Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Szabadesés című film egészen kevés külföldi pénzből készült, mégis úgy fest, nemcsak Karlovy Vary-ban imádták, hanem itthon is. Rendezője azonban még négy évi várakozás után sem tudja, hogy a Filmalap amúgy engedi-e őt rendezni, elkészülhet-e a náluk megpályázott Toldija. A rendezővel a Szabadesés szellemes ötletei mellett a Filmalap valódi szerepéről is beszélgettünk.
A múlt héten bemutatták a Szabadesést (kritikánk a filmről itt), mi a benyomásod, hogyan fogadta a szakma a filmet, ami Karlovy Vary-ból a zsűri nagydíját és a legjobb rendezés díját hozta haza?
Jók a visszajelzések, úgy tűnik, rendben volt a premier. Természetesen ez egy olyan film, amit nem mindenki szeret, de annál, amit én vártam, sokkal jobban teljesített. Akik odajöttek gratulálni, azokon érezhető volt, hogy tényleg tetszett nekik, és ez mindig jó érzés.
Az akkori bravúros szereplés után nyilatkoztad, hogy egy ilyen lehetőség mindig megnyitja az utat a film külföldi forgalmazói előtt. Ebből most már látsz valamit, megnyíltak az utak?
Ezt azért nem tudom, mert jelenleg a fesztiválokra és a hazai bemutatóra koncentrálunk. Még hezitálunk, mert vagy eladjuk a filmet egy nagy forgalmazónak, és akkor a további sorsával nem kell foglalkoznunk, de nem is nagyon láttunk belőle pénzt, vagy pedig megtartja a produkció magának, de akkor meg sokkal nehezebb a terjesztés, mivel nincs meg az a kapcsolati háló, ami a nagyobb cégeknek megvan. Most úgy tűnik, hogy a nagyobb forgalmazók nem szeretik annyira a Szabadesést, mert szkeccsfilmnek tartják, holott egyáltalán nem az. De nekik ez túl rizikós, így szükségszerűségből is úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk magunk forgalmazni. Mindazonáltal tudjuk, hogy egy film maximum másfél évig friss, addig lehet eladni.
A Szabadesés nagyon kevés pénzből (22 millió forintnak megfelelő koreai finanszírozásból) készült, nagyon rövid idő alatt, mégis könnyen emészthető, jó film lett belőle. Nem lehet, hogy te valójában nagy nyomás alatt teljesítesz igazán jól?
Én is gondolkoztam már rajta, hogy vajon kell-e nekem valami, ami ellen mehetek, és akkor azt jó áttörni, de azt hiszem, talán inkább az a fontos, hogy kell valami olyan cél, ahol bizonyítani tudok magamnak.
Jelen esetben azt, hogy ilyen kevés pénzből is lehet filmet csinálni?
Hogy nagyon gyorsan, ennyire kevés pénzből, minőségi mozifilmet tudok-e csinálni. Ebben azért elég nagy kihívás volt, hiszen fél év alatt készült el a semmiből. Még az sincs, hogy lett volna valami félkész ötletünk.
Ehhez képest nagyon is flott lett a Szabadesés forgatókönyve, sőt akad köztük pár kifejezetten jó ötlet. Ezek mind csak azután születtek, mikor kiderült, hogy meg kell csinálnotok a filmet fél év alatt?
Megírva egyik sem volt, de néhányat már egy ideje cipelgettük a fejünkben ötletként. Volt olyan, ami már más filmbe nem fért bele, és olyan is, amiről álmodoztunk, hogy majd egyszer erre az alapötletre írunk egy forgatókönyvet. Mindig csak ötletcsírák voltak, amiket most kellett kineveljünk.
Ezek szerint viszonylag könnyen megy a forgatókönyvírás...
