Nem jön a mester? A párod három hete csak ígérget, és amúgy is teljesen fogalmatlan, ha valamit meg kell szerelni?
Nincs más hátra, irány a szerszámosláda!
Eldugult. Ott az egész katyvasz, de nem akar lefolyni. Az első lépés, amit érdemes megpróbálni: a pumpa. A pumpát a lefolyóra illeszted, aztán hadd szóljon! Kisebb jelentőségű ügyekben hozhat átmeneti megoldást. Hátránya, hogy ezt-azt leküzd, másokat meg felszippant, és azt utána ki kell gányolni a mosdótálból, kádból vagy bárhonnan, ahol a műveletet végrehajtottuk. Ha nem működik a pumpa (vagy nincs), jön a lefolyótisztító.
Mi az a lefolyótisztító?
A lefolyótisztító egy szer, amely szétüti. Kapható többféle márka – majdnem biztos, hogy egy nagyon izmos ember lesz rajta. Hogy miért pont a duguláselhárítást asszociálták össze a gyárak a kigyúrt fickókkal?! Talán jobb, ha nem keresgéljük a párhuzamokat. A lényeg, hogy beöntöd a lefolyóba (általában hígítatlanul), aztán vársz valamennyit. Makacs problémák esetében akár egy éjszakát.
Azt se firtassuk, hogy a lefolyótisztító mit csinál ott bent. Nagyjából el lehet képzelni abból, hogy reggel általában simán lemegy minden. Éppen ezért óvatosan bánjunk vele – „kesztyűs kézzel”. A lefolyótisztítók világképe, mint a kigyúrt srácoké is néha, egyszerű: számukra majdnem minden dugulás.
Na és mi van, ha nem hat?
Olyan is van. Meg olyan is, hogy nem akarsz folyton vegyszereket önteni a lefolyóba csak azért, mert rendszeresen belefésülködsz. Ezt is meg tudnám érteni. Ilyenkor elszánhatod magad az intelligens lépésre, és szétszedheted a szifont…
Várj, nincsenek szerszámaim!
Hát legyenek! Legalább néhány, különben folyton megszívat az élet. De ezt speciel szerszám nélkül is megoldhatod. A szifont kézzel szokás szétszedni.
Jó, szétszedem… de mi az a szifon?
Mássz be a konyhában a mosogatótál alá (feltehetően a konyhabútorba), ott azt látod, hogy a mosdótál aljából kijön egy cső, halad egy ideig, aztán kanyarodik egyet, vagy legalábbis befut valami megnagyobbodott izébe. Na az a kitüremkedés a szifon. Ha semmi ilyet nem tapasztalsz, akkor vagy nincs elég fény, vagy nincs is lefolyócsöved, de annak már korábban ki kellett volna derülnie.
A fürdőszobait még egyszerűbb megtalálni, mert az általában szabadon van.
A szifonon találsz egy gyűrűt (vagy méginkább kettőt – a két végén). Próbáld letekerni (az óramutató járásával ellentétesen, ami a szifon állásától függően okozhat egy kis logikázást). Amikor a szifon a kezedben marad, vegyél egy mély levegőt, és tisztítsd ki. Beletúrhatsz a csövekbe is, amennyire lehet, mondjuk, egy villával, illetve bármely más háztartási eszköz kreatív használata megengedett.
Nem tudok bemászni a kád alá…
Gyere ki azonnal! A kád alatt nincs szifon, pontosabban van, de másmilyen, és szinte száz százalék, hogy a csövek a padló alatt mennek. Ha nem, elég hülyén nézhet ki a fürdőszobád. Amit keresned kell: az összefolyó. Az az összefolyó, amely jó esetben a fürdőszobád legmélyebb pontján helyezkedik el (ha nem ott, vond kérdőre a burkolót).
Az összefolyón kell lennie egy leemelhető rácsnak vagy hasonlónak – szedd le, nézz be, hátha valamit ki tudsz piszkálni. Eszközhasználat megengedett, a pumpát is bevetheted itt lokálisan. Meg a lefolyótisztítót. Nem is beszélve a fent vázolt konyhai eszközökről. Valami csak segít.
Mégse megy, bocs, én ehhez hülye vagyok…
Akkor hívd a mestert, nincs más hátra. Majd kijön és eltesz egy csomó pénzt, amiért lecsavart egy menetes gyűrűt. Vagy kérleld három hétig a fiúdat, és addig használod a kisebb mosdót a vécében. Persze van, amikor tényleg csak a mester segít. A végső megoldást úgy hívják: csőgörény. Roppant rusnya, sokméteres drótra fűzött lény ő, olyan helyekre is eljut, ahová a közönséges halandóknak már nincs esélyük. És mondom, amúgy sem túl jóképűek.
Utóirat
Cikkünkben éltünk néhány általánosítással. Amennyiben te mégis jóképű vízvezetékszerelő lennél (ami minden bizonnyal létezik, csak én nem találkoztam vele), úgy elnézést, továbbá fényképeddel együtt jelentkezz a szerkesztőségben.
