Kiderült, hogy van néhány olyan repülőtér, ahol annyi szórakoztató programot kínálnak, hogy magára a nyaralásra már nincs is szükség. Mások pedig egyszerűen építészetileg szépek. Bemutatjuk a 10 legjobbat, megspékelve egy kis nemzeti büszkeséggel.
Mindig imádtam a repülőtereket. Talán azért, mert mindig valamilyen új élményhez, utazáshoz kötődnek. Akár nyaralás, akár munka miatt, szeretek utazni, és mivel a reptereken sokszor órákat kell eltölteni a beszállásig, nem mindegy, milyen körülmények közt telik az idő.
Viszont sajnos annyira sokat nem utazom, ezért viszonylag kevés repülőteret láttam élőben. A felsoroltak közül csupán az egyikre, a Szingapúri Changi Reptérre sikerült eljutnom. (Tényleg klassz. A férfi WC-ben akvárium van, legalábbis ezt állítja a férjem.) Emiatt ez a cikk sem a saját gyűjtésem, hanem egy internetes utazási portálon, a Frommers.com-on olvasott cikk alapján írtam.
Budapest, Liszt Ferenc repülőtér, SkyCourt
Sajnos a mi új terminálunkat kifelejtették a felsorolásból, de attól én még belevettem. Szerintem ugyanis okkal lehetünk büszkék a mi Ferihegyi (bocs, Liszt-Ferihegyi) repülőterünk új SkyCourt termináljára. (Kicsit ront az érzésen a hír, hogy a Malév csődbe menetele miatt az 1-es terminált bezárják.) Nemcsak azért, mert elnyert egy neves építészeti díjat, az European Steel Design Awardot, hanem azért is, mert valóban szép, tágas, modern, világos, sok benne az üzlet, a vendéglő, van wifi – egyszóval minden megvan benne, ami kényelmessé teheti a több órás ott töltött időt.
A Dzsiddai Haddzs terminál, Szaud-Arábia
Ez talán a világ egyik legkülönlegesebb repülőtere, mégsem valószínű, hogy valaha élőben láthatjuk. Ugyanis ez a repülőtér mindössze hat héten át üzemel évente, mégpedig a Haddzs, azaz a mekkai zarándoklat idején. Ez alatt az idő alatt viszont ez a világ legforgalmasabb repülőtere, ami azért van, mert ilyenkor másfél-kétmillió muzulmán érkezik, hogy megtegye az utat a mekkai szent mecsethez.
Az épület teljesen egyedülálló módon 210 darab nyitott, üvegház-vázas, csúcsos tetejű sátorból áll. Ez a kialakítás arra hivatott, hogy természetes módon, az úgynevezett „kémény-hatással” lehűtse a forró sivatagi levegőt, anélkül, hogy költséges klímaberendezéseket kellene használni. A sátrakban összesen 80 000 ember fér el, és a terminál fel van szerelve olyan mozgatható helységekkel is, melyek speciális, a vallási rituálékhoz kötődő tevékenységek elvégzéséhez – mint amilyen például a rituális lábmosás – biztosítanak helyet.
Leif Erikkson Terminál, Keflavik, Izland
Az elején rosszul mondtam, mert ezen a repülőtéren is jártam már. A cikk azzal kezdi, hogy az egész kis reptér (Izland összlakossága 300 000 fő, a repülőtér ennek megfelelően családias) olyan, mintha egy IKEÁ-s bemutatószobában járnánk. Sok-sok fa, és vulkáni kőzet, valamint nagy ablakok jellemzik a belső kialakítást. A sok fa nem a tetőszerkezetben, hanem a padlón van, és ez adja az egész repülőtér barátságos hangulatát. Tényleg barátságos, és így a képeket megnézve talán valóban a sok fa miatt. Az izlandi fákról egyébként azt kell tudni, hogy gyakorlatilag nincsenek, ami korábban volt, az kipusztult, és a vulkáni talaj amúgy sem kedvez a fáknak. Szóval ha valami fából van, az Izlandon sokat jelent.
A szöuli Incheon repülőtér, Incheon, Dél-Korea
A szöuli repülőtér design, vagy építészet szempontjából semmi különös. Mégis rendre díjakat nyer amiatt, hogy mennyi pihentető, jól szervezett és szórakoztató program várja az odaérkezőket. Ahogy a cikkben a beszámolót olvasom, tényleg. Az embernek nincs is kedve elhagyni a repteret.
Először is, nem lehet úgy megtenni húsz métert, hogy ne botolna az ember a koreai kultúra valamilyen jópofán megjelenített darabkájába. Hol néptáncegyüttes, hol népművészeti kirakodóvásár, hol pedig egy öltöző, ahol a turistákat beöltöztetik népviseletbe, és lefotózzák őket.
Aztán állítólag itt vannak a világ legjobb ingyen wifis kávézói is, és van múzeum, meg olyan helyek, ahol lehet egyet nyugalomban szundítani. (Ezt nehezen tudom elképzelni, de az eredeti cikk írója állítólag már többször is járt ott, szóval biztosan igaz.) A földszinten állítólag még tradicionális koreai fürdőház is van. Szinte sajnálja az ember, hogy Dél-Koreában nincsenek nagy hóviharok, hogy ott ragadhasson egy fél napra.
