A Seiken dojóban jártunk, ahol Hegedüs Zoltán, az ADC (Assertive Defence Complex) alapítója és Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor ízelítőt adtak nekünk az edzéseiken elsajátítható önvédelmi technikákból. Figyelem! A videó nem oktatóanyag! Éles helyzetben a lehetőségeinkhez mérten vagy menekülőre kell fogni, vagy együttműködni a támadóval, az önvédelmi technikák hatékony alkalmazásához rengeteg gyakorlásra van szükség. Az alább bemutatott technikákat sem lehet illusztrációk meg leírások alapján elsajátítani. „Önismeret és gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Ez a hatékony önvédelem kulcsa” – hangsúlyozzák az edzők.
1. Váratlan támadás hátulról
A földön fekve is lehet esélyünk a sikeres védekezésre egy erőszaktevővel szemben, amennyiben nem veszítjük el a lélekjelenlétünket, és verbálisan megerősítjük a pozíciónkat.
„Ez a gyakorlat az ADC legfontosabb tanításait ötvözi egyetlen szituációban, ahol a fizikai és pszichikai képességeink együtt jelennek meg azzal a céllal, hogy tudatosak maradhassunk a veszélyhelyzetben, és ne essünk pánikba vagy ne csak összevissza rúgkapáljunk. Amikor tehát hátulról a földre löknek, az első védekező mozdulat a szembefordulás, majd hanyatt fekve a sorozatos taposás és rúgás kell legyen: a támadó térdét és lágyékrégióját megcélozva igyekezzünk hárítani a közeledését. Ha mégis sikerül megragadnia minket, térddel, sarokkal még mindig küzdhetünk tovább. Mindeközben Tűz van! Tűz van! segélykiáltással jelezzük környezetünk számára a vészhelyzetet” – mondja Hegedüs Zoltán, az ADC program megalkotója.
2. Csuklószorítás: csavard ki a könyökét!
Gyakori eset, amikor a csuklót, kezet vagy kart ragadják meg. Ez történhet szemből, oldalról vagy hátulról, és sokszor rántással együtt jár, hiszen a támadó vissza akar tartani, megakadályozni, hogy elmeneküljünk. A cikksorozat első részében arról volt szó, hogy hogyan szabadulhatunk ki egyszerűen ebből a fogásból, most pedig mutatunk egy hatékony hatástalanító technikát.
Fontos, hogy a megragadott kezünk és könyökünk közel legyen a testünkhöz (ha kell, mozduljunk az ellenfél irányába), mert úgy rövidebb az erőkar és könnyebben tudjuk mozgatni a támadót – még akkor is, ha erősebb nálunk.
Emeljük fel a lefogott kézfejünket úgy, hogy a hüvelykujjunk felfelé nézzen, majd a szabadon maradt kezünkkel nyúljunk át a kézfejek alatt és ragadjuk meg a támadó hüvelykujja alatti párnás részt. Azért előnyös, ha ezt a pontot célozzuk meg, mert így stabil lesz a fogás és a támadó egész kézfejét irányítani tudjuk. A szorításban lévő karunkat fentről lefelé mozdítjuk a támadó karjának másik oldalára, miközben megragadjuk az alkarját.
„Nem kell megijedni attól, hogy a támadó karja a fogásban marad; a technika erőssége, hogy két kézzel dolgozunk az ellenfél egy karja ellen. A fogást követően kilépünk a támadó oldala felé, amitől egyrészt nagyobb biztonságban leszünk, mivel a másik kezével nem ér el minket, másrészt jobb pozícióba kerülünk, mert innen könnyebb lesz folytatni az ellentámadást. A kilépést és a ráfogást követően a támadó könyökét már mi irányítjuk, így az alkarját megcsavarva az egész teste instabil helyzetbe kerül. Amikor a kézfejét a térde irányába kezdjük tolni, már teljesen elveszti az egyensúlyát és elesik, vagy olyan helyzetben marad, ami nemcsak fájdalmas, de megakadályozza a további támadást is. A földre vitel közben vigyázzunk arra, hogy megőrizzük stabilitásunkat, nehogy mi is a földre kerüljünk, hiszen akkor a támadó testi fölényét felhasználhatja ellenünk. Az a legjobb, ha a földre vitel után úgy helyezkedünk, hogy a támadó feje fölé kerüljünk, mert akkor a szemöldökcsontja miatt nem lát minket, ráadásul ebben a helyzetben nehezen tud további támadást indítani. A földre vitel után taposhatunk is, de a támadó karját addig ne engedjük el, amíg el nem kezdünk hátrálni tőle” – figyelmeztet Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor.
