Elég egy elcseszett minta, és máris magunk keressük a szenvedést

Olvasási idő kb. 5 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Az, aki mindig megszívja a párkapcsolatokban, akit mindig kihasználnak, akit végül mindig bántanak, sokszor magának teremti újra és újra ugyanazokat a helyzeteket. De ebből a játszmából is ki lehet törni.

Negyven múlt, három gyerekkel. Illetve akkor még csak kettővel, a harmadik nemrég fogant meg, az anya néhány hónapja volt a szeretője. A nő bejelentette ugyan, hogy gyereket vár, de azt is gyorsan hozzátette, hogy nem vele kívánja felnevelni. Az apaságra ugyanis nem tartja alkalmasnak, arra a férje a tökéletes jelölt, amúgy is őt szereti, szóval a soha viszont nem látásra. Ő pedig kicsit dühösen, kicsit elgyötörten, de szó nélkül eloldalgott. Éppen úgy, ahogy korábban is, mindkét alkalommal. Negyven múlt, három gyerekkel, de egyiket sem ismerte.

Az ismerősöm történetében az élet látványosan ismétli önmagát, pontosabban látványosan ismétli azt, amit főszereplője gyerekként megélt: hogy az apja felelősséget nem vállalva kisétált az életéből. Ez a sztori persze extrém, de az élethelyzetek ismétlődése általános jelenség sokunk életében. Gondoljon csak a nőre, aki mindig számára elérhetetlen férfiakba szeret bele, legyen az túl fiatal, túl idős, túl meleg, és a a beteljesületlen szerelem végén, minden egyes alakalommal önbecsülését elvesztve, az értéktelenség érzésével küzd meg, átkozza és ostorozza magát. De akadnak közöttünk olyanok is, akik mindig nehéz sorsú, esetleg szerfüggő, kötődésre képtelen partnerekkel állnak össze, és minden egyes alkalommal hiszik: képesek megmenteni, kimozdítani, megváltoztatni az illetőt. Aztán rendre kudarcot vallanak, és ott állnak megtépázva, kifosztva, mártírként.

Fotó: Shutterstock

A példákat bármeddig lehetne sorolni, rengetegféle forgatókönyv alapján alakíthatjuk a párkapcsolatainkat, és ha egy jellemző minta, egy markáns momentum ismétlődik bennük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az nem a véletlen műve. Azt mi csináljuk, még ha nem is tudatosan. Eric Berne pszichológus megfigyelte, hogy a legtöbb ember életében sorozatosan ismétlődő események olyan szabályszerűen zajlanak, mintha csak egy társasjáték előírásait követnék. Ezeket nevezte ő játszmáknak. Ilyen tipikus játszma az áldozat szerep, és ahogy a fenti példákból látszik ez számos különböző formában jelenhet meg. 

De mitől lesz valakiből mindig áldozat?

„Egy kevéssé – de rapszodikusan – elfogadott gyerek írhat magának olyan forgatókönyvet, mely szerint nem lehetetlen szeretetet kapni, de ehhez neki kell engedékenynek lennie, és mindent megtennie, hogy 'ne rajta múljon' az elfogadás. Hogyan talál felnőtt korában olyan partnereket, akik újra ilyen próba elé állítják? Úgy, hogy az életében szembejövőknek azonnal megmutatja engedékenységét, gyenge határvédelmét és szinte végtelen igyekezetét az alkalmazkodásra" – idézik a párkapcsolati játszmákról szóló sajtóközleményben a SOUL Academy szakemberét, Vizi Beátát, business és life coachot.