A wellingtoni „Rock” terminál, Wellington, Új Zéland
A cikk szerzője azt állítja, hogy sokak szerint a Rock a világ legcsúnyább repülőtér terminálja. Az ilyen kijelentések hallatán mindig cöcögni szoktam magamban, de aztán megnéztem néhány képet, és kiderült, hogy tényleg borzalmasan néz ki. A repülőtér-építészeti szakma bizonyára nem így gondolja, mert a Rock (szikla) számos díjat elnyert. Az vitathatatlan, hogy igyekszik valami egyedi, új-zélandi identitást kifejezni, és hogy nem a megszokott acél-üveg palota. A terminál kétszer annyi utas befogadására képes, mint az ugyanakkora területen elhelyezkedő elődje, és ez csak a rafinált belsőépítészeti megoldásoknak köszönhető – ezekhez egy hagyományos üvegdoboz nem lett volna alkalmas.
JFK 5-ös terminál, New York
A repülőtér termináloknak általában nem tesz jót az évek múlása. A JFK 5-ös kivétel ezalól. A korábban is ikonikus, Eero Saarinen által tervezett TWA terminál fokozatosan épült újjá és egészült ki majd 2008-ban teljesen megújulva felvette a T5 elnevezést. Nagyon modern, nagyon szép és az egész hatalmas JFK repülőtéren belül itt lehet a legjobbakat enni. (Az ilyeneket vajon ki méri le? Biztosan a sokat utazók.) És állítólag az egész JFK nem tud felmutatni egy valamirevaló reptéri szállodát. A bennfentes cikkszerző szerint ez utóbbira ebben a pillanatban még tervek sincsenek.
Changi Nemzetközi Repülőtér, 3-as terminál, Szingapúr
A szingapúri repülőtér olyan, mintha egy hatalmas vidámpark lenne. Mindhárom terminál bővelkedik a különböző szórakoztató programokban. A hármas terminálra jutott például a pillangópark, egy 6 méter magas vízesés, mozi, és egy gigantikus játszótér, egy hatalmas, négy emelet magas csúszdával, ami csiga alakban ereszkedik alá.
A többi terminálnak sem kell szégyenkeznie. Hatalmas orchideapark, külső és belső kertek, valamint egy kültéri úszómedence várja az utasközönséget. A baj csak az, - jártam ezen a repülőtéren – hogy egy normál utazó mindezen attrakciók legtöbbjéből nem részesül, az idő szűkössége miatt.
Marrakesh, Menara repülőtér, 1-es Terminál, Marokkó
Újabb jó példa arra, hogyan jelenítető meg a nemzeti jelleg egy repülőtéri terminál belső építészetében. Marrakesh új 1-es terminálja olyan, mintha egy 21. századi marokkói palotában járnánk. A klasszikus, csipkézett iszlám motívumok köszönnek vissza, beágyazódva a káró-alakzatokat formáló fehér betonhálóba – ahogy a nap átsüt rajtuk, úgy rajzolják tovább mintájukat a többi felületre. Esténként különleges világítástechnika varázsol még inkább mesebeli hangulatot a várótermekbe. Akik nem vágynak a modernségre, azok eltölthetik az időt a klasszikus váróban is, amely a 19. századi marokkói gazdagságot idézi, perzsaszőnyegekkel, csillárokkal és kovácsoltvas belső kupolával.
Barajas repülőtér, 4-es terminál, Madrid
Ezt a terminált egy sztárépítész, Richard Rogers tervezte, aki szakítani akart a hagyományos üvegdoboz stílussal. (Ezzel egyébként eddig minden termináltervező szakítani akart, kíváncsi vagyok, létezik-e egyáltalán még egy amolyan jó kis üvegdoboz-szerű reptér...)
Szóval Richard Rogers a bordás szerkezetet választotta, ennek az egyébként hatalmas terminálnak a megformálásához, és a bordák ráadásul még színesek is. 2006-ban egyébként a neves építészeti díjjal, a Stirling Díjjal jutalmazták munkásságát.
A cikk szerzője egyébként saját tapasztalatait idézve meséli, hogy bár egy rettenetesen nagy térről és nagyon sok emberről van szó, a közlekedőforgalmat ötletesen oldották meg mozgójárdákkal és színkódokkal, így a tömeg soha nem zsúfolódik össze, és nagyon nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki eltévedjen.
Carrasco Nemzetközi Repülőtér, Montevideo, Uruguay
Hogy miért került be a felsorolásba, azt az első róla látott, - a terminált belülről ábrázoló - kép alapján nem értettem. Semmi baj nincs vele, sőt, csinos kis repülőtér, ráadásul üvegdoboz, amit az előbb már hiányoltam, de hát semmi különös. Persze kiderült, hogy rossz képet néztem, a repteret a világhírű Rafael Vinoly tervezte, és ez a külső képsorozat valóban egész különleges kialakításról árulkodik.
Mindenesetre, ami miatt én nagyon szeretném ezt a repteret, az az, hogy sokkal nagyobb utasforgalomra tervezték, mint amennyit valójában ellát, (4,5 millió ember helyett alig több, mint 1 millió fordul meg rajta évente) ezért aztán soha nincs tömeg.
