Hogy lehet, hogy a testvérem, akivel együtt nőttem fel, teljesen mást gondol a szüleinkről, mint én? Gyermekkorunkban sokszor rosszul bántak velünk, ő ennek ellenére a legnagyobb pártfogójuk. Nem mondhatok róluk semmi negatívat a jelenlétében. Szerinte anya és apa nagyszerű emberek, a sérelmeim pedig csak a fejemben léteznek. Kinek van igaza?
Egy friss felmérés eredményei szerint az amerikaiak 65 százaléka még mindig úgy gondolja, hogy intelligensebb az átlagnál. A képességeink túlbecsülése általános emberi tendencia, melyet számos vizsgálat kimutatott. Például az erőszakos bűncselekmények elkövetői is másoknál könyörületesebbnek, fegyelmezettebbnek tartják magukat. Végtelenül hiú, reális önismeretre alkalmatlan lény-e az ember, vagy másokat nézünk le ennyire?
Na jó, inkább ne, de mindenképp próbáld ki ezt a játékot, ha kíváncsi vagy, hogyan születnek és terjednek az interneten az áltudományos okosságok és a pánikkeltő valótlan állítások.
A döntések nem racionálisak és nem objektívek, a jó döntés pedig valójában csak illúzió.
Legalábbis hajlamosak vagyunk ezt hinni. Pedig statisztikailag 60 évesen is ugyanannyi esélyünk van az izgalomra.
Átkozottul nehéz elfogadni, hogy a szörnyűségek csak úgy véletlenül történnek. Kell, hogy legyen valami ok mögötte, kell, hogy hibázzon az áldozat. Vagy mégsem?
Léteznek tipikus hibák, amikkel torzítjuk a velünk töténő eseményeket, de ha felismerjük ezeket, jobb lehet az életünk. A pszichológus ebben segít.
Észrevette már, hogy mostanában mindenki milyen neveletlen, bunkó módon viselkedik? Ön tehet róla.
Amit sokszor ismételnek, igaznak tűnik. De vajon valóban így van?
