Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Két nap nagyon kevés egy olyan lüktető és izgalmas város felfedezésére, mint Sao Paulo. De arra talán mégis elég, hogy felvillanyozzon bennünket - meséli Pesti Balázs, akihez kalandtúráján André George Móricz, a magyar irodalmi nagyság Móricz Zsigmond leszármazottja csatlakozott. Online vadregény, 2. rész.
Minden éjjel lövöldöztek: Balázs Brazíliába utazott
Bő tíz óra alvás után két papagáj hangjára ébredt Balázs Sumáréban. Elindult, hogy felfedezze a vidéket autóval, de a biztonság kedvéért kapott egy papírt, amin ez állt portugálul: Ha ezt olvasod, segíts visszajutnom a következő címre. Szerencsére nem volt rá szükség.
Mindenhol élnek magyarok
Sumaré nevét egy, a vidéken honos orchideáról kapta az 1945-ben tartott népszavazás során. A település eredeti nevét az egyik legnagyobb brazil mérnökökről Antonio Pereira Filho Rebouças-ról kapta. 1868-ban alapították, ennek tiszteletére emelték a Mi Asszonyunk Szent Anna kápolnát. A vasút kiépülésének hatására a vidék gyors fejlődésnek indult. A ma már városi rangra emelt Sumaré fejlődésének alapja a gazdag termőföld, mely továbbra is vonzza a bevándorlókat Brazília minden szegletéből, tovább duzzasztva a ma már több mint 300. 000 fős lakosságot.
A világon mindenütt élnek magyarok és ez alól, úgy tűnik Sumaré sem kivétel. De ki gondolta volna, hogy éppen egy olyan magyar irodalmi nagyság leszármazottjával hozza össze a szerencsés véletlen Balázst Brazil utazása során, mint Móricz Zsigmond.
A magyarok minden képen isznak és cigarettáznak
André George Móricz már Brazíliában született 1953-ban és ma Sumáréban fogorvosként praktizál. Bár soha sem volt Magyarországon, és csak képekről ismeri, mégis remekül beszéli szülei nyelvét. Nem is tudott róla, hogy egyáltalán élnek rokonai Magyarországon, míg egy évvel ezelőtt véletlenül a Facebookon rájuk nem talált. „Az édesapám elfelejtette mondani, hogy a család nagyobbik része ott maradt.” Most kapott könyvet, amit sokszor Google fordítóval tud csak olvasni. „Meglepődtem, amikor kaptam képeket, hogy azokon mindenki iszik és cigarettázik. Brazíliában ez nem így van.”
Nem bírja a meleget, meséli mosolyogva és még ki kell bírnia három évet a jobb nyugdíj fejében. Akkor költözhetnek a nagy meleg elől az egyre dráguló városból, amit nem szeret. Az interjúból megtudhatjuk azt is, hogy Sumáré nagynak látszik, de valójában kicsi, ahogy André fogalmaz. A népesedést nem tudja ilyen nagy ütemben követni a város.
Sao Paulo túl tökéletes lett volna, ha még a naplementét is látjuk
"Két nap nagyon kevés egy olyan lüktető és izgalmas város felfedezésére, mint Sao Paulo. De arra talán mégis elég, hogy felvillanyozzon bennünket és erre a kis időre magával ragadjon a hatalmas város forgataga"- mondja Balázs.
A szövetségi állami székhely 1554. január 25-én a jezsuiták által alapított missziós iskola körül alakult ki. Az aranyláz számos bevándorlót vonzott ide és a kávéültetvények révén az ország egyik legfontosabb kereskedelmi központja lett. A város a tengerparttól 60 km-re, az ország délkeleti részén fekszik a Tiete, a Pinheiros és a Tamanduatei folyók medencéjében. S ha már a folyóknál tartunk, akkor érdemes meghallgatni André beszámolójában, milyen kellemetlenséget is okoz a rossz helyre tervezett autóút. De még ez sem változtat azon a tényen, hogy Brazíliában, most semmi nem megy rosszul.
Nem csupán az ország, de egész Dél-Amerika legnagyobb metropoliszává nőtte ki magát Sao Paulo, amit sokoldalú iparának és szaporodó közintézményeinek köszönhet. Mára a megapolis lakossága elérte a 15 milliót, a közigazgatási határán belül 30 millióan élnek. Az emberek itt is egy jobb élet reményében érkeznek vidékről, felszámolva addigi életüket. Az urbanizáció csapdájáról, a helyi viszonyokról nagyon érzékletesen mesél a Móricz leszármazott. „Sao Paulo csodálatos és ez a kirándulás talán túl tökéletes lett volna, ha látjuk a naplementét!” – így búcsúzott Balázs utazásának egyik fontos állomásától.
Derült égből villám, nem más – életképek ismét Sumaréből
Bár a napsütés ott nem játék, ahogy ezt André szájából is hallhattuk, bizonyára mindannyian szívesen sétálgatnánk akár ilyen veszélyeket is vállalva egy dél-amerikai városka utcáin. Félmeztelen séta 40 fokban, leégés. Egy dugába dőlt csajozás nyelvi nehézségek miatt és egy irgalmatlan zuhé az egyenlege a sumeréi sétának.
Ha szerda, akkor hamisítatlan brazil capoeira és titkos börtönfelvételek
Mi mással búcsúztathatta volna Comprido a Sumaréban töltött egy hetet, mint egy capoeiraval a helyiek társaságában.
Egy kis gasztrokitérő
Ennyi trakta láttán nem maradhat szó nélkül a brazil konyha ízekben és illatokban gazdag világa sem, amely épp olyan színes, mint maga az ország és annak lakói. Mindenki hozzátett valami különlegeset, de alapvetően három fő irány rajzolható ki: az őslakosok tradicionális ételei, az Afrikából elhurcolt rabszolgák ételeinek ízvilága és a portugál konyha. Ez utóbbit a grillezett és füstölt húsok, a gulyásszerű egytálételek és a tojásalapú édességek jellemzik, emellett az afrikai gasztrokultúra hagyományos alapanyagai, mint a banán, kókusz és pálmaolaj jelennek meg. A brazil ételek alapvetése a bab és a rizs, illetve az édesburgonya. Saláták, párolt zöldségek különféle öntetekkel előétel gyanánt kerülnek az asztalra, kiváltva a leveseket, amit csak ritkán készítenek. Marhát, sertést, szárnyasokat legalább olyan előszeretettel fogyasztanak, mint változatosan elkészített halételeket.
Ismét úton és még néhány megdöbbentő adat
Folytatjuk.
