A maszturbációról mindenki gondol valamit. Vannak, akik azt, hogy klassz és cseppet sem ciki dolog, mások viszont kínos pótcselekvésként tekintenek rá. De akár örömmel és büszkén, akár maguk előtt is szégyellve: a legtöbben igenis élnek a természet és az emberi lelemény adta lehetőséggel.
Sok férfiban él a tévhit, miszerint a nők többsége nem maszturbál, kivételt csak az eleve túlfűtött, kielégíthetetlen nimfomániások jelentenek. Egy normális nő ugyanis eleve nincs rászorulva ilyesmire, hiszen vágyai alapvetően takaréklángon élnek, és ha meg mégis fellobbannak, akkor oda férfi kell – gondolják.
A többszörös orgazmus olyan, mint valami csoda. Állítólag fantasztikus érzés, szeretnénk hinni benne, és azt mondják, van olyan, akivel már megesett. Perdöntő bizonyítékuk azonban csak a kivételesen szerencséseknek van.
Amerikában nyolcszáz fiatal részvételével készült az első olyan felmérés, amit országos szinten is reprezentatívnak mondanak.
A New Scientist újságírója vállalkozott arra, hogy egy tudományos kutatás érdekében önkielégítést végezzen. Orgazmuskor agyának egy különleges területe indult be.
A szeméremdomb meg a praliné ihlette azt a rezgő szexjátékot, ami a nő ölének vonalát követi, és végül a csiklót veszi célba.
Aki nem bízik a pasijában, és maga szeretne gondoskodni a hűségéről, az ruházzon be egy férfi erényövbe! Például egy szilikonba.
Az önkielégítés a szexuális fejlődés fontos része, segítségével fedezzük fel testünk szexuális térképét; és amíg egyesek annyira élvezik, hogy függővé válnak, addig másokat a gátlás tart vissza attól, hogy önkielégítést végezzenek. Molnár Tamás szexuálpszichológust kérdeztük az önkielégítés fontosságáról, bűntudatról, gátlásokról és addikcióról.
