Megnyílt az Artplacc Tihanyban, a furcsaságok mellett kifoghat jó képeket is, ha van pénze.
Vajon jó ötlet-e abba a Tihanyba művészeti fesztiválnak álcázott vásárt rakni, ahol jórészt német nyugdíjasok tapossák egymást a levendulapárnáért és fotóért az apátság előtt? Vélhetően igen, egyébként miért döntött volna úgy a főszervező MONO Galéria, hogy már harmadik éve csábít ide jónevű budapesti galériákat és csinál egy mini vásárt. Pénteken nyílt meg a 3. Artplacc, ami három helyszínen zajló izgalmas programok sorozata, megfejelve tudattágító kiállításokkal.
Érdekes módon a szervezőknek pont Tihanyra esett a választásuk, ahol inkább a klasszikus művészet fut, bár ezt nagyjából a Balaton teljes északi partjára el lehet mondani. Tihany mégis tud valamit, amit a környező települések nem nagyon, történetesen, hogy igen magas a tehetős nyaralók száma. Nem véletlen, hogy kikerült egy Audi A3 a sátor elé, hátha valaki a kortárs mellé vesz egy színben passzoló autót is, és a sarki lángosos helyett a Villa Medici települt ki, hogy biztosítsa a cateringet (ha árulnak pogácsát, azt mindenképp kóstolják meg, isteni!)
Mindenesetre az út mellé került egy hatalmas sátor, amibe beletettek néhány ráérő galeristát, illetve mivel még volt hely, beszerveztek egy-két műteremházat is, "miért maradjon üres a bal hátsó sarok" - felkiáltással. Valószínűleg így kapott helyet a Vass-gyűjtemény is.
A teljesség igénye nélkül itt van a Kálmán Makláry Fine Arts, a Karton, Faur Zsófi, a Várfok Galéria és a Next Art is. A képek egy része túl sok izgalmat nem okoz azoknak, akik rendszeresen járnak a kiállítótermekbe - Nádler István, Reigl Judit, Hantai Simon - de vannak itt egészen fiatalok is, mint Keresztes Zsófia, vagy Hollós Ádám, Nagy Karolina, akik pár éve diplomáztak.
Jó lett volna, ha a képek mellé történetek is kerülnek, nem feltétlenül baj, ha az ember kap egy kis iránymutatást, miért újszerű és izgalmas a vulkanizált befőttes gumiból készült háló, vagy miért kell eldobni az agyunkat, ha azt látjuk, valaki egy betonkockát hátizsákká alakított, esetleg hogy mitől több egy fotósorozat állatokra emlékeztető felhőkről, mint egy kósza tumblr-es cloudporn poszt.
Ha szerencsénk van, odajön valaki, és elmondja, mi a mögöttes tartalom, ha nincs, akkor maximum azon lehet gondolkodni, tetszik-e vagy sem.
Különösen így van az a fotóknál, mely idén először külön sátrat is kapott a Visszhangdomb alatt, ennek kurátora Surányi Mihály, a Nessim Galéria részéről. Az 5 napos minikiállításon kiállító művészek: Áfrány Gábor, Dobos Tamás, Csontó Lajos, Ember Sári, Göbölyös Luca, Puklus Péter, Telek Balázs, Varga Tamás.
A hangsúly idén arra került, hogy a rendszerváltást igen fiatalon, mondhatni gyerekként megélőket hívtak meg, illetve olyanokat akik a különleges képkészítési technikákkal kísérleteznek. Azért a képaláírásokat sikerült helyenként úgy megvalósítani, hogy ember legyen a talpán, akinek elsőre leesik, mit jelent a transzgresszió élvezete a művész életében, ennek ellenére a fotók egy részéhez legalább került némi iránymutatás.
Ember Sári még Párizsban készítette el azt a sorozatát, ahol a termékenység került az előtérbe, holott a képek a klasszikus csendéleteket idézik. Telek Balázs a 2D-ből igyekszik kitörni, Áfrány Gábor arra kereste a választ, mi az a legkisebb egység egy képen, ami még felfogható, Göbölyös Luca a szocializmussal szembesíti a látogatót.
Czigány Ákos viszont üres könyvoldalakat fotózott, és tett egymás mellé. A művész a darwinonline-on megtalálható Darwin könyvek első kiadásának üres oldalait tette egymás mellé, és rendezte el. Ez viszont sajnos sehonnan nem derül ki, csak akkor lesz érthető, miért is izgalmas egy üres lapokat ábrázoló kép, ha valaki elmagyarázza.
A fotók legalább fogynak, az 500-1500 eurós képek közül egy már elkelt, egy francia család szeretett bele még a megnyitó előtt. A megnyitóra azért felbukkantak a turisták mellett a Balaton-felvidék és az Északi-part művészetkedvelő arcai, na meg azok, akik nélkül nem jön létre kiállítás és megnyitó, mert mindenhol ott vannak, ha kell, ha nem. Az, hogy ez a program több tud-e lenni egy fesztiválnak álcázott vásárnál, majd kiderül, mindenesetre az 5 napos jegyért kifizetendő 1500 forint nem tűnik túl nagy beruházásnak, és ezért még jógázni is lehet a vízparton.
Izgalmasnak ígérkezik a Gasztronómia és a művészet találkozása, ahol élelmiszerekből alkotnak meg egy igen ismert képet vagy szobrot, majd a végén megeszik, de meg lehet kóstolni majd híres nemzetközi és magyar művészekről elnevezett menüsort is, ami az ígéretek szerint reflektál a művészre.
