Berlin után most Budapesten látható a BalkanTango bringás dizájnkiállítása, a Velofetish.
Fétis extrákkal
Alig van tárgy, amely szélesebb rétegeket mozgatna meg jelenleg Budapesten, mint a bicikli, amely egyszerre használati tárgy, közlekedési eszköz, kiegészítő és státusszimbólum is lehet. Idén tavasszal a Collegicum Hungaricum Berlinben rendezték meg a Velofetish című kiállítást, amely most a Nyitva! Kiadó Üzletek Fesztiválja keretében Budapesten, a Gerlóczy kávéház tőszomszédságában látható. A kiállítást jegyző, Berlinben, Baselben, Budapesten és Isztambulban is otthonosan mozgó Füsun Ipek és Liptay Bálint a Balkantango nevű, biciklialkatrészekből újrahasznosított kiegészítőket, dizájntárgyakat gyártó céget vezetik, tehát maguk is tagjai a biciklis fétisklubnak. A kiállítás anyagából kiderül, hogy nagyon ismerik a biciklis kultúrát, legyen szó fősodorbeli, vagy egészen alternatív, underground kezdeményezésekről, programokról, alkotókról.
A Vitkovics utcában lévő üzlethelyiségbe lépve egyszerre érezzük boltban és kiállításon magunkat – jóllehet a hazai közönség még nem mindig áll készen a kiállítás és a muzealizáció korszerű megjelenéseinek befogadására, itt is többen gondolják azt, hogy egy újabb alter bringás üzlet nyílt csupán a belvárosban. Pedig a Velofetish több ennél. A kiállítás hat tematikus egységen keresztül meséli el a magyarországi és budapesti biciklis kultúra különféle szeleteit a Guruló emlékműtől az Én és a biciklim kampányig.
Tárgy, élet, stílus
A biciklizés a kortárs városi kultúrában nemcsak tárgyi divat, hanem életstílus is. A bicikli egyszerre dizájntárgy, közlekedési eszköz, szociokulturális változások jelzője, és a személyies identitás kifejezője. A kerékpár társadalomtörténete megmutatja, hogy egy tárgy a vásári mulatságok kellékéből hogyan lesz a helyváltoztatás eszköze, majd különféle kulturális és társadalmi identitások szimbóluma. A kerékpár tipikus példája annak, hogy egy funkcionális eszköz hogyan válik a dizájn meghatározó tényezőjévé. Ahogy a kiállítás első falszövegén, illetve általános leírásában is olvasható, a Balkantango Velofetish kiállítása Magyarország kortárs városi bringás kultúráját mutatja be, a városi biciklizés széleskörű elterjedését, és ennek a művészetre, illetve a tárgykultúrára gyakorolt hatását. Többek között néprajzi gyűjtések alatt készülő fotókat, személyes emlékeket megörökítő filmeket, használati tárgyakat és fétisszobrokat felvonultató szemle, amely kifejezi a bringás kultúrát jellemző rugalmasságot és szabadságot.
I bike Budapest
Az egyébként nagyon menőn kinéző térben a hat egység különböző tárgyakkal mutatja be a bringás közösségek és a városi biciklizés ezer arcát. A Velofetish szekcióban biciklialkatrészekből készült tárgyak láthatók: szobrok, maszkok és kiegészítők, amelyeknek valódi rituális jelentőségük ugyan nincsen, viszont remekül illusztrálják, hányféleképpen használható a bicikli, és hányféleképpen lehet hozzá kötődni. Az Urban art részben olyan, biciklizéshez köthető művészeti projektek, tárgyak és dokumentációk láthatók, amelyek azt mutatják, milyen sokféle mondanivalót lehet kifejezni egy egyszerű tárggyal. A romagyilkosságok áldozatainak emléket állító Guruló emlékmű ugyanúgy itt található, mint a Bagaboo márka arculati plakátjai, a Flaszter Maszter című videó (Buppa és Nagy Júlia alkotása), vagy a Frazon Zsófia által a kiállításnak ajándékozott Bringanaptár, amely néhány évvel ezelőtt nagy sláger volt a Néprajzi Múzeumban – ahol egyébként éppen nemrég zárt be a fél évig látható, nagy sikerű Bicikliváros Szabadka – Budapest című kiállítás. A Cyclechic nevű szekció hívószava a divat, a Halász Áron nevével fémjelzett Hungarian Cycle Chic nagyon menő I ride Budapest című videója mellett biciklis táskák, ruhák, kiegészítők kapnak itt helyet. A Traditions nevű rész arra az egyre erősödő trendre reflektál, amelynek nyomán a biciklizésben is egyre elterjedtebbé váltak a kézműves technikák, az egyediség, a lassúság és megismételhetetlenség. Ebbe a részbe került egy 2013-ban épített Kurtz kerékpár és az Én és biciklim kampányfotói, amelyek a falszöveg szerint nemcsak az analóg fotózás fénykorát, de a régi lovasportrék hagyományait is megidézik. Az Adventure, vagyis kaland tematika riksás videót, futárzsákot és Vérten Dániel Cycle Me Home című videóját mutatja be. A film tulajdonképpen egy road movie, amely azt követi végig, ahogyan Klára Levente spanyolországi Erasmus-ösztöndíjának lejárta után 38 nap alatt, hat országon keresztül biciklivel tette meg az utat Madridtól Budapestig. A Consume less – Fogyassz kevesebbet rész a környezettudatosság körül alakul, hiszen a biciklis életérzésnek a zöld gondolat jellemzően meghatározó része. Nemcsak amiatt, mert a bringa alapvetően környezetkímélő jármű, de használója, főleg ha nemcsak nyári napokon ül biciklire, kénytelen szembesülni a természet furcsa játékaival, olykor pedig harcolni az elemekkel, szélben, hóban vagy esőben.
Nyitott és szabad
A Balkantango Velofetish kiállítása kis helyen, de sok ötlettel igazolja azt, hogy a kerékpározáshoz köthető szubkultúrák között jelenleg egészen nagy az átjárás, sőt, sok esetben a bicikli már nem az underground, inkább a fősodorbeli kulturális tér része. Az utóbbi években a biciklizés a budapesti mindennapok természetese része lett, a kerékpár pedig a város lakóinak nemcsak közlekedési eszköze, de kedves tárgya is. A bicikli mozgékonnyá, nyitottá és szabaddá tesz: a távolságok pedig nemcsak a helyek, hanem az emberek között is eltűnnek.
