Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Jancsó Miklóst, a mestert, akinek filmjét egyetlen képkockáról felismerik.
Bíró Yvette (Jancsó Miklós dramaturgja) találó szavait Mundruczó Kornél filmrendező tolmácsolta a gyászolóknak, Jancsó Miklós szombat délben megtartott temetésén, a Fiumei úti temetőben. Nem ő volt azonban az egyetlen, aki beszédett mondott az életének 93. évében elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas művész temetési szertartásán: színészek és rendezők sora méltatta a filmrendezőt. A gyászolók között, a filmes szakma és a barátok mellett baloldali politikusok garmada képviseltette magát, de még a durvuló kampányhangulat sem tudta elvonni a figyelmet Jancsó Miklós megemlékezéséről.
Balázsovits Lajos a ravatalnál Marx József szavait intézte a gyászolókhoz, majd Cserhalmi György mondta el, mennyire várja Jancsó hívását arról, hogy újra forgat ("Addig meg, Isten veled!"). Tarr Béla könnyeivel küszködve többször is fel akarta adni ("Ne haragudjatok, nem fog menni"), de végül legyűrte a sírást, és elmondta többek közt, hogy az igazán nagy filmrendező filmjeit egyetlen kockáról megismeri mindenki, és ezt nem biztos, hogy manapság ezt meg tudja csinálni bárki. Sokszor elhangzottak Jancsó azon szavai is, amiket Hernádi Gyula temetésén mondott, hogy várja, hogy az író üzenjen neki a másvilágról, de nem üzen.
Mundruczó Kornél, Galkó Balázs, Grunwalsky Ferenc, Mucsi Zoltán és Scherer Péter és Szemán Béla több világhíres gyászoló kolléga szavait tolcsámolták az egybegyülteknek, elhangzottak többek között Michael York, Daniel Olbrychski, Darren Aronofsky Andrzej Wajda és Mike Leigh utolsó üzenetei, amik szinte kivétel nélkül egyedülálló tehetségként említették Jancsót, és felelevenítették a Harvardon eltöltött időket, ahol a filmrendezőt ugyanúgy mindenki mesternek hívta, mint itthon. Végül felsorolták azokat a hírességeket, akik résztvétjüket nyilvánították a családnak, mint például Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Krzysztof Zanussi, Jiri Menzel és Agnieszka Holland filmrendező is.
Utolsó útjának végén Lovasi András és Szabó Attila várta a sírhantnál, akik a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten adekvát számát, a Zár az égboltot adta elő, aminél kevés meghatóbb dolgot lehet elképzelni, de mégis lehet, mivel ezután az emberek elkezdték a Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe című népdalt énekelni. A tömeg végül a család kérésére lassan magukra hagyta a legközelebbi hozzátartozókat.
