Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A bölcsességfogak eltávolítása kultúránkban rutinbeavatkozásnak számít, a fogorvosok általában azt tapasztalják, hogy jobb tőlük még azelőtt megszabadulni, hogy nagyobb bajt okoznának. Erre a fogra ugyanis akkora szükségünk már nincs, pláne, ha rendesen helye sincs már a fogívben. De miért van az, hogy más gerinces élőlényeknek nincsenek hozzánk hasonló fogászati problémái? Mit rontott el az ember, mire ez a rengeteg fogfájás?
Evolúcióbiológusi szemmel nézve az ember fogazata indokolatlanul sok problémát okoz tulajdonosának. Az emberi test egyik legcsodásabb mérnöki munkája a fog felépítése, ugyanis egyszerre kemény, ugyanakkor rugalmas is. Hivatalosan ennek a mesterműnek nem lehetne a számlájára írni a gyümölcsöző fogászati szektor felépülését. Sejtjük, hogy valami civilizációs vakvágányra sikerült kalauzolnunk magunkat, de nézzük, hogy hol tértünk le a helyes útról.
A tökéletes fogsor kialakulása
„Fogászati antropológus és evolúcióbiológus vagyok, és 30 éve tanulmányozom az élő és megkövült emberi maradványok, valamint számtalan más faj fogait. A modern ember fogászati problémái nem normálisak” – írja a Scientific American oldalán megjelent cikkében Peter S. Ungar, akinek fő kutatási területe az ember elődei étrendjének rekonstrukciója. Az ember fogazata önmagában ellentmondásos: ez testünk legkeményebb része, mégis hihetetlenül érzékeny.
Míg a régészek évmilliókra visszatekintő fogazati leleteket tárnak fel, a mi fogaink úgy tűnik, hogy egy életen át sem bírnak megmaradni a szánkban.
Pedig ezek a fogak adták őseinknek a szerves világ feletti uralmat, feltehetően sokkal kevesebb problémát okozva.
A paleontológusok már régen felfedezték, hogy fogaink története mélyen visszanyúlik a múltba. Szerkezetét tekintve két fontos összetevőből áll fogunk: egy kemény zománcrétegből, amely szinte teljes egészében kalcium-foszfátból épül fel, és egy belső dentintrétegből, amely viszont szerves rostokat is tartalmaz. Ez a kialakítás nem egyik napról a másikra alakult ki, a természet több száz millió éve dolgozik ezen a művén.
A paleontológia, a genetika és a evolúcióbiológia legújabb felismerései lehetővé tették a kutatók számára, hogy rekonstruálják a fogak szerkezetének evolúcióját.
Az első nyom a halakhoz vezet vissza. A mai cápák úszást segítő pikkelyeiről (amik lényegében olyanok, mintha bőrüket fedő, parányi fogak lennének) például kimutatták, hogy a fogakhoz hasonló genetikával fejlődnek ki. A fogak fejlődési útja az állkapcsos halakkal ért el egy mérföldkőhöz, ezt a dentinfogat később, körülbelül 415 millió évvel ezelőtt a zománc is kiegészítette, de már olyan fajoknál, amiknek ma is élnek még leszármazottai, és amelyekből aztán az összes szárazföldi gerinces faj kialakult.
Mire eljutunk az emlősök fogazatához, addig számba kell venni azt, hogy meleg vérűként, a saját testhő fenntartása érdekében sokkal több energiabevitelre van szükség, ez a nyomás pedig elvezet a precízen kifejlesztett fogazat szükségességéhez.
A fogfájás okait sajnos jól ismerjük, tapasztalatból
Fogainknak a szájban lévő vegyi anyagokat és baktériumokat, valamint a terhelést és a kopást is viselniük kell. Minden szájkörnyezetet érintő „hirtelen” változás váratlanul érheti a fogainkat. Ilyen például a modern étrend, amely nem igazán hasonlít a bolygónk élővilágának eddigi történetében tapasztaltakhoz. A biológiánk és a viselkedésünk közötti feszültség eredménye a fogszuvasodás és a helyüket nem találó bölcsességfogak.