Aztán Vízi így folytatja: „Kik lesznek leginkább vevők erre a személyiségre? Akiknek nagy szükségük van rá, hogy elnézzék nekik a határok megsértését, és akik nem teszik bele a közös kosárba a maguk részét alkalmazkodásból, toleranciából, megbízhatóságból. Így aztán könnyen előáll ugyanaz az érzelmi viszony és kudarc, ami egyes számú hősünk gyerekkorát is végigkísérte. És amin ő lelke mélyén soha nem csodálkozik! A tudatból szóló 'De hát hogyhogy?!' alatt ott bujkál a 'Hát persze!' ismerős érzése. Megbecsülésük hiánya, méltóságuk eltiprása és a kihasználtság uralja életüket. Úgy mutatkoznak be, úgy nyelik le – tehát engedélyezik – első perctől partnereik méltatlan viselkedését, úgy kérnek engedélyt (és fogadják el annak megtagadását) emberi jogaik érvényesítéséhez, amiből bármilyen partnerük hamar megérti az üzenetet: 'Itt az történik, amit te akarsz, mert nekem nincs bátorságom részt venni a szabályok kialakításában.'” 

Semsey Zsuzsanna, integratív hipnoterapeuta, pszichológus és coach szerint a nők áldozat szerepe abból a hiedelemrendszerből táplálkozik, hogy nőnek lenni egy kiszolgáltatott, sérülékeny állapot, a nő veleszületett, predesztinált sorsa, hogy kizsákmányolják, elnyomják, bántsák. Ez a hiedelemrendszer nagyon gyakran tekint vissza többgenerációs múltra, és sokszor nemcsak az anyai ág, de még az apa oldal női felmenői is ezt a mintát közvetítik. Egy ilyen örökség, program alapjaiban kérdőjelezheti meg a nőiség elfogadását. Azonosulásra alkalmas pozitív minta nélkül – egy elesett, önmagát megvédeni, önmagáról gondoskodni képtelen személy nem feltétlenül ilyen – a nők elbizonytalanodnak szerepeikben, így abban is, hogy milyen egy jó párkapcsolat, mit várnak egy férfitól, és ők maguk nőként mit tudnak nyújtani. 

A játszmák a mélyben gyökereznek, de megváltoztathatóak

Az önismereti munka segít abban, hogy megtaláljuk a játszmáink forrását, hogy megértsük szüleink viselkedését, hogy megéljünk olyan érzéseket, amiket gyerekként nem tettünk meg. Ez pedig lehetőséget ad arra is, hogy változtassunk saját, rögzült mintáinkon, tipikus játszmáinkon.

Fotó: Shutterstock

Dr. Malatinszky Judit Gestalt terapeuta, coach és diplomás szupervízor szerint a klienssel először azt érdemes kideríteni, hogy mi az áldozati lét haszna, milyen előnyökkel jár ez az ő életében. Az ember ugyanis alapvetően egy önfenntartó, önszabályozó rendszer a túlélés érdekében, tehát ha valamit nagyon sokat és jól csinál, annak bizonyosan meg van az értelme és a haszna a rendszer egésze szempontjából. Különben nem kötelezte volna el magát emellett.

Nem könnyű ez az első lépés, sőt kifejezetten nehéz azt belátni, hogy valami, ami ellen folyamatosan harcolunk vagy ami miatt folyamatosan szenvedünk és panaszkodunk, az valamiképpen haszonnal (is) jár a számunkra, elég nehéz. Ha azonban ez az első lépés megvan és az ügyfél számára kiderül, hogy az áldozat szerep haszonnal is jár számára (hiszen ebbe kapaszkodva nem kell felelősséget vállalnia dolgokért, nem kell kreatívan és cselekvően részt venni az életében, nyugodtan lehet gyenge és elesett vagy akár passzív), akkor elindulhat az önmegismerés útján.

