Miért pont a Wellhello-jelenség köré épül fel a #Sohavégetnemérős?
Két meghatározó élményt is tudok mondani: az egyik a most 20 éves lányomtól ered, aki egy éve azt mondta nekem, hogy nagyon klassz, hogy a saját generációm legkülönbözőbb popikonjait dokumentumfilm, film vagy könyv formájában felrajzolom szép sorban (Kispál és a Borz, Lovasi, Tankcsapda, Quimby, Csík zenekar), de miért nem foglalkozom egy kicsit a fiatalokkal? Gondoltam, megmutatom neki! A másik élmény: tavaly a Volton délután hatkor, harmincöt fokban húszezer ember bulizik a nagyszínpad előtt. Nem hittem a szememnek. Nagyon sokat járok fesztiválokra, ebben az idősávban maximum pár ezren szoktak téblábolni a nagyszínpad előtt. Akkor döbbentem rá, hogy Fluoréknak háromnegyed év alatt sikerült akkorát szólniuk, amekkorát másnak régóta nem a magyar könnyűzenében. Ezek felismerése után kerestem meg a fiúkat.
Van valami elméleted arra, hogy nekik miért sikerülhetett?
Ha lenne, hetente alapítanék egy zenekart és iszonyú sok pénzt keresnék vele! Ez egy spontán sztori, nem állt mögöttük szuperokos menedzser, aki a összerakta volna a bandát. Fluor és Diaz régóta ismerték egymást és kitalálták, mi lenne, ha csinálnának egy olyan zenekart, ami nem fáj senkinek: laza, de szerethető életérzést tükröz, zenei világában meg retro motívumokra épít. Beletaláltak. Kellett ehhez a profi, fülbemászó zene, de a titok elsősorban a szövegben rejlik szerintem. Fluor nagyon apró dolgokban tudja megragadni ennek a generációnak az érzésvilágát. Egy szó, egy kép, egy érzés, egy helyzet, ami mindenkinek ismerős. Minden nagyon mai, amit ír. Mi is erre próbálunk koncentrálni, ezt a korszellemet és generációs érzést szeretnénk visszahozni a filmben.
A készülő filmnek a Wellhello, Rakpart című dalának egyik sora a címe. Ez pontosan úgy szól: "Játsszunk sohavégetnemérőset". Miért pont ez a sor?
Az egész film egy izgalmas kísérleti projekt. Sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a címe és arra jutottunk, hogy ez a szó valahogy elég kompakt módon kifejezi az egész sztorit. Ez egy zenés, a Wellhello-hoz kapcsolható történet, amiben jórészt fiú-lány sztorik lesznek, hiszen a játsszunk sohavégetnemérőset a férfi-női kapcsolatokra utal. A forma a szkeccsfilm lesz, hat különálló történetet látnak majd a nézők, amik között nincs tartalmi összefüggés. Az utolsó történet a Volt Fesztiválon játszódik, ahol egy kicsit összefutnak a szálak. Mind a hat sztori egy-egy megismerkedés története lesz, aminek egy-egy wellhellós sor a címe, hiszen ezeket a történeteket a dalok inspirálták. Sok korábbi változat kidobása után jutottunk el odáig, hogy inkább asszociatív módon próbáljuk megfogni, mi is ez az életérzés.
Producerként mi volt a legfőbb feladatod?
Először csak azt tudtam, szeretnék valami újszerűt csinálni a Wellhelloval. Ki kellett találni ehhez a megfelelő formát. A koncert- vagy dokumentumfilm ötletét gyorsan kizártuk, így jött képbe a játékfilm, mint nagy kihívás. A második lépésben jött a pénz megszerzésének feladata. Már az elején kizártuk, hogy a Filmalap felé pályázzunk, mert gyorsan felmértük, hogy ezzel az ötlettel ott nincs sanszunk. Még forgatókönyvünk se volt, furcsa is lett volna eléjük állni, hogy hello, adjatok 250 milliót, mi majd csinálunk belőle valami trendit. Ezért másképp közelítettük meg. Összeraktunk egy komplett projekttervet, amivel nagyon sok potenciális támogatót kerestünk meg. Szerencsére gyorsan kiderült, életképes az ötletünk, sokan látnak benne fantáziát, mintegy tizenöt cég és intézmény segíti a film megszületését. Hangsúlyoznom kell, így is csak a töredéke a költségvetésünk egy átlagos magyar játékfilmnek. A támogatók gyűjtésével párhuzamosan kezdtük el írni a forgatókönyvet egy fiatal forgatókönyvírói csapattal. A könyv a forgatás előtt két héttel lett csak kész, ami szintén elég ritka a filmeknél. Producerként tehát a kreatív és a pénzügyi vonalat is folyamatosan kontrollálnom kellett.
