Cikksorozatunk harmadik fejezetét Paksi Dániel filozófus, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék oktatójának válaszával nyitjuk.
Cikksorozatunk mai fejezetében dr. Hell Judit filozófiaprofesszor fejti ki gondolatait a halálbüntetéssel kapcsolatban.
Mit gondol a halálbüntetés gyakorlatáról? – így hangzik A hónap dilemmája sorozatunk májusi kérdése. Mai cikkünkben Fekete Ágnes református lelkész gondolatait olvashatod.
Miért egy vírusra van szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, nem vagyunk mindenhatók? Hogy felfogjuk, milyen súlyos ára van a mértéktelenségünknek? Miért hisszük még mindig azt, hogy következmények nélkül uralhatjuk a természetet? Ezek pusztán költői kérdések. Az igazán lényeges felvetés az, hogy felismerjük-e: ez a krízis talán egy utolsó esély arra, hogy megszabaduljunk legpusztítóbb függőségünktől, a túlfogyasztástól. Lehetőség arra, hogy a jelenlegi, gazdasági növekedést hajhászó társadalmi modell helyett egy sokkal emberibb, az egyéni és a közösségi jóllét megteremtésén alapuló társadalmat hozzunk létre.
Talán te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy bántónak éreztél egy viccet és amikor ezt kifejezted, még azt is a fejedhez vágták, hogy nincs semmi humorérzéked. Pszichológiai kutatások szerint azonban minimum négyféle humor létezik, és bizony sok tréfa mögött agresszió állhat. A cikkből megtudhatod, hogy rád milyen humor jellemző, és arra is választ kaphatsz, hogy kik hajlamosak ugyanazt a poént ezerszer is elmesélni.
Sosem éltek olyan biztonságban és békességben az emberek a földön, mint manapság. A kisbabák esélye a felnövekedésre sosem volt ilyen magas, a várható élettartam sosem volt ilyen hosszú. Sosem volt ennyi idő és lehetőség a változatos szórakozásra. Miért van mégis annyi depressziós és szorongó ember köztünk? Miért érezzük rosszul magunkat a bőrünkben?
Ki vagy égve, mert folyton túlóráznod kell? Stresszelsz, mert az állandó munka ellenére így is a létbizonytalanság peremén táncolsz, hónapról hónapra élsz, de soha egy petákot sem tudsz félretenni? Időnként elönt a szorongás, mert itt a klímakatasztrófa, és az ország vezetése a füle botját se mozgatja? Sebaj, csak meditálj, mintha nem lenne holnap.
A gazdasági egyenlőtlenségek sokkal több mindent jelentenek annál, mint hogy néhány embernek túl sok, míg másoknak túl kevés pénze van. Az anyagi különbségek nemcsak a fizikai és a mentális egészségünket, az érdekérvényesítő képességünket és a gyerekeink számára kínált lehetőségeket befolyásolják, hanem azt is, hogy mennyire igazodunk el a minket körülvevő társadalom működésében. Ez a tudás pedig kezd ritka kiváltsággá válni, aminek komoly következményei vannak.
Bár manapság némileg elfogadottabb a légiesség a férfiak, az izmosság pedig a nők körében, még mindig erősen tartják magukat azok a nézetek, hogy milyen testi jellemzők minősülnek maszkulinnak, illetve femininnek. Ha pedig valaki nem a születéskor kijelölt nemének megfelelő külső jegyekkel rendelkezik, akkor rögtön ki van téve a környezete negatív reakcióinak. Azt gondolod, hogy ez túlzás? Akkor képzelj el egy csapott vállú, széles csípőjű férfit vagy egy olyan nőt, akinek méretes háta van. Ki tartaná őket vonzónak?
A társadalomban jelentős előítéletek élnek a vegetáriánusokkal és vegánokkal szemben, sőt ezek olykor erőszakosságig fajulnak – állítják kutatók.
Pszichológiai értelemben elő vagyunk huzalozva arra, hogy keményen dolgozzunk. A sikereink büszkévé tesznek minket, a foglalkozásunk hozzátartozik az identitásunkhoz, a kitartást értéknek gondoljuk. Ráadásul a munkavégzés jelenkori lazább keretei nagyobb kiszolgáltatottságot is jelentenek a kiégésnek: csak mi tudunk határokat szabni egy teljesítményre serkentő világban.
Talán ismerős a helyzet, amikor egy pohár ital mellett a barátaiddal üldögélsz és azzal múlatjátok az időt, hogy lehetetlen kérdéseken gondolkodtok. Néha jókat röhögtök, néha kicsit összevesztek, de viszonylag hamar ejtitek a témát. A görög Menelaos Apostolou azonban nem hagyta annyiban: tudományos vizsgálódás tárgyává tette a fenti dilemmát.
