Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Független Színház szerint nem olyan a roma, mint a Cigányokban. Máté Gábor szerint a dán király se akad ki minden Hamleten.
A Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai ma szerkesztőségünkhöz is eljuttatott nyílt levélben bírálták a Katona József Színház vezetését a Cigányok című, 2010-ben bemutatott darabban látottak miatt. A levélben hangsúlyozzák, hogy nem támadni szeretnék a Katona József Színházat és annak igazgatóját vagy kollégáit, de úgy vélik, hogy ezt a színdarabot az alkotók a téma átfogó ismerete nélkül hozták létre.
"...Az első kérdésünk, hogy hívtak-e a dramaturghoz roma szupervízort? Azért merült fel a kérdés, mert már a viszonylag koherens első részben sem volt hiteles a cigányság ábrázolása. Az első nagy hiba – és ez nem szubjektív vélemény, hanem kultúrantropológiai tény – az eltérő cigány csoportok kultúrájának összekeverése" – írják a levélben, majd a rendező, Máté Gábor szemére vetik, hogy a prímások feleségei nem járnak népviseletben, a halottjaikat sem viszik haza a cigányok, vagy hogy a muzsikus cigány sosem tenné tönkre a hegedűjét, sőt még azt is megjegyzik, hogy nem a romák vágják meg a halottat, hanem az észak-amerikai indián törzsek.
Egészen pontosan tehát arról van szó, hogy a Peer Gynt ösztöndíjasok szerint az előadás még nyomokban se tartalmaz a valóságnak megfelelő elemet, azt meg, hogy belekerült a vérfertőzés, különösen ízléstelen dolognak tartják a Jeszenkszky Géza által a közelmúltban tett kijelentés miatt.
A Katona József Színház délutánra össze is hozott valami hivatalos állásfoglalást, reagálásképp a kicsit későn jött reklamációra. Ebben Máté Gábor színidirektor sajnálatát fejezi ki, amiért nem személyesen történt a megkeresés, és megpróbálja elmagyarázni, hogy mit is kell(ene), hogy lásson a néző, amikor az amúgy két éve bemutatott darabot nézi. Elég szerencsétlenül azt hozza fel mentségére a "roma szupervízorral" kapcsolatban, hogy szerelmi drámáknál se hívnak szerelmi szupervízort, ha mondjuk a megcsalás kerül terítékre.
Ezt leszámítva viszont pontos drámaelemzéssel hívja fel a rendező a figyelmet arra, hogy a darabban pont arra keresik a válaszokat, hogy "éppen mi adhatott okot arra, hogy ilyen felületesen kezelje (a rendőrség - a szerk.) a cigánygyilkosságok ügyét, továbbá mi az oka a rendőrség statisztálásának egyéb településeken (ellenkező esetekben is, ld. siófoki erődemonstráció, vagy az olaszliszkai tanár meglincselése)." Arra is kitért Máté Gábor, hogy Jeszenszky Géza furcsa gondolatait még aligha ismerték 2010-ben, és hogy a Cigányok nem egy dokumentumdráma, hanem fikció, "amelynek művészi célja az, hogy beszéljen erről a problémáról és társadalmi jelenségről".
Nehéz lehet komolyan venni egy ilyen kritikát, nem is csoda, hogy az igazgató levele végére maga is értetlenkedését fejezi ki az egész kérdésfelvetéssel kapcsolatban. "Nyílt levelükben különösen megdöbbentő az, hogy egy magát független színháznak nevező csoportosulás nem tesz különbséget a valóság és egy színházi előadás absztrakciója között. Ezen az alapon minden Hamlet-előadás után felháborodásának adhatna hangot a dán királyi család, hogy dán király nem mérgezi meg a saját testvérét..."
És ha ez még nem lenne elég megnyugtatásnak, akkor íme a záróbekezdés: "A Cigányok-előadás után többször is nyílt eszmecserére hívtunk roma közösségeket, ezen találkozások tapasztalatai egyrészt megnyugtatóak, másrészt megrendítőek voltak, és segítettek bennünket a Cigányok további előadásai alatt. A Cigányokat tavaly elvittük Washingtonba is, az amerikai közönség részvétteli érdeklődéssel és megértéssel fogadta az előadást, több nyugat-európai televízió épp a magyarországi romakérdés kapcsán forgatott belőle részleteket, ezzel is kiemelve, hogy van ma Magyarországon olyan színház, amely reagál erre a társadalmi problémára."
