Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A sportruhák története
• Amerika
A sportruházat mint kifejezés a 20. század elején keletkezett az akkori amerikai textiliparban. Jelentését tekintve lényegesen szűkebb értelmű fogalom volt annál, mint napjainkban, elsősorban pólók, szoknyák, rövidnadrágok és könnyű pulóverek összefoglaló elnevezésére szolgált. Maga a sportruházat az akkori divattervezők szemében egy olyan öltözéket testesített meg csupán, amelyet könnyű volt tisztítani, kényelmes, és viselője segítség nélkül is magára tudja ölteni. Hogy mit váltottak ki, abba még belegondolni is fájdalmas.
A sportruházat mint speciális öltözék kialakulása ennél valamivel korábbra, az 1870-es évekre tehető. John Redfern, a brit Redfern-divatház alapítója ekkortájt kezdett testreszabott sportruhák tervezésébe a sportban egyre inkább aktív nők számára (John Redfern volt a királynő hivatalos ruhakészítője 1888-ban, és ő tervezte a Vöröskereszt első női uniformisát is 1916-ban). Redfern darabjait lovagláshoz, teniszezéshez, vitorlázáshoz, valamint íjászoknak ajánlotta.
A sportruhák első nagy generációja az 1930-as években tűnt fel először. Clare Potter és Claire McCardell volt a két divattervező, akik egyszerű, de praktikus és innovatív darabokkal álltak elő – alkalmazkodva az akkoriban kialakuló, visszafogott amerikai dresscode-hoz. Az Újvilág divatja az 1930–1940-es években kezdett elszakadni Európától, azon belül is Párizstól. A párizsi divat figyelmen kívül hagyta a ruhát hordók valódi igényeit, egyfajta „kötelező irány” volt, ára miatt ráadásul csak szűk rétegek számára volt elérhető. Az Amerikában formálódó új divat viszont épp azzal nyert gyorsan teret, hogy az önkifejezést bátorította, kényelmes és egyszerű volt, ráadásul széles tömegek juthattak hozzá.
• Európa
Az európai divatházak csak a 40–50-es években kezdtek az Amerikából kiinduló sportos vonalra fókuszálni. A francia tervezők, mint Dior és Jacques Fath egyszerűsítették kollekcióikat, de az olasz dizájnerek értették meg először, mit jelent igazából a sportos viselet. Emilio Pucci és Simonetta Visconti fogta fel elsőként, hogy van piaca az igényes, ám kényelmes ruhadaraboknak. Az olasz ruhaipar felkészült volt
a kihívásokra. Minőségi anyagokat gyártottak, korszerű textilüzemeik, varrodáik voltak, valamint jól képzett munkaerővel rendelkeztek. Tovább finomították az Amerikából elindult irányzatot, jó minőségű, modern szabású ruháikkal betörtek
a divat világpiacára. Lényegében ma is akkor szerzett pozíciójukból élnek – meg abból, hogy ha egy olasz tervez valamit, akkor az majdnem biztos, hogy szép.
Sportruhák ma
A korai, simán csak kényelmes viseletet jelentő ruhadarabok mára jelentős specializálódáson estek át. A konfekció- és divatruhagyártás elszakadt
a profi sportruhák készítésétől. A sport igényei kikényszerítették egy technológiai vonal létrejöttét, amely lassan ultramodern laboratóriumokkal felszerelt, világméretű iparággá vált több száz kisebb-nagyobb céggel. Adidas, Nike, Reebok, Billabong, O’Neil, Lacoste, Umbro, Puma, Columbia Sportswear stb. A 20-as és 80-as évek között megalapított, ma is működő gyártók a profi sportruházathoz kifejlesztett anyagokat és szabásvonalakat mára készségszinten transzformálják át utcai darabokká.
Tehetik, mert a divatformáló ikonok az elmúlt évtizedekben maguk is hozzányúltak a profi sportruhákhoz. Snoop Dog 1994-ben például a Saturday Night Live skecth comedyben viselt egy vörös-fehér-kék Tommy Hilfiger rögbipólót (a műsor promója itt, póló a kockás jakó alatt, sajna csak a nyaka látszik…), de a példák sora természetesen végtelen. A TH-eladások egyik napról a másikra jelentősen megugrottak, maga Hilfiger is meglepődött, de kapott az alkalmon, és modelljei tervezésénél még nagyobb figyelmet szentelt innentől a kényelemnek.
A sportruhák terjedése mind a mai napig nem állt meg. Az utcai viselet részévé váltak a sportcipők,
a vitorlás- vagy a snowboardkabátok, a szörfnadrágok és -pólók, a síkesztyűk technológiáját használó szélstopper kesztyűk, a legmodernebb vízálló profi túrabakancsok és még sok egyéb minőségi sportruha. Átjöttek az élénk, extrém színek, és ma már a legtöbb sportruhagyártó olyan, aprólékosan dizájnolt modellekkel lép a piacra, amelyek nem csak a sportban teljesítenek, a mai individualista öltözködés próbáját is kiállják.
A ruhadarabok mellett megjelentek olyan kiegészítők is, mint hegymászó-karabínerek, profi sportnapszemüvegek, ékszernek is alkalmas, technológiai sportokból származó finomacél alkatrészek, amelyek a klasszikus ékszerek helyét vették át – legalábbis részben. Ilyen kiegészítők többnyire extrém sportos fiatalok körében gyakoriak – nyakban, ruhára vagy hátizsákra akasztva.
Extrém sport és divat
A sport és a hozzá tartozó viselet szoros összefonódására jó példa a 90-es években újjáéledt gördeszkázás. A deszkásoknál az önkifejezés egyik eszköze a ruházat volt. A gördeszkásnak kényelmes öltözékre volt szüksége, miközben a ruhadarabok színét és kombinációját a saját egyéniségének megfelelően gondosan válogatta. A deszkás divatirányzatot a lázadó fiatalok szellemisége, legendás filmszínészek (mint Marlon Brando vagy James Dean) és rock and roll zenészek alakjai formálták.
A deszkás extrém sportos szubkultúra a 2005-ös évektől lassan elérte a mainstream divatáramlatot is. Megjelentek a deszkások által kedvelt, bővebb szabású nadrágok, az erősen koptatott, szakadt vagy épp foltozott, agyonzsebezett darabok. A dizájnerek új irányt vettek, és asztalaikról akkoriban épp olyan nadrágok kerültek ki, mint egy gyakran perecelő deszkásé. A szakadt style 2009-re letűnt, de a deszkás behatás máig kíséri a sportos ruhák divatját.
Hosszú történet lett, de nincs különösebb konklúziója. Talán csak annyi, ha valami kényelmes, az emberek használni fogják. De ezt úgyis mindenki tudja.
Cikkünk megírásához használtuk a Wikipédia és a Cotton Incorporated oldalait.
Fókuszban az extrém sportok – további cikkek a témában itt!
