Gondolná, hogy egy filozófusnőről szóló film lehet izgalmas és élvezetes nem filozófusok számára is? A Hannah Arendtről szóló életrajzi film az.
Hirtelen felindulásból mentünk a Cirko-Gejzír moziba, mert nemsokára kezdődik a Szemrevaló Fesztivál, a Goethe Intézet filmszemléje, és képben akartunk lenni az új német, svájci és osztrák filmekkel kapcsolatban. Nagyon úgy fest, hogy sikerült beválasztanunk azt a darabot, amit a németek nagy valószínűséggel a jövő évi Oscarra is nevezni fognak, pedig egy filozófus-politológus élete nem az az Oscar-mezőnyben megszokott, akciódús és/vagy drámákban bővelkedő téma. Legalábbis ezt gondolná bárki, amíg meg nem nézi a Hannah Arendt című német filmet, aminek talán nem túlzás meg is előlegezni a kis arany szobrocskát, ha pedig ez mégse jönne össze, Barbara Sukowa, a főszereplő biztos elvisz minden fellelhető díjat.
Margarethe von Trotta Hannah Arendt című életrajzi filmje ugyanis igazán lebilincselőre sikerült, annak ellenére, hogy a téma - a cselekmény a német származású, Amerikában élő politológus-filozófus-újságírónő életének egyik legmeghatározóbb időszakát eleveníti meg - egyáltalán nem könnyed.
A történetben a haláltábort is megjárt Arendt Jeruzsálembe érkezik Adolf Eichmann, a holokauszt egyik legfőbb irányítójának perére, amiből később nemzetközi vitákat kiváltó esszét (valójában a The New Yorker nevű lapban megjelent cikkek formájában közölt könyvet) írt, Eichmann in Jerusalem – A Report on the Banality of Evil (Eichmann Jeruzsálemben – Történet a gonosz banalitásáról) címen. A cikk hatására nemcsak a közvélemény, de legjobb barátai is eltávolodtak az elveihez haláláig hű Arendttől, akit azóta már a huszadik század egyik legjelentősebb női gondolkodójának tartanak.
Margarethe von Trotta rendezőnek bejött a kaszting: a főszereplő Barbara Sukowa igazán remek választás volt a filozófusnő szerepére, sokszor nem is kell megszólalnia, minden az arcára van írva. A német filmezés nagyasszonyát a pletykák szerint már régebben felkérték, hogy rendezze meg ezt a filmet, de korábban félelmei voltak attól, hogyan lehet vászonra vinni egy filozófus életét, hiszen az mást sem csinál, csak gondolkodik.
Ehhez képest, talán a profi forgatókönyvnek is köszönhetően, sikerült neki egy nagyon finomra hangolt, hű dokumentumokkal dolgozó (az Eichmann per részletei is megjelennek a filmben) helytálló korrajzot adnia, amiből az amúgy legfőképpen folyamatosan dohányzó Arendtet is megismerhetjük, sőt, még fiatalkori szerelme is terítékre kerül professzorával, Martin Heiddeggerrel.
Szemrevaló Fesztivál
Szeptember 26. és október 3-a között Szemrevaló Fesztivál lesz, amit idén is a Svájci Nagykövetségnek, az Osztrák Kulturális Fórumnak és a Goethe Intézetnek köszönhetnek a német filmek elkötelezett rajongói. Úgy néz ki, ott van miből szemezgeti, mivel a mostani mustrában bőven jut hely a fikciós és dokumentumfilmektől a fesztivál- és közönségfilmekig mindennek, sőt még a családokra is gondolnak, hiszen nekik és a gyerekeknek is elhozzák Németország filmes legjavát.
A fesztivál nyitófilmje, a díjakkal elhalmozott Oh Boy első film, a fiatal alkotók közül ketten pedig (Sandra Kaudelka - Magányos harcosok és Oliver Ziegenbalg - Orosz diszkó) személyesen is elkísérik filmjüket Budapestre. Idén szeptember 26 és október 3 között a budapesti Művész és az Örökmozgó mozikban lehet megnézni a filmeket.