3. Késes támadás, nyakhoz szorított penge – reflexből hárítás
Az előző videóban láthattál egy falhoz szorítós jelenetet, ezt most kiegészítjük egy eszközzel. A szituáció: rablási kísérlet, ahol a késes támadó nem feltétlenül akar testi sértést okozni, csak fenyeget, hogy megkaparintsa az értékeinket. Tény, hogy nem ez a leggyakoribb formája az utcai támadásoknak, de szingli utazóként egy-két ismerősöm és én is kerültem már ilyen meleg helyzetbe. A statisztikákból tudjuk, hogy az együttműködés mellett létezik más sikeres megküzdési taktika is.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
„Az élet elvesztésének lehetőségével szemben a kirabolva ugyan, de épségben hazatérni kedvező alternatíva – de még jobban járunk, ha az értékeinkkel együtt, ép bőrrel megússzuk a támadást. Természetesen a mérlegelés minden esetben egyedi, én sem azt tanítom, hogy mindenkor álljunk ellen, de azt igen, hogy tudatosan válasszunk a megküzdési lehetőségeink közül. Az asszertív önvédelem legfontosabb üzenete, hogy én döntök – például arról, hogy milyen lesz a következő perc számomra egy adott szituációban. A jogtalan támadás és a jogos védelem egyforma erősek kell legyenek. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy egy pillanatra is elfogadjuk, hogy az erőszak erősebb lehet, mint a tudatos jelenlét” – jegyzi meg Hegedüs Zoltán.
„Amikor tehát késsel támadnak ránk és fenyegetnek, vagy lefagyunk, vagy ösztönösen hárítani próbáljuk az ellenfelet, illetve a kezében lévő veszélyes tárgyat. Ezt a reflexet kell határozott védelmi mozdulattá alakítanunk úgy, hogy mindkét kezünkkel megragadjuk a támadót a csuklójánál, majd – ügyelve arra, hogy minél távolabb tartsuk magunktól a fegyvert – kicsavarjuk a támadó karját. Ami a lábmunkát illeti, térdrogyasztással indítunk, és a támadó késes oldala mellé lépünk be. Ahhoz, hogy ez minél gördülékenyebben menjen, fordítanunk kell a törzsünket is, vagyis az egész testünket bele kell vinnünk a mozdulatba. Miután átforgattuk a támadó karját, a könyökfeszítésbe bele is zuhanunk, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzuk, és egyben a lehető legbiztosabb pozícióban rögzítsük a támadó kést tartó karját” – magyarázza az edző.
Mi az ADC lényege?
Az ADC magyarul a tudatos védelmi gyakorlatok elnevezést kapta, minthogy a test-test elleni, eszközös és puszta kezes harc alapfogásainak felhasználásával olyan önvédelmi és képzőrendszert jelent, amelyben a gyakorlók számára a fizikai és lelki határaik tudatos keresése és átlépése lett a cél.
„Az ADC mozgásanyagának összeállításában a legnagyobb szerepet az alkalmazhatóság kapta, hiszen mit sem ér a tudás, ha nem alkalmazható, amikor a szükség úgy hozza. A proaktív mozgásforma a katonai közelharcrendszereken alapszik, az egyes gyakorlatok pedig védelmi szituációk elemzésére és megoldások modellezésére épülnek. Nem varázsolunk, nem képzünk nindzsaszabotőröket, utcai harcosokat vagy Rambókat. A mi célunk az önismerettel és önbecsüléssel rendelkező ember képzése, fejlesztése, aki tisztában van saját értékességével és világosan látja a különbséget erő és erőszak között. Ismeri a jog szabta kereteket is, így önmaga, valamint embertársai védelmében elegánsan, hatékonyan old meg egy-egy konfliktushelyzetet” – magyarázza Hegedüs Zoltán.
