áldozat 3 - Dívány

Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?

A gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléseket máig számos tévhit övezi. Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani. Pedig az elkövetők jó része egyáltalán nem illeszkedik ebbe a sztereotípiába: sokszor a közösség megbecsült tagjairól van szó, akik kifejezetten megnyerő emberek, így könnyen a gyerek és a családja bizalmába férkőznek. A viselkedésük elsőre meglehetősen ártalmatlannak tűnik, mégis vannak olyan árulkodó elemei, amelyekről te is felismerheted a szexuális ragadozókat.

Talán nem túlzás azt mondani, már nem telik el úgy nap, hogy ne szólnának hírek családon belüli erőszakról. Általában csak a legdurvább, végzetes esetekről hallunk, Magyarországon azonban jelenleg is több mint 200.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, akik mind megkapják a napi verésadagjukat, gyalázásukat.

Vajon észrevesszük a párkapcsolati erőszakra utaló korai figyelmeztető jeleket? Vagy azt gondoljuk, hogy velünk vagy a szeretteinkkel ez sosem történhet meg? Hogyan válhat bántalmazóvá egy kezdetben jól induló kapcsolat?

​

Megjött a válasz a rendőrség nemi erőszakról készült kampányvideójára: nem tehetsz róla, tehetsz ellene.

Az, aki mindig megszívja a párkapcsolatokban, akit mindig kihasználnak, akit végül mindig bántanak, sokszor magának teremti újra és újra ugyanazokat a helyzeteket. De ebből a játszmából is ki lehet törni.

A családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi. Nem hallunk róluk, mert nincsenek beszédes statisztikák. Feljelentést a nő ellen nem tesznek, segítséget nem kérnek. Nyomok sokszor csak lélekben vannak. Marad a bűntudat és a szégyenérzet. És hogy miért nem üt vissza a férfi?

„Az első emlékem két éves koromból való: éjszaka az apám ránk töri az ajtót, mert anyám nem engedi, hogy lásson engem."

​