Te hogy köszönsz a telefonba? Tízből kilencen hallóval veszik fel, de belegondoltál már abba, hogy miért pont ezt a kifejezést használjuk telefonos üdvözléskor? Annyit segítünk, hogy nem Alexander Graham Bellhez köthető ez a szokás.
Egészségünkre is károsan hat, de kapcsolatainkat is rombolja a túl sok telefonozással töltött idő.
A telefonos applikációknak se szeri, se száma, és továbbra is gomba módra szaporodnak ezek az alkalmazások. Ma már tényleg szinte mindenre létezik egy app, megkönnyítve ezzel a mindennapokat. Te felismered, melyik mire való?
Nem az előnyünkre változtatja meg viselkedésünket és gondolkodásmódunkat a folytonos internetgörgetés.
A telefon feltalálója korántsem volt olyan jó fej, mint gondolnád: Alexander Graham Bell be akarta tiltani a jelbeszédet, az eugenika elkötelezett híveként pedig a siketség teljes, szisztematikus felszámolását tűzte ki céljául – pedig saját édesanyja és felesége is hallássérült volt.
Erzsébet királynő állítólag csak két ember telefonhívására válaszol, és lehet, hogy nem azokéra, akire először gondolnál.
A technológia kamaszokra (és felnőttekre) gyakorolt hatása meglehetősen vitatott téma a médiában. Valóban negatívan befolyásolja a mentális egészségünket a megnövekedett képernyőidő? Vagy eltúlozzuk a mobilhasználattal kapcsolatos aggodalmakat? Egy új holland kutatás tanúsága szerint azért sem kaptunk egyértelmű eredményeket a témában, mert eddig a rossz kérdéseket tettük fel.
Vannak persze, akikkel sosem történik ilyesmi. Ők azok, akik leejteni se akkor szokták a telefonjukat, amikor valamiért épp kivették a tokból, akik sosem felejtették még zöldségválogatás közben a répák mellett a kütyüt, akik nem szokták azt játszani, hogy lehalkítva becsúsztatják a mobiljukat a kanapé egyik legeldugottabb zugába, hogy aztán egész nap keressék/családtagjaikkal is kerestessék. És vagyok én.
Vess rá egy pillantást. Ott fekszik mackónadrágban a kanapén és a telefonját nyomkodja. Megbízhatsz benne? Időnként persze mindenki követ el kisebb hibákat: elront dolgokat, elfelejt válaszolni egy üzenetre, elkésik, nem vesz hazafele tejet a boltban. Ezt leszámítva elég jó partnered tud lenni? Számíthatsz rá? Nem csap be? Csekkold az alábbi listával.
Én a szerencsésebbek közé tartozom. Sok mindent meg tudok tenni a vírushelyzet közepette online is, amit korábban offline végeztem. Csak a múlt héten részt vettem munkahelyi értekezleten, baráti találkozókon, tanítottam, ruhát és ételt rendeltem, sőt még színházban is voltam a nappalim kanapéjáról. Persze ez nem az igazi, persze van hiányérzetem. Ugyanakkor sokan élnek Magyarországon olyanok, akiknek nincs internetünk, vagy nem boldogulnak a technológiával. Közéjük tartozik az idős emberek többsége. Az én nagymamám, de lehet, hogy a te nagyszüleid, szüleid is. Ők nem fognak online terápiába menni, a közösségi médiában ventillálni vagy mentális egészségről szóló cikkeket olvasni a neten. Most is te vagy az, aki ideáig jutott ebben a bevezetőben, és te vagy az is, aki rengeteget segíthetsz nekik. Egy régi módszerről szóló új kutatás ad ötletet, hogyan.
Az okostelefonok az elmúlt 15 évben életünk nélkülözhetetlen részei lettek. Nemcsak kapcsolatot tartunk a segítségükkel, de velük szervezünk, tervezünk, a letöltött appok segítségével maradunk fittek, velük tanulunk nyelvet, fotózunk és fogyasztjuk a különböző médiatartalmakat is. A telefonokat annyira rutinszerűen használjuk, hogy sokszor fel sem tűnik rajtuk egy-egy apró részlet.
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Puskás Tivadar, aki a világ számos nagyvárosában megfordult, volt aranyásó, feltaláló és vállalkozó is.
