Nem tudsz úgy sétálni egyet a Balaton partján, hogy legalább egy helyen ne etessék a vízimadarakat: hattyúk, kacsák, sirályok küzdenek a száraz kiflidarabkákért vagy a kukoricáért.
A világháborúk, a gazdasági válság elképesztő éhínséget és nyomort hoztak magukkal annak idején. Az ember pedig találékony lény, így olyan szokatlan ételeket készített, olyan állatokat is megevett, amiket ma már egyenesen tilos.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a folyamat, amelynek során majomból emberré váltunk, tulajdonképpen le van tudva. Az utóbbi évszázadokban nem vettünk észre magunkon olyan jelentős változást, ami azt igazolná, hogy az evolúció továbbra is zajlik. Pedig a bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt.
Nyári utazásaink során az egyik legmaradandóbb élményt az adja a családnak, ha felkeressük a különböző nemzeti parkokat. Az egyedülálló természeti szépségek, az ott élő állatok megfigyelése bővíti az ismeretanyagunkat – ez főleg gyerekeknél fontos –, és közben megnyugtat, vidámmá tesz, feltölt.
Megdöbbentő tanulmányt tettek közzé, amely új távlatokat nyithat a kihalás szélén álló fajok megmentését illetően.
A történelem során több hihetetlen, valódi Maugli-történetet is feljegyeztek, amikor gyerekeket vadon élő állatok neveltek fel, megtalálásukat követően pedig nehéz volt visszatérniük az emberi civilizációba – még ennél is bizarrabb az ukrán kislány, Okszana Malaja sorsa, akit a falujában élő kutyák fogadtak be, mert szülei nem törődtek vele.
Szomorkodó plüssmackó, aki pár napig kénytelen nélkülünk aludni. Boldogan napfürdőző növény, aki alig várta a tavaszt. A dühös égbolt, aki villámokat szór ránk. A szomorkodó kiskutya, aki bizonyosan durcizik, hogy nem volt a boltban a kedvenc jutifalatjából. Csupán néhány példa arra, hogyan is töltjük fel emberi tulajdonságokkal környezetünket. Mi az az antropomorfizmus, és miért van rá szükségünk?
A kártevőszakértők arra figyelmeztetnek, hogy a koronavírus idején lezárt, üres épületekben szaporodó patkányok seregei támadják meg az otthonokat Angliában.
Mitől félsz a legjobban? Szellemektől, kígyóktól, pókoktól, a haláltól? A mitológiai szörnyek nagyjából mindezt egyszerre testesítették meg. No de miért volt szüksége a régi korok embereinek furcsa, félelmetes, félig állati, félig emberi lények megalkotására?
Apró, de annál félelmetesebb szörnyre bukkantak kutatók egy saras kistóban Hongkongban – a különös teremtmény a világ leghalálosabb állatának egy korábban ismeretlen fajához tartozik.
Nem a svájci farkas a magyar vadászok első ártatlan áldozata. Egy francia kutya is hasonlóan járt.
Amikor azon gondolkozunk, mennyi különbség van ember és csimpánz közt, előszeretettel feledkezünk meg a tényről, miszerint DNS-ünk 99 százalékban egyezik meg a főemlősökével: bizonyos feladatok teljesítése kapcsán úgy tűnik, agyműködésünkben sincsenek akkora különbségek…
