Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ember már-már azt hinné, hogy a hagyományos értelemben vett haknizásnak befellegzett, ennek ellenére még Budapesten is aranykorát éli. Telt ház előtt lépett fel Rékasi Károly és Détár Enikő szerelmes haknijával a Városmajori Garden Étterem és Színházban.
A meghívóban a következő állt: „Te meg én – Détár Enikő és Rékasi Károly estje az emberi élet legfontosabb pillanatairól, versekkel és slágerekkel”. Nagyon kíváncsiak voltunk, a celebpár hogyan viszi színpadra az emberi élet legfontosabb pillanatait. Bevallom, kicsit azért bíztam abban, hogy egy igazán plasztikus performansz tanúi lehetünk. A születéstől egészen a halálig vérrel, verítékkel. Ehelyett csupán annyi történt, hogy a Városmajori Garden Étterem és Színház bejárata amolyan féregjáratként, egy 80-as évekbeli kistarcsai művházba vezetett - furcsamód a bárpult 2020-ban landolt, már ami az árakat illeti.
Leültünk az asztalunkhoz, amit egy nagyon kedves idős házaspárral osztottunk meg. Nem kellett sokat várnunk, míg feltűnt a sztárpár, pontosan kezdtek. A picike színpad az étterem kellős közepén áll, ami már csak azért sem túl jó húzás a tervezőktől, mert rengeteg oszlop veszi körbe, melyek tisztességgel kitakarták a produkciót a közönség egyharmada elől. Többek között én is kénytelen voltam flamingó pozícióban végig nézni az előadást, aminek persze azért minden perce megérte a nyakizomhúzódást.
Détár és Rékasi végre a színpadon álltak, és elkezdődött a mulatság. Egy 60 percbe sűrített általános iskolás alternatív irodalom órát láthattunk, amiben volt egy kis általános iskolás anyák napja is: a színészek ugyanis azokat a memoritereket adták elő, amiket nekünk is meg kellett tanulnunk a középiskola előtt. Felcsendült Móricz Zsigmond Iciri-picirije, Weöres Sándor Buba éneke, József Attila Mamája, Petőfitől is nem egy vers, de akkor estünk igazán kétségbe, amikor Détár rázendített azokra a gyerekdalokra, amiket én még bakeliten hallgattam a piros kezeslábasomban, a számban cumival.
A Pancsoló kisgyerek című dalocska közben Rékasi adott az interaktivitásnak is, elővett egy pöttyös piros labdát, és Dévényi Tibi bácsiként dobálgatta a közönségnek, míg felesége a hangjával dolgozott meg a gázsiért. A páros nem bakizott egyszer sem, az összes verset nagyon jól tudták - ezt tényleg azért mondjuk, mert mi is fejből tudjuk ezeket a verseket. Rékasi a Barátok köztös Bartha Zsolt és a szőke Petőfi volt egy személyben, vörös felesége pedig egy huszonéves testébe bújt 48 éves nőként úgy ugrált a színpadon, mint egy bájos kis hegyi zerge. Ott ültünk letaglózva, ők pedig csak húzták a 30 éves rétest, mindezt úgy, mintha valóban a világot váltanák meg, a közönség pedig élvezte, különösen az idős házaspár az asztalunknál.
Az előadás végén Détár elmondta, hogy már 8 éve hakniznak ezzel a műsorral, és kirobbanó boldogsággal tölti el őket, hogy még mindig aktuális, és eladható a portékájuk. Ennek mi is nagyon örültünk. Miután kifizettük a csillagászati léptékű számlánkat, szépen lassan visszatértünk a jelenbe, majd az általános iskolás versekkel a fejünkben nyugovóra tértünk.