Ma elmondható, hogy a fogszuvasodás a leggyakoribb és legelterjedtebb krónikus betegség a világon.
Ahhoz, hogy megértsük, miért hajlamosak a mai emberek fogai annyira a szuvasodásra, figyelembe kell vennünk a természetes szájüregi környezetet. Az egészséges szájban nyüzsög az élet, amelyet csak a baktériumok akár 700 különböző faját képviselő mikrobák milliárdjai népesítenek be. A legtöbbjük jótékony hatású: küzdenek a betegségek ellen, segítik az emésztést és szabályozzák a különböző testi funkciókat. De vannak fogakat károsító baktériumok is, amik az anyagcseréjük során keletkező tejsavval támadják a fogzománcot. Ezeknek a baktériumoknak a koncentrációja azonban általában túl alacsony ahhoz, hogy maradandó károsodást okozzon.
A szuvasodás akkor alakul ki, amikor a fenti arányok megváltoznak, a rossz baktériumok szaporodnak el. Ez a szénhidrátokban gazdag étrendnek is köszönhető, ami a savtermelő baktériumokat kezdi el táplálni, és ezáltal csökkenti a szájüregi pH-t.
A szacharóz, vagyis a közönséges cukor különösen problémás. A káros baktériumok ezt használják arra, hogy vastag, ragadós lepedéket képezzenek, amely a fogakhoz köti őket, és arra, hogy energiát tároljanak, amely táplálja őket az étkezések között, ami azt jelenti, hogy a fogak hosszabb ideig vannak kitéve a támadásnak.
A szabálytalan fogsor is járványos méreteket ölt a modern emberiség életében.
Tízből kilenc embernek van legalább egy enyhén elferdült vagy rosszul álló foga, és háromnegyedének van olyan bölcsességfoga, amelynek nincs elég helye ahhoz, hogy megfelelően kibújjon.
Fogaink nem illeszkednek az állkapcsunkba. A végső ok – a fogszuvasodáshoz hasonlóan – egy olyan szájüregi környezet okozta egyensúlyhiány, amellyel őseink fogainak nem kellett megküzdeniük.
A fogszabályozásnál olcsóbb megoldás
Az evolúciós szemlélet feltárja, hogy fogászati rendellenességeink egy ökológiai váltás következményei. Ez az új nézőpont kezdi segíteni a kutatókat és a klinikusokat abban, hogy a fogászati betegségek kiváltó okaival foglalkozzanak. A fogtömítőanyagok megvédik koronáinkat, a fluorid pedig erősíti a zománcot, de ezek az intézkedések azonban semmit sem változtatnak a szájban uralkodó, szuvasodást előidéző körülményeken. Az antiszeptikus szájöblítők elpusztítják a szuvasodást okozó baktériumokat, de elpusztítják azokat a jótékony törzseket is, amelyek a káros baktériumok kordában tartására fejlődtek ki.
A fogszabályozással is foglalkozó fogorvosok a feldolgozott, lágyított élelmiszerek hatására is rámutatnak.
Ezek kimutathatóan megváltoztathatják az arc és az állkapocs mechanikai terhelését. Egy gyermek, ha csak könnyen rágható, pépes ételeket kap, az befolyásolja az állkapocs és az arc középső részének normális növekedését. Az ilyen ételeken fogyasztásának túlsúlya krónikusan alulfejletté teszi ezeket a testrészeket. Ez okozza a fogtorlódást, és egyes szakértők szerint a légutak ebből eredő beszűkülése felelős az alvási apnoéért, amikor a légzés többször leáll és újraindul.
A bölcsességfogak nem tudnak megfelelően kibújni, ha az állkapocs túl rövid, ami akkor fordul elő, ha a gyermekeket olyan ételeken nevelik, amelyeket könnyebb rágni, mint amilyeneket őseink fogyasztottak. Így a megoldás talán abban rejlik, hogy gyermekeinket erőteljes rágást igénylő ételekkel is etessük, hogy később megkíméljük őket a kellemetlen fogászati beavatkozásoktól.