Lévai Balázs bio
A Dob+Basszus című zenés műsor műsorvezetőjeként debütált az M1-en. A műsor dalokat, jelenségeket, életműveket mutatott be, két és fél évig, 56 részen keresztül. Ez idő alatt több szakmai díjat is nyert. Azokat az témákat, zenei előadókat mutatta be, akik fontosak voltak, meghatározták a magyar popzene alakulását. Rendezőként és íróként szívesen foglalkozik továbbra is a zene világával, legyen szó az Engedem, hadd menjen című, Csík zenekarról szóló dokumentumfilmről vagy akár a Lovasi - Idáig tudom a történetedet című könyvről.
Ha sok lesz a támogató, akkor ez azt jelenti, hogy tele lesz tolva reklámokkal az egész film?
Szerencsére a mi támogatóink pontosan tudják, mennyire kínos tud leni, ha túltoljuk a termékelhelyezést. Próbáljuk ezeket egészséges szinten tartani. Szerencsére a legtöbb támogatónk jelenléte természetesen hat a fiatalok közegében. Egyik fő támogatónk például a Heineken, így szerencsére semmi furcsa nincs abban, ha az egyik szereplő egy fesztiválon vagy egy buliban sörözik.
Tinifilmet csinálni nem veszélyes üzem?
Az biztos nagyon veszélyes, de ez nem tinifilm lesz! Az elmúlt másfél évtizedben kialakult egy összetorlódott generáció; mostanában egy 18 és egy 32 évesnek elég hasonló az élete, hasonlóak a vágyai és érzései, valahogy lelassult a felnőtté válás folyamata. Ezt egy húsz pluszos filmnek szánjuk, amit persze a tinik is meg fognak nézni. Ezért is vonultam inkább a háttérbe és adtam át a rendezést Tiszeker Dánielnek. Ebben a stábban messze én vagyok a legidősebb, az írók, a színészek, a zenészek, a rendező és operatőr is nálam fiatalabb generációba tartozik. Alig van harminc felett valaki a stábban. Korpulens öregúrként persze majd mindenbe belepofázok a háttérből, de ez a szerepemből és az abból fakadó felelősségemből adódik.
Fluor szövegei mennyire jelennek meg a filmben?
Elolvasta és lektorálta a könyvet, de szerencsére annyira jó munkát végeztek a forgatókönyvíróink (Horváth András Dezső, Fehér Gáspár, Fehér Boldizsár, Dósa Detti), hogy nem kellett sokat belejavítgatnia, maximum egy-egy szót kicserélt.
A történetekről elárulsz még valamit?
Ahogy mondtam, hat történet lesz egy kerettörténetbe ágyazva: a Wellhello nyári turnéjának egy hetét látjuk. A hat történet öt városban (Budapest, Sopron, Veszprém, Zamárdi és Debrecen) játszódik és egyik a Tescoban. A városok és a Tesco vezetői is sokat segítettek nekünk. Nem akartunk túl nagyot markolni a történetekkel és óriási bölcsességet megfogalmazni. Hat mai megismerkedés történetét láthatják a nézők és reményeink szerint ez a hat megismerkedés sokat elárul majd erről a generációról. Hogy miképp gondolkodnak a párkapcsolatokról, vágyakról, életről. Azt reméljük, sokan fognak magukra ismerni a moziban és ez sok nevetéssel fog párosulni.
A wellhellós fiúk mindegyik történetben fognak szerepelni?
Ők elsősorban a kerettörténetben, a kis történeteket összekötő jelenetekben szerepelnek, de villanásokra feltűnnek a szkeccsekben is. Végig az ő zenéjük szól a filmben, arról nem is beszélve, hogy egy Wellhello koncerttel indul és zárul is a történet. Tiszeker Dani nagyon kreatívan használja a zenét a filmben, sokféle helyzetben, sokféle módon hallhatunk majd ismert Wellhello dalokat.
Ha jól tudom, trükköztök a filmforgalmazással is…
Nem trükközünk, inkább kísérletezünk. A projekttervünk fontos része volt, hogy eleinte nem hagyományos mozikban lesz látható a filmünk. A Mozgó Mozi nevű vállalkozás fogja forgalmazni, és két hónap alatt 100 olyan városba viszik el a filmet, ahol ma már nincs mozi. Ez azt jelenti, hogy az első periódusban egy nap csak két különböző városban lesz látható. Aztán másnap két másikban, és így tovább. Klasszikus moziforgalmazásban most nem is gondolkodunk. Most annyi biztos, hogy október végén-november elején elindul a #Sohavégetnemérős c. film turnéja.
