érzelmek 3 - Dívány

Önmagunk megismerése úgy indul, hogy megtanulunk különbséget tenni egymás között. Megfogalmazzuk az azonosságokat és megfogalmazzuk a különbségeket, nemcsak külsőségekben, de gondolkodásmódban, így véleményben is. A csúfolás megtapasztalásától nem fogjuk tudni megóvni a gyerekünket, de nagy segítségére lehetünk azzal, ha az élmény feldolgozásában megfelelőképp támogatjuk.

A technológia kamaszokra (és felnőttekre) gyakorolt hatása meglehetősen vitatott téma a médiában. Valóban negatívan befolyásolja a mentális egészségünket a megnövekedett képernyőidő? Vagy eltúlozzuk a mobilhasználattal kapcsolatos aggodalmakat? Egy új holland kutatás tanúsága szerint azért sem kaptunk egyértelmű eredményeket a témában, mert eddig a rossz kérdéseket tettük fel.

Felnőttként helyesen kezelni a dackorszakot és a vele járó hisztis szituációkat bizony nem egyszerű, különösen, ha nem tudjuk, hogy pontosan mi is zajlik le a gyerekben, és azt hogyan lehetne a leghatékonyabban oldani. Konkrét fegyelmezési tippek előtt elsősorban azt kell megértenünk, hogy a legtöbb helyzetben nem megoldanunk kell a gyerek hisztijét, hanem csak megértenünk és elfogadnunk!

A társadalom mintegy 2,1 százalékát teszik ki úgynevezett szuperintelligens gyerekek és felnőttek. Ez a szám az utóbbi évtizedekben nem mutatott változást, a téma mégis egyre felkapottabbá válik, és a társadalmi megértés érdekében tisztázást igényel.

Az érzelmek érvényesítése, azaz hogy érvényesnek ismerjük el a másik érzéseit, elengedhetetlen kommunikációs készség, különösen a szülők számára. Ennek célja, hogy a másik fél úgy érezze, meghallgatják, megértik az érzéseit és ítélkezés nélkül elfogadják az ő nézőpontját is.

A sikeres, hosszú távú párkapcsolat titka a kölcsönös érzelmi intelligencia – állítja a Medium On the Couch blog szerzője, Karen Nimmo pszichológus, aki írásában bemutatja, mi az érzelmileg érett kapcsolatok hat fő jellemzője.

Az egyik pillanatban még torkaszakadtából üvölt, a következőben pedig már hangosan kacag, vagy nyugodtan rajzol tovább. Normális ez? Különösen a kisgyerekek (2–4 év) képesek elképeszteni minket hangulatingadozásaiknak szélsőségességével. Sokszor már szinte komikus, nem lehet komolyan venni. Pedig számukra ettől még lehet valódi.

A legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy a negatív érzések, bár kellemetlenek, bizonyos esetekben igencsak hasznosak lehetnek. Nem véletlen, hogy kifejlődött a negatív érzésekkel való megküzdésünk képessége, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a sikereinkhez.

A pozitív érzelmek kutatásával egyre többet foglalkozik napjainkban a tudomány, mégsem sikerült pontosan számba venni az összeset. Kanadai kutatók pótolták a hiányt.

Biztos veled is előfordult már, hogy a gyerek kedvenc pirítósát készítetted reggelire, mégis lefelé görbülő szájjal tolta el magától a tányért. Nem lehet minden csatát racionalitással és logikával megnyerni, vannak, amik tudatosságot és empátiát igényelnek.

Kutatók végeztek vizsgálatot, hogy utánajárjanak a városi legendának, miszerint kevésbé fáj a tűszúrás, ha mosolygunk vagy grimaszolunk közben. Kamu! – gondolod automatikusan? Meg fogsz lepődni!

A gyerek előtt általában nem beszélünk a saját lelki gondjainkról. Egyrészt nem akarjuk, hogy érzelmileg gyengének, bizonytalannak lásson minket, másrészt mit is értene belőle, ha elmondanánk? Az elzárkózásunk azonban mégis nagyobb veszéllyel járhat ennél, méghozzá a felismerésünk nélkül. A gyerek ugyanis a szülő rosszkedvét mindenképp érzi. S ha nem kap rá magyarázatot, magát fogja hibásnak vélni.