Akkor megy könnyen, ha senki nem szól bele. Ha egy más fajta világlátás – pl. egy szkriptdoktor –belepiszkál a könyvbe és elkezdi szétcincálni, akkor nagyon kicsi nüanszokon múlik, hogy egyben marad-e a végeredmény vagy sem. Most voltam egy forgatókönyvíró workshopon – így könnyebben lehet eljutni a producerekhez is –, és végig azon küzdöttünk, hogy kitépjük szkriptdoktorok kezéből a könyvet, mert azok folyamatosan az ívet keresték benne, meg, hogy hova fejlődjön a karakter, vagy hogy mindenképp legyen benne gonosz, meg jó... Egy szerzői filmnél! Mintha egy általános forgatókönyvírói tankönyvet olvastattak volna el velünk, tereltek vissza a forgatókönyvírói dogmákba, pont azokba, amik elől menekülök, mert érzem, hogy nem ettől lesz jó a film. Vagy ettől lesz pont olyan, mint bármelyik más.
Igen, mert még mindig az általános nézet, hogy Arisztotelész tanaiból kell kiindulni, és általában azért be is válik...
A kizárólag kereskedelmi célra szánt filmeknél ez működik. És ott fontos is. Ott, ahol a néző elringatása a cél.
Ezekben nem látsz kihívást?
Hogyne látnék, de azok a filmek aztán tényleg sokba kerülnek! Nekem még soha nem jutott eszembe olcsó, nagy hatású közönségfilm. Közönségfilm már sokszor eszembe jutott, csak valamiért nagyon drága lett, és azt a pénzt nem találtuk meg. Mindenki attól fél, hogy én egy ilyen arthouse-filmes őrült vagyok, mert nem tartom be a szabályokat. Azoknak a szabályoknak akkor kéne megfelelnem, és akkor meg is felelek, ha közönségfilmet kellene csinálnom.
Ha már nagyszabású filmek, kiderült végre, hogy megrendezed-e a Toldit?
Ennek a dolognak most már vége lesz, október tizenötödikéig dönt a Filmalap arról, hogy szeretné-e a film létrejöttét vagy sem. Két évünk volt áttárgyalni a dolgokat elég alaposan, ezt a dátumot adtam magamnak, ha ekkor sincs döntés, akkor egyszerűen le kell állnom, nincs Toldi. Be kell látni, hogy valamiféle olyan akadály van, amit nem ismerek, egy hegy, amit nem tudok megmászni. Mondják, hogy drága. Hát, igen, kosztümös filmet akarunk csinálni, az drága. Mondhatja a Filmalap, hogy neki nincs szüksége kosztümös filmre, de közben meg van pénze és nem mondja. Sőt, Andy Vajna azt mondta, hogy ne is keressünk külföldről producert, mert nem akar a jogokon osztozkodni, majd az Alap finanszírozza az egészet. Szerintem ő nem bízik benne, hogy én ezt a filmet meg tudom csinálni. De ha eddig az időpontig nem jön meg a bizalom, akkor már ne is jöjjön.
És akkor mi lesz? Kidobod az egészet a kukába?
Hát persze, mi mást csináljak? És nem a könyvet, az energiát, és a kollégáim rengeteg munkáját sajnálom, hanem az időt. Két nagyjátékfilmet meg tudtam volna csinálni, ha tudom, hogy ez nincsen. Ezért kell véget vetni ennek a dolgoknak, mert csak utána tudok tovább lépni, új dolgokat keresni. Négy éve megy a huzavona, az első két év még szórakoztatott, mert még volt benne remény. De az utóbbi időben már élesedett a helyzet, és pont az veszett el belőle, amiért szeretem a filmezést. Hiszen a filmkészítés a játékosságról szól, nem pedig erről a szörnyű befeszülésről.
Van B-terved?
Látod, hogy akár fél év alatt is össze lehet rakni egy játékfilmet nagyon olcsón, tehát mindig van lehetőség. Aztán az is lehet, hogy nem is filmezni kell, bár máshoz nem nagyon értek.. Vannak forgatókönyvcsírák, neki kell ülni, vagy vissza kell mennünk az európai koprodukciós világba. Majd meglátjuk.
