Neked csak egy dolgod van, hogy tanulj – hányszor hallottuk és mondtuk már ezt? Sajnos komolyan is gondoltuk. Pedig amire egy gyereknek 18 éves koráig szüksége van, az messze nem csupán a tanulás. Ha ezt nem vesszük figyelembe, jön a szorongás is az ötösök mellé.
Számos olyan nő élt vagy él napjainkban is, akik bátor és sorsfordító cselekedetükkel sokszor a történelem alakulását változtatták meg. Legyen szó a nők jogaiért való küzdelemről, tudományos felfedezésről vagy politikai fellépésről. Sokuk kiemelkedő teljesítményét világszerte rangos kitüntetéssel ismerték el. De talán, ami ennél is fontosabb, példájukkal, munkájukkal sok hétköznapi hőst is inspiráltak.
Egy hajszál választ el minket a nyári uborkaszezontól, amikor kifejezetten nehezünkre eshet produktívnak lennünk. A gondolataink megannyi dolog körül járnak, csak a munkán nem. Hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy az egész nyarat szabadsággal töltsük, a techmogul, Steve Jobs tanácsát érdemes megfogadnunk, hogy hatékonyabbak legyünk (nem csak) nyáron.
Nem számít, ki vagy, az ország melyik pontján élsz, mivel foglalkozol, hány diplomád van. Ha gyereket nevelsz, vannak dolgok, amiket el kell mondanod neki, méghozzá rendszeresen, akkor is, ha sok a stressz az életedben, krízisen mész keresztül vagy az anyagiak miatt aggódsz. Ha pszichés szempontból képes vagy szilárd alapokat adni a gyerekednek, nagyobb eséllyel válhat belőle egészséges, ellenálló, boldog felnőtt, olyan, aki másokhoz is kapcsolódni tud.
A szex – ha nem is lóverseny – erőnléti sport: ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük, fontos, hogy általános kondíciónk és egészségünk is rendben legyen. Mindez kifejezetten fontos lehet a férfiaknak, akik az esetek többségében aktív és kezdeményező szerepben vannak, és akik magukkal szemben sokszor komoly teljesítménybéli elvárásokat fogalmaznak meg.
Vajon jó vagyok az ágyban? Örök klasszikus kérdés, amit mind felteszünk magunknak, válasz azonban – legalábbis explicit módon – ritkán érkezik. Szerencsére nem sűrűn fordul elő olyan, hogy az ember partnere egy álmos vasárnap reggelen azzal nyit: figyelj már, szerintem tök béna vagy az ágyban... de sajnos az sem mindennapos, hogy írásos, pecséttel ellátott igazolást állítsanak ki nagyszerű ágybéli teljesítményünkről. Így marad a latolgatás és a remény: ugye azért nem vagyok csapnivaló?
A legtöbb családban van bezzeggyerek, aki a teljesítményével hatalmas örömet szerez a szülőknek, aki eredményesebb és sikeresebb, mint a többi gyerek a családban. Ennek ellenére tetemes árat fog fizetni a kiemelt pozícióért, ami nemcsak a gyerekkorát, de felnőtt éveit is beárnyékolja.
Gyakran használjuk a gyerekünkkel kapcsolatban azt a szót, hogy tökéletes. Amint megszületett, számunkra az, és ez rendben is van. Csakhogy akkor még nem várunk tőle semmiféle teljesítményt.
Napjainkban komoly társadalmi megszállottság figyelhető meg a boldogsággal kapcsolatban. A jelenséget részben meglovagolja, részben gerjeszti a kapitalizmus, amely azt ígéri, hogy gyanús szolgáltatások, gyógyító kristályok, instant tanácsok megvásárlásával is közelebb juthatunk a vágyott célhoz. Annak ellenére, hogy annyit hajszoljuk, mégis keveset tudunk a boldogságról. Ha többet tudnánk róla, talán nem is üldöznénk ennyire.
Egy fejlődéslélektani elmélet szerint minden korosztálynak megvan a maga kihívása, aminek a teljesítése hozzájárul az egészséges személyiség kibontakozásához, elmulasztása pedig akadályozza. A iskoláskor krízise a teljesítmény, a gyermeki vágy pedig annak elismerése. Ennek megélése azonban nemcsak a jelen körülményein, de a múlt kihívásainak megfelelő teljesítésén is múlik.
Tényleg javítja a teljesítményünket, ha zenével futunk? És ha igen, milyen zene lehet a leghatásosabb doppingszer? Utánajártunk, mit mond a szakirodalom a zene futásra gyakorolt hatásáról, de kíváncsian várjuk olvasóink véleményét is. Te zenével vagy zene nélkül szoktál futni? – így szól heti kérdésünk, mellyel kapcsolatban a Facebook-oldalunkon megosztott poszt alatt tudod elmesélni saját tapasztalataidat.
Sokan a maratont tekintik az amatőr atlétika csúcsának, ám mások számára ez csak a kezdet. Vannak, akik 24 órán keresztül futnak, vagy 100 km-t tesznek meg egyszerre, gyakran lenyűgöző pályákon, miközben kezelik az izmok, a csontok, a hólyagok fáradását, az alváshiányt és a mentális kimerülést. Ők az ultratávfutók, akik úgy tűnik, nem ismernek lehetetlent. Néha azt gondoljuk, külön emberfajt képeznek. Miben hasonlítanak, és miben különböznek tőlünk?
