Ki ne emlékezne még arra, amikor a filmek előtt, a főcím alatt a szereplők magyar hangját is hosszasan sorolta a narrátor? Egyes szinkronszínészek neve, leghíresebb szerepei mélyen az eszünkbe vésődtek.
Ha valaha téged is a tévé képernyője elé szegezett a Dallas, akkor ez a villámkvíz nem fog ki rajtad: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered az amerikai sorozatot.
Még ma is a legtöbb filmet és sorozatot szinkronizálva nézzük Magyarországon, és talán ritkán jut eszünkbe, hogy a magyar hangokat adó színészeknek mekkora szerepe van abban, ahogy egy-egy karakter megelevenedik a képernyőn.
Kálid Artúrt nem zavarja, hogy népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy szinkronszínészként a hangját számos filmsztárnak kölcsönözte. Hiszen ő maga is tapasztalja, a legtöbben akkor kapják fel a fejüket, amikor megszólal mellettük Will Smith, Sylvester Stallone vagy Denzel Washington. Vagyis Kálid Artúr, aki arról is szívesen mesél, hogy félvérként ő maga is fricskának érezte, amikor rábízták az arisztokrata családoknál szolgáló lakáj, Hyppolit szerepét.
Spilák Klára neve, no és persze a hangja sokak számára cseng ismerősen. Noha a legtöbbünknek a Szex és New York csinos és hedonista Carrie Bradshaw-ja jut eszünkbe róla, a magyar színésznő megannyi hírességnek kölcsönözte már a hangját. Spilák Klárával beszélgettünk munkáról, családról és a mindennapokról.
A magyar szinkron közel 90 éves története során rengeteg kiváló magyarítás született, és számos szinkronszínész annyira összeforrt egy-egy külföldi sztárral vagy mozikarakterrel, hogy szinte elképzelhetetlen nélkülük az adott figura. Teljesen szubjektív, önkényes és a teljesség igénye nélküli listánkban összeszedtünk néhányat a legikonikusabb párosok közül.
„Apa, ne színészkedj!” – hangzik néha el a mondat, amikor a szinkronszínész otthon óhatatlanul beveti egyik legnagyobb fegyverét, a sokak által ismert és szeretett orgánumot, amivel tudat alatt és spontán, de mégis mindenkire hatva játszik.
A legtöbb külföldi sztár ugyanazon a magyar hangon szokott legtöbbször megszólalni, s ha mégis más kölcsönzi hangját, úgy érezzük, valami nem stimmel. Az eredeti színész és szinkronszínésze sokszor nagyon hasonló karakterek, fizimiskák, s ez furcsamód még akkor is így van, ha egy mese- vagy rajzfilmfigurát szólaltatnak meg.
A magyarok általában szinkronos vetítésekre ülnek be a moziba. Ennek ellenére azonban időről időre felmerül a kérdés, hogy nem járnánk-e jobban, ha feliratosan néznénk meg a külföldi filmeket.
