Ha nem tudsz választani, hogy kirándulós, természetközeli kiruccanásra vagy kulturális és gasztronómiai élményre vágynál inkább, most nem is kell. Klagenfurtban mindkettőt megtalálhatod: a város a mediterrán hangulatot és az alpesi frissességet ötvözi magában.
Pár nap múlva mond búcsút a nagyközönségnek a Budapest Pride egyik sajtószóvivője. Karlik Cintia 6 éven keresztül dolgozott azért, hogy ez az ország jobb hely legyen az itt élő leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (röviden LMBTQ) emberek, valamint szeretteik, ismerőseik számára. Vajon megérte a sok erőfeszítés?
Szerencsére ma már pár kattintással elég sok olvasnivaló elérhető az antirasszizmusról. Ez azt is jelenti, hogy biztos internetkapcsolattal rendelkező, kaukázusi (fehér) emberként egyre cikibb tudatlanságra hivatkozni, amikor egy-egy gesztusod, megjegyzésed, viselkedésed problémás voltával szembesítenek. Az előítéletességet amúgy sem a szándék, hanem a hatás felől szoktuk értékelni. Ha az adott kisebbségi csoport tagjai úgy érzik, a cselekedeted megfélemlítő, káros vagy bántó rájuk nézve, akkor ideje felhagynod vele. Huhogni egy focistadionban, miközben a fekete játékosnál van a labda, eszméletlenül gáz (még akkor is, ha az ország vezetői közül többen szégyenletes módon nem tartják ezt szankcionálandónak). De azért vannak ennél jóval burkoltabb formái is az előítéletességnek.
A ’80-as években több nő dolgozott programozóként, mint ma. Akkor 35 százalék volt az arányuk, napjainkban 20 százalék körüli, itthon max. 15, de nincs pontos adat – mondta a TEDxLibertyBridgeWomen-en tartott előadásában Vásárhelyi Orsolya adattudós. Orsi kollégáival mintegy 7 millió szoftverfejlesztő adatait felhasználva igyekezett megérteni, a nők miért sikertelenebbek ezekben a közösségekben. Annak ellenére, hogy az első programozó is nő volt, sőt, a két világháború között főleg nők dolgoztak ezen a területen. Mi történt velük? Miért lenne fontos, hogy ismét nagyobb arányban vegyenek részt a technológiai újításokban? Egyáltalán, létezhetnek-e előítéletmentes algoritmusok egy előítéletekkel teli világban? Interjú optimalizációról, diszkriminációról és a Trónok harcáról.
A tolerancia szót gyakran progresszív értékként emlegetik, engem mégis a hideg ráz ki tőle. Amikor valaki azt mondja, tolerál, úgy érzem, fényévekre van az elfogadástól. Nem tisztel, nem becsül, inkább csak elvisel, megtűr, mint valami szükséges rosszat. Ezért kéne hálásnak lennem? Oké, nem támad rám, nem veszélyeztet, nem tesz keresztbe nekem. De nem ez lenne az alap tisztességes emberek között? A toleranciára nevelés célkitűzésnek elég bánatos. Mintha valami elérendő erény lenne, nem pedig egy emberi minimum. Rosszallás van benne, gyengén álcázott ellenségesség. Túl sok jó nem származik belőle – erősíti meg egy frissen publikált kutatás.
A divatházak idén sem voltak nyitottak a sokszínűségre. A statisztika szerint 80 százalékban fehér bőrű modellek uralták a kifutókat.
A divathét egyik nagy tanulsága, hogy még mindig kevés színes bőrű modell kap helyet a kifutókon.
Nem sokat változott a helyzet, még mindig a fehér bőrű modellek vannak többségben a hirdetéseken.
A ruhák a tolerancia jegyében készültek, a kifutón azonban ez nem látszott. Nem csak a Valentino mellőzte a színesbőrű modelleket a szezonban.
