Takács Nóra - modell, szerkesztő - Hogyan legyünk jó nők címmel jelentette meg noteszét, amiből csak az derül ki, hogy a nők rettenetesen ostobák.
Takács Nóra modell Gombos Edina nyomdokaiba lépett (aki ugye, Babanapló néven adott ki egy olyan „könyvet”, ami gyakorlatilag üres lapokból áll), és bemutatta művét, egy olyan könyvet, aminek – nem fogják kitalálni! – a fele tök üres, nekünk kell kitöltenünk. A Hogyan legyek jó nő? című valami szerencsére azért nem a könyv nevet kapta, a borítóján feltüntették: "minden, amit a szépségápolásról és az egészséges életvitelről tudni kell – egyetlen noteszbe sűrítve.” Ezt a noteszt megjelenése alkalmából dedikálta is a modell és életmódmagazin-szerkesztő Takács, több százan pedig még sorba is álltak az autogramért, amire csak azt az egy magyarázatot tudtuk elképzelni, hogy örülnek, amiért nekik ennyivel kevesebbet kell majd beleírni.
Takács Nóra zsebkönyve-notesze köszöntőjében bevallottan segíteni akar szegény nőtársainak, akiket maga alá gyűrt az élet: „Kell egy hely, ahová mindent össze tudunk gyűjteni. Egy notesz, amiben minden benne van, ami nekünk, nőknek fontos. Egy hely, ahová feljegyezheted, mikor voltál utoljára fodrásznál, mikor radíroztad a héten a bőrödet, mikor van a barátnőd szülinapja, hány órája van a gyerekednek keddenként, és mit kell vásárolni a hétvégére.”
Ezt olvasva egy pillanatra megérdemeltnek éreztük, hogy a maják által megjósolt apokalipszis valóban elpusztítsa ezt a sárbolygót idén decemberben, de mivel már tudjuk, hogy nem fogja, így arra jutottunk, hogy már megint hihetetlenül ostobának, együgyűnek, és életképtelennek nézik a nőket. Ezzel egyidejűleg sajnos azt is megállapíthattuk, hogy joggal, hiszen több százan álltak sorba a könyvesboltban dedikálásra várva.
Hogy miért baj ez?
Először is le kell szögeznünk, hogy az nem feltétlenül baj, ha egy nő ostoba. Vannak ostoba férfiak is, akikkel majd egymásra találnak, probléma innentől legfeljebb akkor van, ha szaporodnak is, ezen meg mi úgyse tudunk segíteni.
Lehet, hogy inkább azon vagyunk felháborodva, hogy már megint megjelent a piacon egy olyan termék, ami ismét csak legitimizálni akarja a női ostobaságot, sőt, egyfajta vattacukorillatú ködfelhőbe burkolva emeli piedesztálra azt a nőt, aki képes kiadni 1990 magyar forintját egy noteszre, ami aztán – azon kívül, hogy jókat röhögjünk, esetleg felhúzzuk magunkat rajta – semmire sem jó? Nos, igen, nagyjából.
A szerző ugyanis olyan tanácsokkal lát el bennünket, amiket egy életképes nő amúgy magától is tud, így a notesz léte arra enged következtetni, hogy Takács szerint a nők annyira gyengeelméjűek, hogy nem tudják észben tartani a saját melltartóméretüket, fogalmuk sincs, hogyan kell felöltözni a sopizáshoz, mit kell tenni, ha menstruálnak, mikor van az apjuk születésnapja, vagy hogy hívják a háziorvosukat.
Ha Takács tényleg vette volna a fáradságot, és mondjuk hasznos infókat is pakol a noteszbe, és nem olyan stílusban írja meg a könyvét, mint egy általános iskolás, Hello Kitty-lázban égő pompomlány, akkor más lenne a helyzet.
A varázslat
Takács azonban sajnos nem ezt tette. Ő egy keménykötésű noteszt adott ki, melyben a köszöntőt követően a Szépség, az Egészség, az Élet, az Otthon, valamint a Kisokos fejezeteket találjuk (ezeket Takács fotóival választották el a szerkesztők egymástól), ezekben pedig csupa, az élethez nélkülözhetetlen jótanácsot.
