A koriander a zellerfélék családjába tartozó, aromás, itthon is termeszthető növény. Amióta az emberiség feljegyzéseket készít az ételekről, azóta létezik a köztudatban, ráadásul tőlünk keletebbre az egész növényt, azaz a gyökerét is felhasználják. Levele hasonlít a petrezselyeméhez, de a növény jóval magasabb, akár másfél méteresre is megnő, illata pedig elárulja, hogy csak távoli rokonságban áll a fehérrépával.
A koriander nemcsak finom, de egészséges is. Termése csökkenti a gyulladást, a puffadást, javítja az emésztést, az illóolajat pedig a kozmetikai iparban használják: még rúzsként is alkalmazható. Az ázsiai ételek és a curry egyik fő alapanyaga, itthon azonban leginkább savanyúságoknál találkozunk vele. A világ pedig két részre oszlik: akik szeretik a koriandert, és akik gyűlölik. Középút nincs – olyannyira nincs, hogy minden év február 24-én megünneplik az „Utálom a koriandert” napot. A statisztikák szerint a világon 20 százalékos a koriandergyűlölet. Az amerikai lakosság esetén a megkérdezettek már csak 4 és 14 százaléka szerint borzalmas, míg a dél-ázsiaiak, latin-amerikaiak, akiknél a koriander mindennaposnak számít az ételek összetevői között, csak 4 és 7 százalékos ez az arány.
A koriander íze vízválasztó
Szegény fűszernövény olyan szinten megosztja a világot, hogy ez már a kutatók figyelmét is felkeltette. Úgy döntöttek, megvizsgálják, van-e genetikai oka a mélyen gyökerező undornak, vagy épp az undor hiányának. Igyekeztek minél több, változatos genomú, európai felmenőkkel bíró tesztalannyal beszélni. Összesen több mint 14 000 embert találtak, akik szerint a koriander poloska-, esetleg szappanízű és ehetetlen, illetve több mint 11 000-et, akik épp ellenkezőleg gondolkodtak. Az elemzésekből kiderült, hogy az utálkozókban egyvalami biztosan közös: kimutatható náluk az egypontos nukleotid-polimorfizmus, elterjedt angol nevén SNP. Ez egy DNS-változat, azaz genetikai variáció, amely a génállományt, ez esetben a nukleotidokat csak egyetlen betűben változtatja meg. Ezek az apró változások befolyásolhatják a kinézetünket, azt, hogy milyen gyakran leszünk betegek, és a koriander esetében az ízlésünket is.
Nem tehet róla, aki utálja
Ezek az eredmények megerősítik, hogy a koriander ízének érzékelésében igen nagy szerep jut a genetikának, amely a szaglóreceptorok megváltoztatásával „elülteti” a koriander szeretetét vagy épp utálatát. Azaz aki szereti az illatát, ízét, az ugyanúgy nem tehet erről a preferenciájáról, mint az, aki zsigerből utálja. Így az „eszi, nem eszi, nem kap mást” stílusú etetés is új értelmezést kap: vannak olyan ízek, összetevők, amelyekkel szemben a zsigeri reakció nem, vagy csak nehezen felülírható. Magyarul a gyerek vagy épp a válogatósnak tűnő felnőtt okkal finnyás.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
