A CMT nevű genetikai betegségben szenvedett, és egy ideje állandó felügyeletre szorult. 56 éves volt.
Egy éve derült ki, hogy halálos beteg Victor Bailey, a világ egyik legjobb post-funk-jazz basszusgitárosa, akinek halálhírét pénteken délután közölték. A zenész a CMT(Charcot–Marie–Tooth) nevű genetikai betegség áldozata lett, ami ugyan már 25 éve jelen volt az életében, de csak idén őszre hatalmasodott el rajta annyira, hogy már 24 órás felügyeletre volt szüksége. Pár napja létre is hozták egy egészségügyi alapot a CMT betegei számára, 60 napon át kell százezer dollárnak kell összegyűlnie, sajnálatos, hogy Bailey-n már ez sem segíthet.
A művész többször játszott Budapesten, mindig nagyon jó hangulatú bulikat csinált, közvetlen vidám ember hírében állt:
A philadelphiai születésű Bailey apja szaxofonos volt, így számára mindennaposak voltak a közös esti zenélgetések. Tízévesen még dobosnak készült, egész véletlenül került kapcsolatba a basszusgitárral. Elmondása szerint saját bandájával játszott, amikor a már felnőtt basszusgitárosuknak egyszer csak elege lett abból, hogy egy kölyök mondja meg a dobok mögül, mit kell játszania, így lelépett. Mivel a bandában senki nem tudott basszusgitározni ő kényszerült a hangszert a kezébe venni, és innentől el sem eresztette.
Annyira érezte a hangszert, hogy három hónap gyakorlás után már philadelphiai klubokban játszott, majd elvégezte a bostoni Berklee Egyetemet, többek között az akkor 12 éves Terri Lynne Carringtonnal, Stu Hamm-mal, Steve Vai-al, Mark Ledforddal, vagy Tommy Campbellel. Az egyetem után New Yorkba ment, ahol élete legszebb időszakát töltötte, és nemcsak a nagy öregekkel (Sonny Rollins, Miriam Makeba, Roy Haynes), de a fiatal generációval is fellépett (Bobby Broom, Kenny Kirkland, Bernard Wright), klubról klubra járta az éjszakát. Omar Hakim ajánlotta be a Weather Reportba, és ezzel bekerült a legnagyobbak közé. A nyolcvanas és kilencvenes években olyan sztárokkal játszott, mint LL Cool J, Mary J. Blige vagy Michael Brecker.
1989-ben adta ki első szólólemezét Bottom's up címmel, a 90-es évektől Madonnával is turnézott, amit szintén nagyon meghatározónak és élete egyik legnagyobb élményének tartott.
