Fiatal vidéki lány Odüsszeiája Párizsban – vonzások és választások, egyéni vágyak kontra társadalmi elvárások a hetvenes évek urbánus feminista sodrásában.
Egyszer már felhívtuk a héten a figyelmet az LMBTQ filmfesztivál ígéretes és színvonalas programjaira. Most egy olyan filmet ajánlunk a kínálatból, amelyért érdemes feladni a vasárnap délutáni-koraesti punnyadást. Egy földművelő családból származó fiatal lány Odüsszeiája Párizsban – vonzások és választások, egyéni vágyak kontra társadalmi elvárások a hetvenes évek urbánus feminista sodrásában. A Francia nyár január 24-ei, azaz mai 17:30-as vetítésére a jegyek már elfogytak, de a nagy sikerre való tekintettel 21:00 órakor ráadás vetítés az Art+ Cinemában!
Ájlávjúszó, ájlávjúszó
Ezekben a farizeus, unortodox, kvázidemokratikus, vakkomondoros, princípiumgazdag magyar időkben, amikor a feminizmus (ismét) kezd valami szándékosan elferdített dogmává, rossz szájízű szitokszóvá válni errefelé, üdítő egy olyan filmes alkotást látni, amely ennyire egyszerűen, érthetően és érzékenyen meséli el két húszas éveiben járó lány szerelmének a történetét. Ezt a francia filmet látva egyszerűen végképp érthetetlen, hogy két ember miért is nem szeretheti szabadon egymást akkor és úgy, ahogyan akarja, amikor pedig láthatóan ez a legklasszabb dolog a világon.
Seggrepacsi 1971
Az alaptörténet három egyszerű mondatban elmesélhető. Delphine, a falusi lány Párizsba költözik, hogy kitörjön családjából és anyagi függetlenséghez jusson. Carole szintén Párizsban él és részt vesz a feminista mozgalomban. Találkozásuk pedig nemcsak a kettejük, de mindenki más életét is a feje tetejére állítja a környezetükben.
És hogy mégis mitől annyira jó ez a film? Ha pontosan meg tudnám ezt mondani, már nem is lenne annyira izgalmas a kérdés. Viszont az biztos, hogy a dolognak köze lehet az érzékeny színészi játékhoz, a szépen komponált álló-, valamint lassú mozgóképekhez, és hogy a legjobb dramaturgiai pillanatokban csendül fel Janis Joplin zenéje. Bár a film több mint negyven évvel ezelőtt játszódik Franciaországban, Delphine anyjának szorongó tekintetében minden ma élő lányos anya tekintete benne van kicsit Nyírbátortól Taktaharkányig, és bár elméletben azóta ugyan megtanultuk, hogy sem a női, sem a férfi test nem tekinthető szexuális tárgynak, Carole fenekére azért ma pont úgy vernének rá a pajkos férfiak egy pesti romkocsmában - pusztán reflexből, mint ahogyan ő a filmben a férfiakéra '71-ben Párizs utcáin - provokációból.
