túlélő 4 - Dívány

Floridában élő magyarok számoltak be arról, hogy a legkevesebb 100 ember halálát okozó hurrikán közeledte hogyan érintette a lakosságot, milyen intézkedések lépnek ilyenkor életbe az amerikai gépezetben, és a híradások információin túl hogyan élik ezt meg a helyiek. A magyar fiatalokat is evakuálták, de azóta biztonságosan visszatértek eredeti szálláshelyükre, és az élet lassan visszatér a normalitásba, bár a romok eltakarítása még hosszú ideig tart majd.

Nagyon sokféle túlélő él köztünk. Többségük nő, de akadnak férfiak is. Van, akit gyermekkorában vertek a szülei, vagy szexuális abúzus áldozatává vált. Másokat felnőttként raboltak ki az utcán, vertek vagy erőszakoltak meg. Nagyon sokféle szenvedés létezik, ám a metszetük közös: a nyomában maradó mély bizalmatlanság.

1944 tavaszán egy finn katona szerencsétlen módon elszakadt egységétől, majd hetekig menekült a sarkvidéken élelem és menedék nélkül, 30 ember számára elegendő mennyiségű metamfetaminnal felturbózva.

Csodával határos módon menekült meg a biztos haláltól a férfi, aki botrányos magaviselete miatt éppen a rácsok mögött ült, amikor városát elöntötte a vulkanikus gáz és hamu árja – Ludger Sylbarist azóta is a világ legszerencsésebb rabjának nevezik.

Lily Elbert 97 évével az egyik legidősebb ember, aki könyvet adott ki. A magyar származású asszony esetén azonban nem érdemes csodálkozni: élete szinte minden tekintetben rendkívüli.

A traumák túlélőit nem kell sajnálni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a velük történteket. Ha nem érted, hogy miért telik akár évekbe is a történtek feldolgozása, szerencsés vagy. És bár egyre többen mernek beszélni az őket ért traumákról, a túlélők száma tovább nő. A trauma alattomos és pusztító. Ne várjuk el a túlélőktől, hogy úgy tegyenek, mintha minden rendben lenne.

Két kopaszodó, szemöldökét-szempilláját vesztett nő ül a Balaton partján, körülöttük strandolók fröcskölik a vizet a nyári forróságban. Az egyik nő haja még félig a helyén, a másikuké azonban, aki külföldről jött haza nyaralni, centis pelyhekben maradt csak meg. Egyikük sem szégyelli magát. A barátságot, az életet ünneplik – élvezik a nyarat, ami megadatott.

Kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy felrobbantottak, kihajítottak tíz kilométeres magasságban, szerencsésen landoltunk a fákon meg a talajon a roncsokkal együtt, mégis itt vagyunk. Vesna Vulović szerb légiutas-kísérő élete is hajszálon múlt.

Felakasztották a saját gyermeke megölésével vádolt szolgálólányt, mégis túlélte a kivégzést – a történet a 17. századi Angliában játszódott le.

„A nap, amikor megismertem Lale Sokolovot, teljesen megváltoztatta az életemet" – vallja Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője, aki a Margó Irodalmi Fesztiválon elmesélte, hogyan születhet sírig tartó szerelem két ember között a földi pokolban.

Traumák, bántalmazott gyerekkor vagy elnyomó partnerkapcsolat túlélői sokszor azt tapasztalják, hogy nem viszik annyira az életben, mint mások. Valahogy nem bírnak jól teljesíteni, előrejutni. Az átlagnál jobban fenyegeti őket a kiégés is. Miért van ez, és mi lehet az ellenszer?

Két lehetőség van előttem ma délután: vagy gyártok környezetbarát és saját készítésű karamellát karácsonyi ajándékba, mint a normális anyák és kollégák, vagy megírom ezt. A konyhai ügyködés jóval vonzóbb alternatíva, mint belemenni abba, amit soha senkinek nem mesél el az ember. Még a legjobb barátainak és a társának is csak nyomokban. Azért nem, mert nincsenek hozzá szavak, és azért sem, mert gyilkos a szégyen, ami hozzá kapcsolódik.