Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Ugorjunk vissza az időben nagyjából ötszáz évet. Megvan? Szuper! Valószínűleg nem ez a legszembetűnőbb jelenség a korban, de ha mégis feltűnt, vegyük át, hogy miért öltöztek egymáshoz nagyon-nagyon hasonlóan a fiúk és a lányok.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Késő szocialista „lábvíz”, ’80-as évek vége. Kádár uralma gyengül, de még működik a besúgórendszer, történnek házkutatások. Egyre aktívabb az ellenzék. Készülnek a röplapok, a szamizdat kiadványok, forgatja videóit a Fekete Doboz, zúgnak a Kontroll Csoport dalai. Egy „furcsa, tébollyal telenőtt” kertbe fiatal lány érkezik, hogy az ott élő idős testvérpárnak segítsen. A két nő a II. világháborútól kezdve rengeteg mindent megélt. Mit lehet tanulni tőlük? Miért kell ismernie a múltat annak, aki jobb jövőt szeretne? Nemrég jelent meg Finy Petra erős atmoszférájú, izgalmas írói megoldásokat felvonultató regénye, a Kerti szonáta. Interjú a szerzővel.
Az interneten keringő brutális horrortörténet szerint az 1880-as években egy ír milliomos, a Jameson whiskyvállalat örököse afrikai útja során annyira kíváncsi volt a kannibalizmusra, hogy vásárolt egy tízéves rabszolgalányt, akit odaadott egy kannibál törzsnek, majd szenvtelenül végignézte a bestiális lakomát. De vajon mennyi igaz a döbbenetes kegyetlenségről tanúskodó sztoriból?
Lily Parr cseppet sem volt szokványos egyéniség. Először is dohányzott, nő létére. Másodszor focizott, nő létére. Ebben pedig annyira sikeres lett, hogy egész tömegeket vonzott a pályára, amit – nő lévén – már végképp nem lehetett eltűrni.
Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma a középkorban végzett különleges foglalkozásokról emlékezünk meg.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Egy műalkotást vajon teljesen függetleníteni lehet az alkotójától? Attól kezdve, hogy kikerül az alkotó keze alól, a mű önálló életet él, és saját jogán kér kritikát, elismerést? Vagy lemoshatatlan bélyegként ott virít rajta, hogy egy erkölcstelen, veszélyes alak készítette? A kérdés napjainkban aktuálisabb, mint valaha.
Hófehérke története gyereknek-felnőttnek bevésődött a memóriájába: a gyönyörű, hollófekete hajú lány, aki gonosz mostohája elől menekülve a hét törpe házában köt ki, majd a herceg szerelmes csókjára tér vissza az életbe. Na de mi van, ha valóban élt is?
A kétezres éveket nyugodtan nevezhetjük az egészségfanatizmus időszakának: egyik diéta, étrend, sport éri a másikat, mindenki karcsú és egészséges akar maradni, ameddig csak lehet. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem esünk totális túlzásokba, ahogy dr. Kellogg tette.
Csodagyereknek tartották, sőt máig úgy emlegetik, mint a valaha élt legokosabb embert. Kiemelkedő matematikai és nyelvi képességei alapján a legjobbak között lett volna a helye, William James Sidis mégis egyszerű irodistaként végezte.
