A fenék- és hasizom-erősítésen túl a gerincednek is jót tesz ez a gyakorlat

vállhíd

Egy gyakorlat, amely végigdolgozza a gerinced környékét, de erősít hasra és farizomra is. A jó hír: nem kell megszakadni bele, mégis hatékony! Megmutatjuk.

A mai Dívány-edzésben egy nem kimondottan nehéz, ámde folyamatos odafigyelést igénylő, cserébe pedig remek testtudatépítő gyakorlatkombinációt mutatunk be. Használhatjuk bemelegítésként, mobilizációs elemként, farizom- és hasizom-erősítésre, csigolyaizolációra.

Elhelyezkedünk hanyatt fekvő alaphelyzetben. Talpainkat igazítsuk közelebb a fenekünkhöz, lábfejeink csípőszéles terpeszben. Kezünk a tarkón.

Kilégzésre indítunk egy medenceemelést – elkezdjük a vállhídgyakorlatot.

Csigolyáról csigolyára emeljük a csípőnket, egészen addig, amíg a lapockáink még lent maradnak a talajon. Ezen a ponton már rá tudunk feszíteni a farizmainkra – ne csupán a combhajlítóink dolgozzanak a comb túloldalán.

Törzsünk ebben a helyzetben semleges, derekunkat nem homorítjuk, nem feszítjük.

Belégzésre visszaengedjük a csípőnket úgy, hogy csigolyáról csigolyára helyezzük vissza a talajra gerincoszlopunkat, fentről lefelé. Hasizmainkat megfeszítjük, kis hasprést tartunk, míg derekunkat lesimítjuk a talajra.

Amint a gerincünk ágyéki szakasza stabilan a talajra került, elkezdjük emelni hasizomból a felsőtestet, elvégzünk egy hasprést kilégzésre. Derekunk végig a talajon marad, csupán a lapockák vonaláig emelünk. A tarkóra tett kéz támasztja a fejet, illetve a nyakat, arcunk semlegesen előrenéz, a lehető legmagasabb pontig emelkedünk, egyenes hasizmaink megfeszítésével.

Belégzésre visszatérünk a talajra, csigolyáról csigolyára. Derekunk nem lazul el, nem emelkedik meg, köldökünket végig befelé húzzuk. Amint a kiindulóhelyzetben vagyunk, újra elindítjuk a csípőemeléssel a vállhídgyakorlatot.

Folytatjuk folyamatában a csípőemelés-leengedés-törzsemelés-leengedés váltogatását. Figyelünk rá, hogy a négy szakaszban pontos legyen a légzésünk iránya és üteme is: kilégzés-belégzés-kilégzés-belégzés. Az egyes szakaszokon annyi idő alatt végezzük el a ki-be légzést, amennyi idő alatt azt a mozdulatot elvégezzük. Ne tartsunk benn levegőt, és ne kelljen a mozdulat végpontján jelentős mennyiséget kifújni vagy épp belélegezni. A szép, kontrollált kivitelezés egyik alapeleme, hogy a légzés és a mozdulat ritmusa harmóniába kerül egymással.

A csigolyaizoláció, azaz a gerincoszlop szegmenseinek külön-külön kezelése lényeges eleme ennek a gyakorlatnak és gerincünk mindennapi funkcionalitásának is. Amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, hanem egyes szakaszok „egyben mozdulnak”, a kecses gördülés helyett kissé darabos mozgást tapasztalhatunk. Ennek oka többféle lehet, például:

  • Izmok túlzott feszessége
  • Izomkontroll hiánya, koordinációs problémák
  • Finommotoros mozgások hiányosságai

A csigolyaizolációs gyakorlatok egyrészt segítenek felfedezni ezeket a kritikus pontokat a gerincünkön, másrészt – óvatosan és lassan kivitelezve – javítják a mobilitást, elősegítve a szomszédos csigolyák egymáshoz képest felvett helyzetének optimalizálását.

A gyakorlatot ezért kezdetben érdemes kellően lassú tempóban végezni, folyamatosan figyelve testünk jelzéseit. Amennyiben mozdulataink egyre pontosabbak, a mozgásminták beivódnak, a gyakorlatot továbbfejleszthetjük egy folyamatos áramló ciklusban végzett kombinációvá.

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Az alábbiakra feltétlenül figyeljünk a kivitelezés során

  • Derekunk semleges helyzetben van, nem homorítjuk, nem feszítjük.
  • A csípő megemelésével farizmainkat aktívan dolgoztatjuk: ennek hiányában gerincünk ágyéki szakaszát, illetve combhajlítóinkat fogjuk terhelni.
  • A törzsemelést hasizomból indítsuk.
  • Felső háti szakaszunkat tartsuk szabályosan, könyökünket nem húzzuk előre, állunk nem billen a mellkasunkra, nyakunkat nem feszítjük. Lapockáink összetartanak.
  • Ahol „egyben mozdulatot” érzünk gerincük szakaszán, igyekezzünk még lassabban, pontosabban elvégezni, aprólékosan irányítva azt a területet és környékét.

Amennyiben nem vagyunk benne biztosak, hogy mozgásszervi problémánkkal végezhetjük-e a gyakorlatot, vagy bizonytalanok vagyunk a helyes végrehajtást illetően, feltétlenül forduljunk mozgásterápiával foglalkozó szakemberhez vagy edzőhöz!

Oszd meg másokkal is!
Mustra