Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valentin napon nem mindenki kap ajándékot, de van, aki már annak is örül, ha legalább aznap nem ütik meg. Nem véletlen, hogy ennyi erőszakellenes kampány készült az elmúlt évben is.
Az elmúlt évben számos borzasztó történet látott napvilágot, legyen szó nemi erőszakról, vagy a párkapcsolati erőszak halálos végkimeneteléről. Gondoljunk csak a gólyatáboros erőszakokra, vagy a fiatal anyára, akinek bántalmazó férje a negyedikről dobta ki a közös gyermeküket. És akkor még szó sem esett azokról az esetekről, amelyeket az áldozatok titokban tartanak: nemhogy a rendőrségnek, de sokszor a saját szűk környezetüknek sem merték elmondani, mi történt velük. Nem véletlenül: a környezet, sőt gyakran a rendőrség reakciója is bagatellizáló, közömbös vagy kifejezetten áldozathibáztató.
Hogy ez némiképp változzon, továbbra is szükség van tehát azokra a kampányokra, amelyek minél szélesebb körben próbálják elérni a közgondolkodásban az olyan alapvetések tudatosítását, mint hogy nem szexelünk olyannal, aki nem egyezett ebbe bele; nincs olyan, hogy valaki ,,kiprovokálta" a verést vagy a nemi erőszakot, vagy hogy nem hibáztatjuk az áldozatot azért, mert miniszoknyában ment el otthonról. Tavaly készült is jópár okos és elgondolkodtató kampány a fenti témákban, a folytatásban, kiemelve néhány fontos topikot, mutatunk is belőlük párat.
A szerelem nevében?
A párkapcsolati erőszak előszobájának is hívják, amikor a kapcsolat korai szakaszában a bántalmazó elkezdi durván korlátozni, féltékenységével terrorizálni a párját. Az áldozat ezt a kisajátító féltékenységet ekkor még a szerelem jelének veszi, és csak amikor elfajulnak a dolgok látja át, hogy lényegében leépültek a társas kapcsolatai, és sok esetben gazdaságilag is függő viszonyba került a bántalmazótól. Szerelmesen valóban nehéz felismerni vagy elfogadni, hogy akit szeretünk, uralkodni akar rajtunk és megfoszt minket az önálló döntésektől és szabadságunktól, hisz még egy nem bántalmazó kapcsolatban is előfordul, hogy a felek észre sem veszik, de a megfelelni vágyásban szétforgácsolódik az az énjük, amiért állítólag a másik beléjük szeretett. Az áldozatok gyakran számolnak be arról, hogy a kezdeti ,, furcsa" viselkedést a ragaszkodásnak és a nagy szerelemnek tudták be, ami ellen ők maguk sem tettek semmit, mert azt gondolták, hogy az érzelmek lanyhulásával ez a túlzott féltékenység alább fog hagyni. Ezért is fontos, hogy az olyan kampányok, mint a OneLove.org #ThatsNotLove kisfimje felhívják a figyelmet a bántalmazó attitűd előjeleire, egyértelművé tegyék, hogy az ilyen magatartás nem elfogadható, és hogy ez a viselkedés rendszerint belépője a durvább lelki és fizikai terrornak.
"Csak kéreti magát"
A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook csoport első videója, a Szelfi Beta volt, ami a Baranya Megyei rendőrség áldozathibáztató videóira reflektált. Ebből nőtte ki magát a következő kampányuk, amely a a nemi erőszak kategóriáján belül is az úgynevezett ,,szürke zónára" fókuszál, amikor az elkövető a tette után azzal védekezik, hogy nem kapott egyértelmű nemet az áldozatától, vagy szerinte későn szólt a partnere, hogy álljon le. A tisztázások végett: ha valaki nem mond kategorikus nemet vagy nem válaszol, az nem jelenti azt, hogy benne van a szexben. Csak az igen jelent igent, mondja ki az "A nem az nem" kampánya is, amelyben többek közt Csányi Sándor, Farkas Franciska, Janicsek Péter is szerepelnek. A kampány célja, hogy a közgondolkodásban elterjedjen és bevésődjön: a szex nem erőltethető ki, és csak akkor nem számít erőszaknak, ha mindkét fél egyaránt akarta. Vagyis egy csók nem jelent zöld utat a szexhez, és a másik fél bármikor mondhat nemet a szexuális együttlétre, akár még akkor is, ha már nyakig benne vannak a pettingben. A szex nem jár senkinek sem alanyi jogon, az áldozatnak semmilyen körülmények között sem kötelessége igent mondani, az elkövetőnek pedig tilos figyelmen kívül hagyni a leghalványabb bizonytalanságot vagy elutasítást. A két videóban ugyanazok a szereplők mondanak igeneket és nemeket.
A #anemaznem, a #csakazigenjelentigent kampány a beleegyezés fontossága mellett azt is bemutatja, hogy a NEM mindenféleképpen visszautasítást jelent, függetlenül attól, hogy milyen kontextusban és milyen módon, suttogva, szégyenlősen, vagy akár nevetve mondjuk ki.
