Rengeteg tényezőtől függ, hogy milyen irányban fejlődik a személyiségünk, és végül milyen emberekké válunk. Nem is gondolnánk, de bizonyos tulajdonságaink és vonásaink azon is múlhatnak, hányadik gyerekként érkeztünk a családunkba, vannak-e tesóink, vagy egyedüli gyermekek vagyunk. Hogyan befolyásolja a személyiségünket a születési sorrend?
Életünk folyamán többször is feltesszük a kérdést, hogy kik is vagyunk. Erre minden egyes életszakaszban más-más választ adhatunk. A pszichológia egyik legismertebb elmélete, a pszichoszociális fejlődés értelmében nyolc állomáson megyünk keresztül életünk során. Ezeken a fejlődési lépcsőfokokon nagyon nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e továbbhaladni, vagy megrekedünk.
Napleánya, Vadrózsa, Sárkányok és Mostohák? Mi köze ezeknek a furcsa mesebeli kifejezéseknek a női személyiségfejlődéshez és életúthoz? Elsőre úgy tűnhet, hogy nem valami sok, pedig a mesék varázslatos világából többet tudhatunk meg önmagunkról nőként, mint korábban bármikor.
Ezekkel az egyszerű mondatokkal sokat segíthetsz nekik a személyiségfejlődésben.
A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.
Egy pszichológiai elmélet szerint mindenkinek van egy gyerek-, egy szülő- és egy felnőtténje, amelyek jó esetben közös, összehangolt munkával segítenek minket az élet nyújtotta helyzetek megfelelő értelmezésében és az azokra történő reagálásban. Előfordul azonban, hogy személyiségünk egyes részei elmaradnak a fejlődés során – és itt kezdődnek a problémák.
A népmesék olyan összetett és szimbolikus formában közvetítik a gyermeki lélekben folyó érthetetlen küzdelmeket és azok lehetséges megoldásait, hogy általuk a gyerek szülői segítség és különösebb tudatosság nélkül is képes rátalálni azokra a válaszokra, amelyeket keresett.
A pszichológusok évtizedek óta vitáznak azon, vajon képes-e valaki megváltozni, vagyis mennyire adottak személyiségjegyeink, és tudunk-e azokon saját akaratunkból komolyabban változtatni. Az általánosan elfogadott konszenzus szerint, habár személyiségünk vonásai többnyire állandóak, még sincsenek kőbe vésve. Egy új kutatás azt vizsgálta, vajon mennyire elegendő pusztán akarnunk a változást, vagy szükséges-e aktív lépéseket is tennünk annak érdekében.
Mit lát benned a gyerek? Minta vagy ellenség, csak rajtad múlik.
Tudni akarja, milyen ember? Vigye el ebédelni! Persze csak akkor, ha hisz az ilyen összefüggésekben.
