (és elődje, a görög mitológia Aphroditéje) erős, önálló istennő, sokkal inkább, mint a sorsát beletörődően tűrő, fájdalmas sorsú Szűz Mária. Az meg már tényleg csak mellékszál, hogy a közép-amerikai, erősen katolikus országokban Mária népszerűsége a saját egykori "pogány" kultuszaikon alapul: Osunnak feleltették meg. Érthető, ha Knowles (főleg most, az anyaság révén) szívesen egy ilyen vallások felett álló ösanyával.  

Az oldal további fotóinak nemcsak témája, de színvilága és tartalma is felidéz még egy újabb festészeti elődöt: a közép-amerikai művészet egyik központi alakját, Frida Kahlót. A festőnő nemcsak stílusával és színhasználatával vált azonnal beazonosítható művésszé a 30-as években, de témaválasztásával is. Miközben szinte a nyilvánosság előtt élte viharos viszonyokkal súlyosbított magánéletét szintén elképesztően híres festő férjével, Diego Riverával, képein költőien jelennek meg saját démonai: férje fájó viszonyai, betegsége, majd a súlyos balesete utáni rokkantság, az élete végéig folyamatosan kínzó fájdalmak, és hogy szintén emiatt sorra vetélte el magzatait.

Knowles albuma hasonló kettősséget mutat azáltal, hogy a művészi stúdiófotók közé meghitt, eddig sosem látott családi fotók is keverednek Jay-Z-vel (és később kislányukkal) közös életükből; hogy egyszerre enged bepillantást életébe a kíváncsiaknak, de jól érzékelhető határt is húz a számukra. Jól érezhető ez az egyik legerősebb (és szintén Kahlo-színvilágú) fotón, amelyen Knowles virágágyon heverve néz ki a képből a nézőjére.

Kompozícióját tekintve világos előképe ennek a fotónak Tiziano híres festménye, az Urbinói Vénusz: ezt az urbinói herceg rendelte meg, aki imádott nejét szerette volna a szerelem istennőjeként viszontlátni. Ez a maga korában nagyon is merész és érzéki ábrázolásnak számított, épp azért, mert (a korábbi előkép, Giorgione Alvó Vénuszával szemben) Tizianóé nemhogy ébren van, de minden zavar nélkül viszonozza is az őt pásztázó tekintetet. Ugyancsak a Vénusz-témát viszi tovább a kép nagy rajongója, Edouard Manet 1863-as Olympia című festményén, melynek szereplője már nem istennő, de még csak nem is egy herceg köztiszteletben álló hitvese, hanem a testéből megélő, a férfiakat az ujja köré csavaró kurtizán

Edouard Manet: Olympia

Knowles ilyen előképek után tovább emelte a tétet: ő a saját verzióján nemcsak bátran visszanéz a nézője szemébe, de egész testével felé is fordulva mutatja odaadó figyelmét, miközben a hangsúlyosan a domborodó hasán nyugvó kezével egyúttal elveszi a fotó csábítóan erotikus jellegét, sőt finoman tiszteletet parancsol. Itt már ő irányít, ő dönt, és bár ő is ujja köré csavarja a rajongóit, akikre oda is figyel, azért távolságot is tart, nem elérhető akárki számára. 

Ennyi érdekes szimbólum és értelmezés után már csak egyetlen meg nem magyarázott részlet maradt a fotókon. Míg a Madonna-ábrázolásokon (többnyire galamb formájában) fel-feltűnt néha a Szűz Mária állapotáért felelőssé tehető Szentlélek is, addig Beyoncé fotóiról szembeötlően hiányzik a férj, Jay-Z – de olyannyira, hogy az énekesnő még a jegygyűrűjét sem viseli a képeken. Szóval hacsak nem a gyíkemberek voltak, nem zárható ki, hogy ezek az ikrek talán tényleg egy felsőbb hatalom földi megtestesülései lesznek. Az ilyenek meg a különféle vallási és popkulturális mítoszok szerint egyaránt sokra szokták vinni. 

Fotó: Tumblr