A NANE kampánya szemléletes példát választott arra, hogy érzékeltesse milyen az, amikor valakit rá akarnak beszélni a szexre. Ha kávét kínálunk simán elfogadjuk a nemleges választ, a szex esetében is ilyen egyszerűnek és érthetőnek kell (kellene) lennie a visszautasításnak.
Beszélj!
Idén nemcsak a nővédő és erőszakellenes szervezetek vették ki a részüket a kampányokból, hanem a kreatív szakma résztvevői is felszólaltak a témában. Kiss Miklós grafikusművész ehhez kapcsolódóan jött ki a Néma beleegyezés című projektjével, amivel szintén a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet, pontosabban arra, hogy minden nőnek joga van a választásra szokásoktól, vallási tanoktól és erkölcsi tévhitektől függetlenül. A világ különféle nyelvein az ajkakra festett igenek azok helyett a nők helyett szólnak, akiknek napi rutinjához tartozik a néma beleegyezés, akik úgy esnek áldozatul akár rendszerességgel is a nemi erőszaknak, hogy senki sem veszi figyelembe az ő döntésüket, amit a legtöbb esetben nem is mernek felvállalni. A projekt alkotói azt üzenik a nőknek: merjenek nemet mondani!
Most pedig üsd meg!
Mivel az erőszakellenes gondolkodásmódra való nevelés már gyerekkorban el kellene kezdődjön, több szervezet is próbál lépéseket tenni azért, hogy játékos szituációkkal, gyakorlatokkal, mesékkel tudnák ezt átadni a gyerekeknek. Ilyen célzattal jött létre a Cartoon Network, valamint a UNICEF és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány összefogásával az Aki ver, az nem haver című mesesorozat, ami az iskolai erőszakra kívánja felhívni a figyelmet. A sorozatepizódok központi témája, hogy gyerekek mindenképp jelezzék, ha erőszakot látnak, tapasztalnak, legyen szó akár saját magukról, akár másról.
Futótűzként terjedt el a interneten az az olasz videó is, amelyben kisfiúkat kérnek meg, hogy üssenek meg egy kislányt. Egyikőjük sem teszi meg, és cukibbnál cukibb válaszokkal magyarázzák, miért nem bántatnának soha egy lányt: "Mert a lányokat nem ütjük meg" - mondja az egyik, míg a másik srác szerint "Jézus arra tanít minket, hogy ne bántsunk másokat".
Nem magánügy!
A családon belüli erőszakra fókuszál az a legújabb videó is, amely nem is olyan rég debütált a YouTube-on. Hazánkban sajnos több mint aktuális a téma, tekintve, hogy az átlagember a mai napig tabuként és magánügyként kezeli, mi történik mások zárt ajtaja mögött. Mindezen túl a köztudatban fals sztereotípiák élnek a témával kapcsolatban, kezdve azzal, hogy "miért marad a nő, ha veri a társa?!", egészen odáig, hogy az áldozat "biztos kiprovokálta verést".
Nem vidám adatok
A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint pl. 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg. A nők minden esetben aktuális bántalmazó partnerüket ölték meg, vagyis mind a nők, mind a férfiak meggyilkolásához a nő bántalmazottsága vezetett. Vagyis, a partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában kiderül, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről. A statisztikai adatok szerint a partnerbántalmazás az esetek 95 százalékában férfi elkövetőt és nő áldozatot jelent, ez természetesen nem jelenti azt, hogy partnerbántalmazást nem követnek el férfiak, illetve leszbikus és meleg kapcsolatban élők ellen. (forrás: nokjoga.hu)
Az áldozatok sok esetben nem is mernek segítséget kérni a környezetüktől, nemcsak a szégyenérzet miatt, hanem mert félnek a reakcióktól. Még mindig gyakori, hogy a beavatottak nem veszik komolyan a segítségkérést, elbagatellizálják a hallottakat vagy egész egyszerűen nem hisznek a bántalmazottnak. "Ugyan, de hát a Pista mindig olyan kedves!" "Biztos csak ideges volt!" "Nem ilyennek ismerem, biztos nem provokáltad?" - ilyen és ezekhez hasonló reakciókkal találkozhatnak azok, akik el merik mondani, hogy otthon nem a vak komondorban buktak fel, hanem a párjuk pofonjába szaladtak bele. Ennél is rosszabb hír, hogy nem ritkán a hatóságok is elbagatellizálják az eseteket. 2015 egyik legfrissebb videója arra mutat rá, hogy a látszólag tökéletes családokban is történhet erőszak, a bántalmazó pedig bárki lehet, függetlenül iskolai végzettségétől, nemétől, társadalmi státuszától.
A kapcsolaton belüli erőszakról még több információt a www.nokjoga.hu oldalán talál.
