Látta már a RézCENZÚRAú baglyot?

Hó végéig van lehetőségünk megnézni, milyen a radai rosseb, a halványlila dunszt és az írói véna.

Ezért a kiállításért meg kell küzdeni, ugyanis kint van a város szélén, BKV-bérlet nélkül necces lenne eljutni ide, de még úgy is viszontagságos. Ha azonban már leszálltunk a szentendrei HÉV-ről Békásmegyernél, hipphopp ott vagyunk a Békásmegyeri Közösségi Házban, és szemeinket a radai rossebre és a fészkes fenére vethetjük, sőt azt is megláthatjuk, milyen látvány, ha magunk alatt vagyunk. A Nem létező tárgyak kiállítása néven nyílt aprócska tárlaton ugyanis a régi és jól ismert szállóigéink megtestesülését követhetjük itt nyomon.

A placc

A belépőjegyhez a tárlat mellett időutazás is jár, minimum a kilencvenes évek elején érezhetjük magunkat a hamisítatlan kultúrházi miliőtől, fagyizó anyukáktól, szaladgáló purdéktól és hangosan trécselő infopultosoktól. A kiállításnak semmi nyoma, meg is kérdezzük, merre van, mire a kedves lány a hátunk mögé mutat: a közösségi ház előterében öt zöldterítős asztalra, valamint az ablaksorra helyezték el a tárgyakat. Mindezt zöld szalagkordonnal kerítették el, így nem mondható túlzottan exkluzívnak vagy igényesnek a kialakítás.

Végy öt asztalt, terítsd le, tégy rá tárgyakat, és lőn kiállítás!

Fotó: Photographer: Gabor Ancsin / Dívány

Ezt csak fokozza a betűző nap miatt kialakuló üvegházi klíma, a meleg tikkasztó, de legalább valaki zongorázik az egyik teremben, így adott némi zenei aláfestés. Szintén negatívum (bár lehet, hogy csak a mi sarunk), hogy nem találtunk tájékoztatót a művészekről és a művekről, csupán az egyes installációk címe van odabiggyesztve magyarul és angolul. Ez utóbbi okozhat is némi fejtörést angol nyelvűeknek, mivel a szó szerinti tükörfordítás helyett (egyébként persze helyesen) a vonatkozó hasonló, többnyire szintén találó, angol kifejezések kerültek a feliratokra. Így azonban egy brit nagyot nézhet, amikor meglátja például az Fába szorult féreg című művet, melyben az angol "A rat in a trap" címet meghazudtolva nyoma sincs patkánynak, van viszont faág, benne egy festett műanyag csővel.

Egy walesi bárd ezt nem értené.

Fotó: Photographer: Gabor Ancsin / Dívány

Érted?!

A nem létező tárgyak szándékoltan naiv stílusban, vállaltan amatőr barkács-objektekként elevenednek meg, sokuk meglehetősen gyermetegnek is mondható. A fába szorult féreg mellett megtalálhatjuk, az idő vasfogát, az írói vénát, a radai rossebet (Made in Rada) és egy csavar is el van anyátlanodva. Az ember szívesen megkérdezné a mellette álló kislánytól, rákacsintva, hogy "Éééééérteed?!", és mivel az alkotások igen lényegretörően és szó szerint ábrázolják az ígérteket, a kislány nagy valószínűséggel igennel felelne.

Több mű egyszerű gipszöntvény, néhány installáció, de egyszerű readymade-ek is ki vannak csapva. A Magam alatt vagyok című remeket (egy vízszintesen az ember feje fölött elhelyezett tükör), az odatolt kanapéktól egyenesen meg se lehet közelíteni, a Lóhalálában (egy pár lókolbász) viszont egyenesen aktuális. A sokat említett radai rosseb igen ötletes kis munka, bár kicsit emlékeztet az egyik áruházlánc árcédulafaló szörnyére, de mentségére legyen szólva, jóval régebben készült, mint a reklámkampány. Az alkotásokat három ember, a zenész, bábos színész Buzás Mihály, a színész, játékmester Zugmann Zoltánhoz és a Magyar Operettszínház díszlettervezője Túri Erzsébet készítette a 2008-as 55. Magyar Független Filmszemle alkalmából, azóta lehet elcsípni időnként itt-ott. Most épp itt.

Mondjuk ki: ez a Rézfaszú bagoly.

Fotó: Photographer: Gabor Ancsin / Dívány

Nekik ajánljuk

Szigorúan gyerekkel menjünk el erre a kiállításra, egészen kicsikkel, így könnyen megismertethetjük velük a magyar verbális kultúra gazdag képi világát, klasszikus szállóigékkel bővíthetjük a szókincsüket, és némi abszurd humor iránti fogékonyságot is olthatunk beléjük. Csak a RézCENZÚRAú bagolynál kell majd esetleg rögtönöznünk.