„Az ADC meghatározott, de időben nyitott mozgásrendszer, ami azt jelenti, hogy vannak alapok, sztenderdjeink, de a kor igényeinek nem fordítunk hátat, és képesek vagyunk a változásra, változtatásra. Így kerül szinkronba nálunk a hosszútávfutás, a medicinlabda-gyakorlat, az ököl- vagy késharc, a jóga, a súlyzós és saját súllyal végzett erősítő gyakorlatok vagy éppen a földharc. Mindezek természetesen a maguk helyén és idejében, kellő arányossággal és mélységgel szerepelnek. Küzdő gyakorlataink, a harctechnikák azoknak ajánlottak, akik nem félnek attól, hogy esniük kell egy-egy mozdulatsor végén, és ezt biztonsággal, a felesleges sérüléseket elkerülve bármikor végre is tudják hajtani” – fűzte hozzá a szakember.
És miről szól a Hiko-ryu taijutsu?
A Hiko-ryu taijutsut Tanaka Koshiro sensei alapította, a stílus pedig a mester szülővárosa melletti hegyről kapta a nevét. Jelentése: a Nap Gyermek(ének) Iskolája, a jelvényen a piros kör a napot szimbolizálja, a középső motívum pedig a család Monja – nyugati kifejezéssel címere. Tanaka sensei számtalan harcművészetet tanult, és miután találkozott Fujito Koga nagymesterrel, ő lett a Fuji-ryu taijutsu második stílusvezető nagymestere (Sōke). A világ akkor figyelt fel rá, amikor önkéntesként Afganisztánba ment harcolni, miközben mujahedin gerillákat tanított közelharcra. A nemzetközi sajtó az afgán szamuráj nevet adta neki, és többször halálhírét keltették, de hat év után hazatért Japánba és elkezdte lefektetni saját stílusának alapjait. Így született meg a Hiko-ryu taijutsu. Technikái kipróbáltak, gyakorlatiasak és rendkívül lényegre törők. Tanaka sensei beutazta az egész világot, és oktatott elit katonai osztagokat, rendőrségi egységeket, többek között a thaiföldi drogellenes különítményt, a Fülöp-szigeteki rendőri SWAT-egységeket, valamint a dalai láma testőrségét is.
„A Hiko-ryu taijutsu jellegét tekintve jobban hasonlít a régi típusú harcművészetekre, mint a mai modern irányzatokra. Itt nincs verseny, nincs formagyakorlat, nem a látványos technika a lényeg, hanem a használhatósága, a gyakorlás, a tapasztalás és az összpontosítás. Nagyon fontos a távolság és az időzítés. A Hiko-ryu azonban nem csak önvédelem; a kimondottan önvédelmi technikák (bottal és más eszközzel is dolgozunk) csupán egy főbb csoportját képezik. A stílus egyik fő ismertetőjegye – amelyet elődjétől örökölt – az úgynevezett kōsahō, vagyis a keresztező irányú mozgás. Ennek az elvnek a lényege, hogy minden esetben a támadó felé kell mozdulni, gyakorlatilag belelépni a támadásába, amivel nemcsak időt és távolságot nyerünk, de sokkolja is az ellenfelet, ugyanakkor közelebbről könnyebb lesz vele dolgozni, kiesik a fókuszból a technikája, és szellemileg is kizökkenhet. A mozgás többféle lehet – ez a támadó fél mozdulataitól függ –, de fontos, hogy mindig tereljük a támadást, ezáltal biztonságosan közel tudunk kerülni, hogy átvegyük az irányítást. Ha hátra mozdulnánk, az ellenfél időt és teret nyerne, újra tudna támadni, mi pedig nem érnénk el könnyen” – magyarázza Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor.
Lemaradtál az első három technikáról? Ide kattintva pótolhatod:
