Vajon a vallás elemi része az emberiségnek? Ha a többség vallásos, milyen anomáliát jelenthetnek az ateista emberek? És az evolúciónak mi köze ezekhez?
Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.
Az állatoknak, a gyerekeknek, a tűzoltóknak, a tolvajoknak, de még a régészeknek és a bőrműveseknek is van védőszentje – ez azonban még korántsem meríti ki a katolikus egyház által kanonizált szenteket, akik között felettébb nagy számban találunk különös, meglepő foglalkozásokat vagy jelenségeket patronáló személyeket.
A középkori filmekben gyakran kegyetlennek, szadistának ábrázolják a középkori hóhérokat, akik kifejezetten élvezték, ha áldozatuk minél jobban szenvedett az ítélet végrehajtása közben – a valóságban ezzel szemben egyik legfontosabb feladatuk volt annak biztosítása, hogy a kivégzések zökkenőmentesen és a lehető legkevesebb fájdalommal zajlódjanak le. Sőt, gyakran életet is mentettek a hóhérok.
Ne gondolj a zöld elefántra. Ugye, hogy rögtön eszedbe jutott? Egy új kutatás szerint valami ilyesmi történhet azokkal a serdülőkkel is, akik azt tanulják, hogy a szexről fantáziálni bűnös, tisztátalan, tiltott dolog. A késztetések elnyomásából keletkező feszültségtől pedig nem könnyű megszabadulni. Sőt!
Azt szokták mondani, hogy a nyugati civilizáció egyfelől a görög-római, másfelől a zsidó-keresztény kultúra alapjain nyugszik. A hellén világból megkaptuk többek között a filozófiát, a demokráciát, a sportot, a színházat és a tudományokat, míg a zsidó-keresztény kultúrkör felruházott minket a lelkiismerettel. Ez akkora hatással volt a teljes nyugati civilizációra, hogy azt egyetlen – ebben a kultúrában élő – ember sem tudja megkerülni. Vendégszerzőnk, Bialkó László Gergő írása.
Minden idők leghíresebb fizikusa élete során több, egymásnak látszólag ellentmondó kijelentést tett Isten létezésével kapcsolatban, ezért vannak, akik késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, hogy hívő vagy megrögzött ateista volt. Mint mindig, az igazság ezúttal is valahol középen van.
Novemberi témánk, a művi megtermékenyítés kapcsán ezúttal Fekete Ágnes református lelkész véleményét közöljük.
A hónap dilemmája mai fejezetében Bialkó László Gergő buddhista tanító gondolatait olvashatod.
Cikksorozatunk októberi kérdésére ezúttal Kovács Miklós Ahmed imám, a Magyar Iszlám Közösség alelnöke válaszol.
Szeptemberben elmentem a kedvenc festőm kiállítására (jó, személyesen kábé csak őt ismerem, de attól még nagy favoritom). Miért innen indítod a sztorit, Domi? Várjatok, mindjárt kiderül. Szóval épp veszem fel a szemüvegemet a galéria alagsorában, hogy megszemléljem a műveket, amikor egymásba botlunk egy régi ismerősömmel. Szép ez a találkozás: csak nevetünk, beszélgetünk, nevetünk, beszélgetünk, már rég fent borozik mindenki, én meg még egy képet sem láttam. Ekkor meséli el, hogy nagy újság van náluk. Mondd már, mi az! Pár hét múlva érkezik hozzájuk egy gyerek, akit örökbe fogadnak a férjével. Én tervezek-e ilyesmit, kérdezi tőlem, sugárzik az arca. Még nem tudom, válaszolom. Arról persze sejtelmem sincs, hogy alig két hónap telik el, és Magyarországon nekem ilyet már soha többé nem lehet.
Cikksorozatunk mai fejezetében Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának gondolatait olvashatod az eutanázia kérdéséről.
