Ez a gyógynövény leginkább a levelének kivonatából készült szirup által lett ismert. Köhögés enyhítésére és légúti betegségek gyógyítására sokan használják, de más területen is a segítségünkre lehet.
Az egyik olyan gyógynövény a kamilla mellett, amit talán azok is használnak, akik idegenkednek a természetgyógyászattól és a fitoterápiától, a lándzsás útifű. Patikákban kapható a belőle készült köhögéscsillapító és köptető szirup, és bár a reklámokban sokszor hangsúlyozzák, hogy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, azért a köztudatban ez mégiscsak egy gyógyszer.
Az út szélén nő ez a gyógynövény
Ahogy a neve is mutatja, lándzsás útifűvel (Plantago lanceolata) gyakran találkozhatunk út szélén, parlagon hagyott területeken éppúgy, ahogy rokonával, a széles levelű útifűvel (Plantago maior), aminek inkább tojás formájúak a levelei. Mindkettőt használják a gyógyászatban, de előbbinek valamivel nagyobb a hatóanyag-tartalma.
Sebek kezelésére használhatjuk
De nemcsak ezért nevezik útifűnek, hanem azért is, mert az úton lévők nagy segítsége lehet sérülések vagy rovarcsípés esetén. Ha feltöri a cipő a lábunkat, lehorzsoljuk a térdünket, vagy felsérti a bőrünket egy faág a kirándulás során, akkor jó szolgálatot tehet. Csökkenti a vérzést, antibakteriális hatása miatt gátolja a kórokozók elszaporodását a sebben és környékén, és a benne található nyálka, iroidok és flavonoidok csökkentik a gyulladást. Egy gyógynövényismeret-oktatóm szerint rágjuk jól össze, és úgy helyezzük a sebre, de akinek ez nem elég higiénikus, azt megnyugtathatom, az is hatásos módszer, ha a kezünkkel jól összedörzsöljük. A lényeg, hogy felszabaduljanak a leveléből a gyógyító nedvek, mert akkor tudják kifejteni a hatásukat. A népi gyógyászatban nemcsak apróbb sérüléseket, de fekélyeket is kezelnek, borogatásként a sebre helyezett levéllel.
Az égési sérüléseket is gyógyítja
Kutatások során, melyekben igazolták a sebgyógyító hatását, kiderült, hogy képes növelni a szövetekben a sebgyógyulási folyamatban lényeges indikátor cink- és rézionok szintjét. Napégés, kisebb égési sérülések kezelésére is alkalmas. Állatkísérletekben mutatták ki, hogy az égési sérülés felülete 10%-kal csökkent, ha útifű vizes kivonatával kezelték. Persze ha otthon ránk fröccsen a forró víz, esetleg megsüt valakit a tűzhely vagy a vasaló, akkor első az orvos legyen, de ha csak apróbb sérülés, amikor a bőrünk csak kipirosodik, nem jelennek meg hólyagok, akkor érdemes tenni rá egy kis útifűteába áztatott zsebkendőt.
Köhögés csillapítására kiváló
Nem véletlen, hogy a már emlegetett szirup olyan népszerű. A lándzsás útifű a sebgyógyítás mellett a légúti fertőzések esetén is sikeresen alkalmazható. Nyálkaanyagai oldják a letapadt váladékot, és görcsoldó hatása miatt enyhíti a köhögést. Emellett gyógyítja a sérült nyálkahártyát, csökkenti a gyulladást a légutakban, és segít mérsékelni a kórokozók számát. Torokgyulladás esetén érdemes teájával öblögetni naponta többször is. Csillapítja a gyulladást és a fájdalmat, fertőtleníti a torkot és a száj nyálkahártyáját.
A gyomorpanaszokat is enyhíti
Gyomorpanaszok esetén is bevethető, hogy mielőbb elmúljanak a gyomorgörcsök és a gyomorhurut. Nem csupán szirup formájában alkalmazhatjuk, készíthetünk belőle teát is, de leveleit frissen szedve nyersen is elrágcsálhatjuk. Olaszországban fiatal leveleit salátákba is rakják.
Hol szerezzük be?
Patikákban, drogériákban megvásárolhatjuk az útifűből készült szirupokat, kenőcsöket, de szárított formában is kapható a levele, amiből otthon teát, borogatást készíthetünk. Mivel sokfelé nő, akár magunk is gyűjthetünk belőle. Ugyan egész évben találhatunk zöld leveleket, de azt ajánlják, hogy április és június között töltsük fel a készleteinket. Bármilyen gyógynövényről legyen is szó, mindig olyan területen gyűjtsük, ami távol esik az utaktól, szennyezett területektől.
