Noha a különböző földrajzi területeken és párhuzamos kultúrákban más és más erotikus kisugárzás, szexuális képzettársítás és megítélés burjánzik a fanszőrzet meglétével kapcsolatban, az emberiség jó része már évezredek óta próbál rendszeresen megszabadulni tőle ilyen-olyan módszerekkel, mert meg van róla győződve, hogy ettől higiénikusabb, egészségesebb és kívánatosabb is lesz, de vajon igazuk lehet?
Amott…
Dél-Korea nem osztja azt a felénk divatos írott vagy íratlan szabályt, miszerint kívánatosabb a csupasz test a szőrpamacsosnál. Náluk ez annyira máshogy van, hogy egyesek komoly összegeket áldoznak arra, hogy markáns, vaskos, fekete prémet dúsítsanak ide-oda, mert náluk ez a termékenység jele és a kívánatosság záloga.
Imitt…
Mifelénk viszont a túlnyomó többség rendszeresen tesz azért, hogy meztelencsigát meghazudtolóra borotválja vagy gyantázza tulajdon testét. Aki ezt azzal a titkon remélt indokkal teszi, hogy ettől nemcsak a vágy, de az érzetek is fokozódnak majd, az ugyan téved, de az tény, hogy mifelénk a csupasz esztétika nyerőbb, és ezáltal vonzóbb is.
Pró és kontra is van
Az, hogy higiénikusabb és jobban véd-e a betegségektől a szőrtelenség a természet adta szőrösségnél, már vitatottabb. Amennyit nyerni lehet ugyanis a tisztálkodás megkönnyítésén az akadályozó szőrszálak eltüntetésével, az esetlegesen megbúvó huncut kórokozók kilakoltatásával, annyit veszít is a nyirbálással a csupaszpárti többség, mert a fanszőrzet egyfajta védelmi rendszert is képez a kórokozók további behatolásával szemben.
Életkoronként is más és más
Tehát önvédelmi szempontok okán és nem annyira esztétikai megfontolásból vagyunk eredendően így, némiképp szőrösen összerakva, mert védelmi funkcióval bír a szőrzet, amely igazság szerint már gyermekkorban is jelen van az intim területeken. Ilyenkor ezek ugyan még csak alig észrevehető, lágy pihék, szinte láthatatlanul apró szálacskák, de ott vannak, és ellátják feladatukat. Később aztán bekeményítenek és bekeményednek, vastagodnak és erőteljesebbek lesznek, de nem nőnek a végtelenségig, mint mondjuk, az ember haja, és a növekedés üteme is változik életkoronként.
Így vagy úgy?
Már az ókori görögök és rómaiak is szőrtelenítettek. Az ókori Egyiptomban pedig az egész testes csupaszítás trendje dívott, vagyis nem új keletű az ötlet, hogy megszabaduljunk e szőrzettől. Ezért aztán sokféle módszer és technika is ki tudott már az idők során fejlődni ennek a kérdésnek a rendezésére. A legelterjedtebb a borotválás és a gyantázás. Van, aki az egyikre esküszik annak elkötelezett híveként, és van, aki csak és kizárólag a másikban hisz. Köztük sem nagyon lehet abszolút igazságot tenni, hiszen amennyivel jobb bizonyos szempontból a gyantázás, például kevesebb szőrbenövést eredményez, annál több bőrirritációt okozhat. Igaz, a borotva is képes apróbb sérüléseket, kényesebb esetben elfertőződést is okozni, ha túlhasznált, rozsdás, nem megfelelő borotvát alkalmaz használója.
Jelzőrendszer is
Végezetül fontos megjegyezni, hogy ezek a vitatott esztétikai értékkel bíró pamacsok amellett, hogy lokálisan védelmet nyújthatnak ez-az ellen, közben azért is fontosak, mert az ember hormonháztartásának állapotáról időről időre hű jelentést adnak. Annak jeléül, ha hormonháztartásunk kibillen kényes egyensúlyából, fáradékonyságot, elhízást is tapasztalhatunk, de hirtelen szőrösödést is. A petefészekrák és a mellékvesetumorok esetében is hasonló jelenséggel lehet találkozni egyéb tünetek mellett, ezért ezekre figyelni kell, de jobb esetben az is lehet, hogy az intenzívebb szőrgyarapodás valamilyen gyógyszer mellékhatásaként jelentkezik. Mindenesetre, ezek azok a helyzetek, amikor a szőr jelzései mellett nem mehetünk el becsukott szemmel, hanem orvoshoz kell fordulni.
