1900. április 14-én nevezetes napra ébredtek a párizsiak: megkezdődött a századforduló legjobban várt eseménye, a világkiállítás. Az eseményen nemcsak néhány, mára már ikonikussá vált párizsi épületet mutattak be, hanem a négy hálókocsit is, amelyek a transzszibériai expressz számára készültek.
58 éve száguld a japán sinkanszen – vajon Magyarországon mikor juthatunk el Szolnokról Szombathelyre egy óra alatt?
Az Orient Express már Agatha Christie idejében is fogalom volt. Az írónő gyilkos krimije ugyan nem feltétlenül az utazási irodák beharangozó álomszlogenje, az ikonikus vonat ázsióját csak tovább növelte, így nem csoda, hogy a ma is funkcionáló szuperluxus utazás árai nemhogy a földön nem járnak, de több tízmilliós forintos menetjegyeivel bátran mondható, hogy csillagászati magasságokban vannak.
Az elmúlt évek sikereit követően szeptember 11-ig ismét hallhatók versek a Balatonnál, összesen 27 vasútállomáson. Mivel nem ez az első eset, hogy a hétköznapjainkban irodalmi alkotások bukkannak fel, úgy döntöttünk, hogy pár hasonló kezdeményezésről megemlékezünk.
Ismerős még valakinek az Interrail-vonatjegy? Ha vonat, akkor a TGV és egyéb, repülőként száguldó vonatok előbb jutnak eszünkbe, ha pedig olcsón akarunk nyaralni, akkor ma már mindenki a fapados járatokat bogarássza. Hosszú hétvégés vagy akár nászutas kiruccanásaink desztinációinak kiválasztásánál immár a legkedvezőbb ár a fő szempont, és legszívesebben vákuummal kiszippantanánk a kézi bőrönd belsejét, hogy minél több minden beleférjen az alapáras kézipoggyászba. De nem volt ez mindig így.
Régóta terjed az interneten egy különös fotó, melyen néhány öltönyös, kalapos figura egy magas állványzatra állított gigantikus, autóméretű fényképezőgéppel foglalatoskodik – a képaláírás szerint a felvétel a világ legelső fényképezőgépét ábrázolja, a posztolók pedig gyakran felteszik a kérdést: „Akkor vajon mivel készült a kép?”. A fotón valójában nem a legelső, hanem a valaha volt legnagyobb méretű fényképező látható, készítésének története pedig jóval izgalmasabb, mint gondolnánk.
Az új technológiák gyakran félelmet keltenek a társadalom újdonságokra kevésbé nyitott részében – elég csupán az 5G körüli mendemondákra és összeesküvés-elméletekre gondolni –, és ez a múltban sem volt másként: a vasúti közlekedés hajnalán elterjedt a bizarr nézet, miszerint a vonatozás súlyos nőgyógyászati következményekkel járhat a hölgyekre nézve.
Magánrepülőgépek, VIP-várók és golyóálló limuzinok helyett a 20. század hajnalán luxusvonatokkal utaztak nagyobb távolságra vagy hivatalos látogatásra az uralkodók és államelnökök. Ahol a vonatról leszálltak, ott a vörös szőnyeg leterítése kötelező volt, egyrészt mert a szín maga a hatalmat, a tekintélyt jelképezte, másrészt mert az utcák, a kövezet a mai fogalmak szerint piszkosak voltak, még a látogatás alkalmával fényesre suvickolt pályaudvarok és környezetük esetében is.
Hordárok, pincérek és inasok voltak egy személyben, de még az utasok elszakadt ruháit is meg kellett varrniuk. A luxusvonatokon szolgáló afroamerikai „portások” munkája nehéz volt, mégis sokan vágytak erre az életre.
Egy horvát nyaraláshoz nincs szükség autóra. Sajátra semmiképp. Busszal vagy vonattal pár ezer forinttól lejuthatsz a tengerpartra, de azt is megmutatjuk, hogy hol bérelhetsz kocsit.
Végtelen pusztaságokon, havas hegycsúcsok alatt, folyókkal átszelt vidékeken át visznek a világ legszebb vasútvonalai.
Most kell világot látni, amíg még lehet – suttogja sokunkban egy belső hang a globális felmelegedés idején, amikor Földünk számos csodája elenyészni látszik. Ugyanakkor nincs még egy olyan, magánszemélyek által kivitelezhető egyszeri cselekedet, ami jobban szennyezné a környezetünket, mint az utazás. Ami régen egyszerű kaland volt, ma önző fogyasztásnak tűnik. Elítélhető, ha valaki mégis repülőre ül? Kínálkoznak megoldások az etikus otthonmaradáson kívül?
