A Toldi mozi minifesztiválján 26 kisfilmet mutattak be, a legjobbnak választott hatot mi is megnéztük.
Nemrég tartották a Toldi moziban a Friss Hús nevű minifesztivált, amin 26 kisfilmet mutattak be. A sikerre való tekintettel - mivel több mint ezren mentek filmeket nézni - pénteken és szombaton megismételték a legjobbnak választott hatot, amikre mi is beültünk. Volt köztül Tar Sándor és Parti Nagy Lajos feldolgozás, vicces kisfilm, ami sms-ekből állt össze, és két rendező filmjében is komoly szerepet kapott a GPS. Nézzék meg a trailereket (a Kispárizsnak sajnálatosan nincs trailere), és keressék a kisfilmeket, amiket remélhetőleg hamarosan újra bemutatnak valahol.
Lágy eső
Tar Sándor egyik novelláját dolgozza fel Nagy Dénes majdnem félórás kisfilmje. A történet főhőse egy fiatal fiú, akit azért fogadott éppen örökbe egy vidéki család, hogy segítsen a helyi sertéstelepen. Daninak viszont megtetszik a Zsófi nevű osztálytársa, akinek meg is próbálja felkelteni az érdeklődését, és ettől aztán felpezsdül a falucska élete. A Lágy esőben sikerül végig kitartani a feszültséget, tökéletes színészeket találtak a szerepekre, akik remekül visszaadják a kilátástalan falusi élet hangulatát. A film több mint ígéretes, de mégsem tud annyira nyomasztó lenni, mint a Tar Sándor-szövegek, amik után az ember inkább csendben elszöszöl egy fél napig.
Harmadnapon
A bibliai tékozló fiú példázatát fogalmazza át kicsit Dombrovszky Linda közel félórás filmjében. A lényeg, hogy a haldokló anyához megérkezik a lánya, hogy ápolja, miközben testvérét, aki korábban csúnyán elhagyta a családot, mintha nem is érdekelné az egész. Sajnálatos módon Dombrovszky azonnal kiöli a filmjéből a feszültséget, hiszen rögtön az elején el is mondja, itt bizony erről lesz szó. A filmet így - hiába kiválóak a színészek - nem annyira a története viszi, hanem inkább a formai kivitelezése. Látszik, hogy sokat dolgoztak vele, és néha a példaképek is bevillannak, nekünk a vágásokról például gyakran Huszárik Zoltán Szindbádja jutott eszünkbe.
Újratervezés
Végtelen egyszerű Tóth Barnabás filmje, és mégsem. Egy idős házaspár utazik a kocsiban, a feleség folyamatosan kommentál mindent: hol a járókelők öltözködése nem tetszik neki, hol a férjét nyaggatja, hogy lassabban, óvatosabban vezessen, a férfi pedig fortyogva bár, de csendben tűri mindezt. Aztán ismét a kocsiban vannak, megint ugyanaz a helyzet, de Pogány Juditék ezúttal egy kórházról is váltanak pár szót. Apró utalásokból bontakozik ki a történet, és hasonlóan apró gesztusokból ismerhetjük meg a kapcsolatukat is. Pogány Judit minden rezdülése, ajakbigyesztése beszédes, a végére pedig a mogorvának tűnő Kovács Zsoltot is könnyű a szívünkbe zárni.
Én is téged, nagyon
Szintén pofon egyszerű ötletre épül Papp Gábor Zsigmond filmje, kisebb csoda is, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe elkészíteni. A film szerelmi kapcsolatokat dolgoz fel sms-eken keresztül. Minden üzenetet annak küldője mond a kamerába, és ezeknek a láncolatából állnak össze a történetek, és rajzolódik ki a tulajdonképpeni főszereplő élete, akit egy percre se látunk. Mindegyik karakterhez passzolnak a színészek, nélkülük ez nyilván nem működhetett volna. Ezt a filmet nem lehetett a végtelenségig húzni, a rendező kihozta belőle a legtöbbet, de egy idő után nem tudta felülmúlni magát. Arra a kábé húsz percre viszont még így is tökéletesen szórakoztató volt.
Körforgalom
Nagypál Orsi majdnem húszperces filmje egy bosnyák férfiről szól, aki a feleségétől már teljesen elhidegült, és valami pezsgésre vágyik. A piacon egy erőszakos árus rátukmál egy GPS-t, ami a közlekedésben ugyan teljesen hasznavehetetlen, mert a New York-i utcákat ismeri csak, az összevissza utasításokat osztogató női hangot viszont egy-két nap után megkedveli a férfi. A GPS aztán később a szélvédőről is lekerül, és időnként az anyósülésre költözik át. Jól kitalált, remekül építkező, kerek kisfilm, ami az utolsó percig szórakoztató tudott maradni, az Újratervezés mellett a legjobb ebből a felhoztatalból.
Kispárizs
Szintén Nagypál Orsi filmje Parti Nagy Lajos azonos című novellájából, amiben 1986-ban géprongy-szállítmány érkezik az író legendás Ibusárának gyárába. Csakhogy ezek nem akármilyen rongyok, hanem használt kabátok, fehérneműk Nyugatról: a vasfüggöny mögött ezek nem rongyok, hanem kincsek. A falusi asszonyoknak így persze eszük ágában sincs olajos gépeket törölgetni a finom ruhaneművel: lelkesen csapnak le a szocialista mindennapokban földöntúli luxusholmiknak számító darabokra, de a boldog osztozkodás persze rövid idő alatt vad csatává fajul. A Kispárizs a Körforgalom után olyan, mintha Nagypál a komolyabb, átgondoltam filmje mellett kedvtelésből összedobott volna egy másikat. Ebből látszik, hogy a kisujjában van a filmkészítés, a Kispárizs is megállja a helyét, pedig filmen mintha csak egy-két poénra lenne felhúzva az egész.
