Liszt Ferenc egykori koncertzongoráját ma is Portugáliában őrzik. A hangszer Lisszabonhoz kötődik, ahol a zeneszerző 1845-ben nagy sikerű hangversenyeket adott. A zongora ma a Nemzeti Zenei Múzeum egyik legértékesebb darabja, és a magyar zenetörténet különleges emléke.
Villamos fedélzeti kamerája vett fel egy guruló zongorát, melynek sofőrje is volt. A „jármű” éppen egy XIII. kerületi zebrán haladt át.
A válogatósság egy igazán extrém formája jelentkezett a máig népszerű, világhírű francia zeneszerzőnél, Erik Satie-nál, ha ételekről volt szó. De nem csak ebben volt elképesztően különc.
Saját maga építette zongorájával zenél a béke mellett állást foglalva a német zongorista, Davide Martello: az ukrán háború hírére a lengyel határhoz sietett hangszerével.
Idén már ötödik alkalommal rendezik meg Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész vezetésével a Cziffra György Fesztivált. Érdemes benézni, mert korosztálytól és zenei ízléstől függetlenül minőségi programok várnak a vendégekre.
Intelligensebbek nem lesznek ugyan a zongorázni tanuló ovisok, a beszédkészségükön viszont sokat segítenek az órák.
A mindennapos éneklés az új ötlet. Ha valaki, én aztán hatalmas rajongója vagyok a kóruséneklésnek, nálunk ez családi hagyomány és hobbi egyben. Az ötletnek tehát örülök, de mégis van vele egy kis bibi. El is magyarázom, micsoda: tanár és idő kell hozzá, és ez a kettő pont nincs ma a sulikban.
Lehetséges véresre játszani az ujjbegyeket egyetlen zongoradarab alatt? A Londoni Filharmonikusok Facebook-fotója a bizonyíték rá, hogy igen.
Barabás Lőrinc édesapja, a képzőművész Barabás Márton fiához hasonlóan szoros kapcsolatot ápol a zenével: ő azonban a trombita helyett a zongorát állítja a középpontba, hogy aztán azt ízekre szedve egészen furcsa, új konstrukciókat teremtsen.