A Szépség fejezetből például megtudhatjuk, hogy használjunk ricinusolajat a hajunkra, de arra nagyon ügyeljünk, hogy ne kerüljön a szánkba (a fejünkről), mivel hashajtó hatású. Ezután kitölthetünk egy tucat táblázatot arról, mikor használtunk hajpakolást, mikor festettünk hajat utoljára stb., majd kapunk 4 üres oldalt a kedvenc receptjeink feljegyzésére.
Az Egészség fejezetben is meg kell dolgoznunk azért, hogy az üres rózsaszín lapok megteljenek betűkkel: vércsoportunkat, háziorvosunk nevét, testtömegindexünket, de még a legközelebbi gyógyszertárat is be kell írnunk, ha már olyan hülyék vagyunk, ugye, hogy minden reggel úgy ébredünk, hogy mindezeket elfelejtettük. Ebben a fejezetben ír még Takács a menstruációról is 3-4 igen értékes mondatot, olyanokat, mint "A menstruáció régi jó barátunk”, majd azt javasolja, amikor régi jó barátunk havonta egyszer bekopogtat hozzánk, együnk sok C-vitamint, igyunk kólát, és kövessük figyelemmel a frontokat, mert az időjárás bizony hatással van a görcseinkre. Találunk kalóriatáblázatot is, amiben csak a „jónős” kaják vannak felsorolva, és a „Hogyan egyek?” rész is rettentően hasznos: Takács itt elárulja, együnk finom és egészséges ételeket. Ennyi. Oké, igyunk gyógyteákat is, csalánt és a cickafarkfüvet, hogy miért pont ezeket? Azért, mert csak ezek „jó nős virágok”.
Az Élet című fejezet első 25 oldalán horoszkópot olvashatunk, majd egy teljes oldalon okulhatunk arról hogyan öltözzünk fel sopizáshoz. Takács elárulja 6 mondatban, nekünk egy szóban sikerült ezt összefoglalnunk: kényelmesen. De kiszámolhatjuk még a melltartóméretünket is itt, megtudhatjuk, használhatunk-e szilikonpántos melltartót (nem), mi legyen a táskánkban hétköznap, és mi, ha buliba készülünk, majd megint támadnak a táblázatok, amiket nekünk kell kitöltenünk. Többek között azt is be kell jelölnünk egy kis naptárban, mikor néz a pasink foci-, hoki- vagy akármilyen meccset, mert ezek a napok Takács szerint azok a boldog órák, amikor mi „istennővé válhatunk”, mert nincs a nyakunkon a pasi.
Az Otthon fejezetben Takácsnak már tényleg nem maradt energiája, hogy „hasznos” dolgokat írjon, itt már szinte mindent nekünk kell csinálnunk. Több tíz üres oldalt biztosít arra, hogy leírhassuk kedvenc receptjeinket, sőt még bevásárló listának is hagyott helyet.
A Kisokos szekcióban felvezethetjük legközelebbi hozzátartozóink születés- és névnapjait – mert amúgy ezeket sem tudjuk fejből, olyan hülyék vagyunk –, és a gyerekeink órarendjét is. Sajnos csak 2 gyerekünk órarendjének van hely, szóval aki ennél többet vállalt, az bukta, az már ne is akarjon jónő lenni. Ezután jön még egy naptár, majd a notesz utolsó 28 oldala, szép, rózsaszín vonalakkal, ahová leírhatjuk magvas gondolatainkat, vagy azt, mennyire jó nők is lettünk.
Ha ezen múlik, nem leszünk jó nők
Ehelyett a notesz helyett elég némi Cavintont vásárolni, majd feltúrni a padlást egy 1994-es Cosmopolitanért: sokkal jobban jövünk ki anyagilag, és sem a csuklónkat nem kell annyira megerőltetniük a sok írással, sem az agyukat azzal, hogy megpróbáljuk felidézni, vajon mikor van a testvérük születésnapja. Azoknak ajánljuk ezt a könyvet, akik most érkeztek egy idegen galaxisból, és testrablóként pont egy női testet sikerült szerezniük, továbbá olyan memóriával és agykapacitással rendelkeznek, mint egy aranyhal. Ez esetben viszont volna egy életbevágóan fontos, valódi jótanácsunk, nem is értjük, Takács hogyan hagyhatta ki: ne felejtsenek el lélegezni!