Korábban nyilatkoztad, hogy ha valahogyan egységessé lehetne tenni az európai filmgyártást, akkor akár olyan erős is lehetne, mint a Hollywood-i...
Ez egy teória. És akkor működne a dolog, ha mint Amerikában, mindenki ugyanazt a nyelvet beszélné. Abban a pillanatban hirtelen nagyon sok nézője lenne a filmeknek és nyereségesek lehetnének. Európa sokszínű, és természetes, hogy az országok védik saját kultúrájukat, hiszen nem szeretnének beleolvadni a nagy egészbe, így marad minden európai országban a kultúrafinanszírozás.
Zomborácz Virág nyilatkozta nekünk az MTVA-s munkák kapcsán, hogy lehet, hogy ő amorális, de szeret dolgozni. Te nem integrálódnál be ebbe a világba semmi pénzért?
Nem erről van szó. Én filmrendező vagyok, nekem a film a fontos. Egy film akkor jó, ha koherens. Ha nem az, és nem kézre álló, akkor azt a filmet nem kell megcsinálni, mert rossz filmre nincs szükség. Ha nincs meg benne a biztosíték, hogy az alapanyagból és a munkakörülményekből jót lehet csinálni, inkább hozzá sem fogok.
Mondhatsz bármit, de azért közönségfilmek tekintetében a Vajna-féle alap nem hibázott eddig nagyot...
Elindult egy ilyen irány, hogy a film szórakoztatásra való (és ami szerint nemcsak a film - a szerk.), ez egyidős vita a film történetével, de valójában a film szerintem nem kizárólag szórakoztatásra született. Nagyon fontos, alkotóként hogyan tekintesz a néződre: partnerként vagy olyan pénzeszsákként, akinek el kell kábítani az érzékszerveit. Egy filmnek igenis fontos feladata, hogy kifejezhesse egy kortárs alkotó véleményét a világról, hiszen a film egyben művészeti forma is. Vajon arra jött létre a Filmalap, hogy csak szórakoztató filmeket készítsen?
Ez történik?
Nem tud megtörténni, mert az Alap nem tudja lecserélni a magyar rendezőket. Ugyanakkor vannak ügyes-okos rendezők, akik át tudják verni a rendszert. És azt tudja mondani Mundruczó Kornél a Fehér istenre, hogy az egy családfilm, gyerekekkel és kutyákkal. Pedig az aztán hardcore művészfilm. Néha egy-egy szerzői film is át tud menni az Alapon, ha a bizottságból hárman azt mondják, hogy ez jó lesz, nem kerül sokba, és meggyőzik Andyt.
Jó, de egyszerűen túl kicsi a piac, ahhoz hogy mindenkinek lehetőséget lehessen adni. Végülis Magyarországról beszélünk.
De hiszen jól lehet látni, hogy kinek kell a pénzt adni! Egyedül az elsőfilmes rendezőknél lutri, de sokszor már ott is lehet látni, hogy ki milyen kisfilmmel érkezik. Azt gondolom, van elég pénz a Filmalapban ahhoz, hogy azok a rendezők, akiknek érdemes lenne a pénzt adni, rendezhessenek két-három évente nagyjátékfilmeket. De a Filmalap részéről nem segítség érkezik, hanem csak a kontroll. Nekem három filmem áll bent az első pillanattól kezdve, azaz három éve. De lehet, hogy ez egyéni probléma, mindenesetre biztos, hogy az ügyem az aktatologatás stádiumában van. Persze mindig készségesen felvilágosítanak, hogy most éppen hol tart az ügy a bürokráciában. Pedig szerintem az előző filmjeimmel bizonyítottam, hogy tudok filmet csinálni, érthetetlen miért nem engednek el legalább valamelyikkel.