Felismerheti, hogy önmagában hordozza a gyenge és kiszolgáltatott, panaszkodó, gyáva, esetleg lusta, ugyanakkor megfelelni akaró énjét, aki titokban tiszteli irányítóját és vágyik, arra, hogy teljesítse követeléseit. Ha ezen a lépésen is túljut, akkor megnyílik a kapu a polaritásokkal való munka irányába. Annak belátása, hogy minden tulajdonságunk polaritás párja is megtalálható bennünk, óriási előrelépést hozhat a kliens életében. Hogy ez mit jelent? Hát azt, hogy a felelősséget nem vállaló, hárító, passzív szerepet gyakorlóknál épp a tulajdonságok ellentettje (tehát a független, cselekvő, kreatív tevőleges és irányító én) is rendelékezésre áll és csak az kliens döntésén múlik, hogy akar-e élni ezzel a lehetőséggel.

Írjon nekünk!

Az ön életében is akadnak ismétlődő konfliktusok, egymáshoz kísértetiesen hasonló élethelyzet? Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Sákovics Diana
Sákovics Diana
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Férfiruhában kémkedett a japánoknak a kínai hercegnő: hadsereget is vezetett hazája ellen a Kelet Gyémántja

Mandzsu hercegnőnek született, de a japán hadsereg legveszélyesebb titkos fegyvere lett belőle. Josiko Kavasima élete a huszadik századi történelem egyik legbizarrabb kémhistóriája: a hercegnő szakított a női szerepekkel, férfiruhát öltött, és saját hadsereget vezetve segítette Japánt Kína lerohanásában. A „Kelet Gyémántjaként” ünnepelt kémet a háború után a kínaiak nemzeti árulóként fogták perbe, és sorsa drámai véget ért. Utánajártunk a Távol-Kelet legrejtélyesebb, férfiruhás női kémének elképesztő és tragikus életének.

Testem

Ezért tör rád délután az édesség utáni vágy: komoly problémát jelezhet

Bár szinte mindenkivel előfordul, hogy ebéd után elnehezül, és legszívesebben azonnal valamilyen édesség után nyúlna, a rendszeresen visszatérő délutáni fáradtság- és cukorcsapda mögött komoly egészségügyi okok állhatnak. A szakemberek szerint ez a jelenség az inzulinrezisztencia egyik legtipikusabb és leginkább figyelmen kívül hagyott előszele lehet. Amikor a sejtek éheznek a hibás anyagcsere miatt, a szervezetünk kénytelen vészjelzéseket küldeni, ami drasztikus energiazuhanásban és kínzó nassolási vágyban nyilvánul meg. De hogyan működik ez a rejtett folyamat, milyen egyéb tünetekre kell figyelnünk, és hogyan törhetjük meg végleg ezt az ördögi kört?

Édes otthon

5 hőségtűrő növény az erkélyre: bírják a 40 fokot is

A nyári hőség és a hosszan tartó száraz időszakok sok kerttulajdonost és balkon-rajongót próbára tesznek: a cserepes növények gyorsan kiszáradnak, a forró burkolatok pedig tovább fokozzák a hőséget. Vannak azonban olyan virágok és dísznövények, amelyek meglepően jól viselik a napsütést és a ritkább öntözést.

Testem

Így jelez a tested, ha túl sok cukrot fogyasztasz

A finomított cukor korunk étrendjének egyik legnagyobb rejtett veszélyforrása, amely szinte észrevétlenül teszi tönkre az egészségünket. Sokan csak akkor eszmélnek fel, amikor már kialakult a túlsúly vagy a cukorbetegség, pedig a szervezetünk jóval korábban, apróbb jelekkel próbál figyelmeztetni a bajra. A hirtelen ránk törő délutáni fáradtságtól a makacs pattanásokon át az állandó nassolási vágyig számtalan tünet utalhat arra, hogy túl sok cukrot fogyasztunk.

Offline

Ha Kádár-kockában élsz, tudnod kell, miért ez az épület neve

Akár egy sütemény neve is lehetne, de semmi ehető nincs benne. A Kádár-kocka a vidéki Magyarország egyik legjellemzőbb épületformáinak egyike, mely meglepő módon nem Kádár Jánoshoz köthető, bár az általa fémjelzett korszak termelte ki a tömeges elterjedését.