Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a demenciára gondolunk, szinte mindenkinek a klasszikus, eltévedéssel vagy a nevek elfelejtésével járó memóriazavarok jutnak eszébe. A legújabb orvosi megfigyelések szerint azonban sokszor a leginkább figyelmen kívül hagyott gyanús jelek a konyhában vagy az étkezőasztalnál bukkannak fel: az étvágy, az ízlés és az étkezési szokások drasztikus, hirtelen átalakulása mögött ugyanis súlyos idegrendszeri folyamatok állhatnak.
Természetesen ha valaki hirtelen rákap a csokira vagy megkíván egy laktatóbb fogást, az önmagában még nem jelenti azt, hogy demenciával küzd, hiszen a stressz, a hormonok vagy számos más belgyógyászati probléma is átírhatja azt, hogy épp mit kívánunk meg. Ha azonban a környezetünkben élőnél a változás tartós, szokatlan és kifejezetten szembetűnő, érdemes odafigyelni a háttérben meghúzódó okokra.
A fiatalabbakat is eléri az alattomos kór
Az étkezési szokások gyökeres megváltozása elsősorban a frontotemporális demenciára (FTD) jellemző. Ez a betegség az agy homlok- és halántéklebenyét támadja meg, vagyis pontosan azokat a területeket, amelyek az emberi viselkedésért, az önkontrollért, a személyiségünkért, a döntéshozatalért és a gátlások működtetéséért felelnek.
Míg a közismert Alzheimer-kór döntően az idősebb korosztályt érinti, a frontotemporális demencia meglepően fiatalon, sokszor már az 50-es vagy 60-as években lecsaphat. A kór lassan, alattomosan építkezik: kezdetben csak alig észrevehető személyiségváltozásokkal jár, amelyek idővel egyre drámaibbá válnak a családtagok számára.
Édesség iránti vágy és a jóllakottságérzet hiánya
A betegség egyik legkorábbi figyelmeztető jele, hogy az érintett táplálkozási preferenciái szinte egyik napról a másikra megváltoznak. Korábban egészségtudatos, kiegyensúlyozottan étkező embereknél figyelhető meg, hogy hirtelen mértéktelenül kezdenek el vágyakozni a tömény édességek, a cukros üdítők, a zsíros vagy szénhidrátdús ételek iránt.
Ezzel párhuzamosan az agyban elromlik az a belső fékrendszer is, amely a jóllakottságot jelzi. Az érintett egyszerűen képtelen érzékelni, mikor telt meg a gyomra: óriási adagokat töm magába, vagy alig néhány perccel az ebéd befejezése után újabb tál ételt követel. Ez az állandó éhségérzet nem döntés kérdése, hanem a szabályozó agyi központok leállásának következménye.
Amikor eltűnnek az asztali illemszabályok
A betegség előrehaladtával az önkontroll hiánya és a gátlások feloldódása az étkezőasztalnál is egyre zavaróbb formát ölthet. A beteg elfelejtheti a társadalmi normákat és az alapvető asztali illemszabályokat:
kézzel kezdi enni a meleg ételt, habzsol, túlságosan gyorsan nyeli a falatokat, vagy képtelen abbahagyni az evést és az ivást.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Mivel ezek az anatómiai és viselkedésbeli elváltozások fokozatosan mennek végbe, maga az érintett szinte sosem veszi észre saját megváltozott viselkedését. A figyelmes családtagok és barátok szerepe ezért életmentő lehet.
A Weborvos szakértői cikke szerint a szokatlan étkezési hóbortok korai felismerése segíthet abban, hogy a beteg időben megkapja a megfelelő szakorvosi diagnózist és támogatást.
