rehab - Dívány

Tizenkét évvel ezelőtt rendkívül súlyos állapotban került a ráckeresztúri rehabra Németh Mihály, akinek a kezelőorvosa is csak annyit mondott: „magán már csak az Isten segíthet”. Ahogyan fogalmazott, előtte soha egyetlen jó példa sem volt: azok közül, akikkel együtt kábítószerezett, már sokan nem élnek. Mihály élete azonban óriási fordulatot vett: tapasztalati segítőként, mentorként – és immár a MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthona Madách utcai részleg terápiás stábjának vezetőjeként – ő mutat utat a súlyos függőségüktől megszabadulni akaró fiataloknak. Interjú.

Dunaharasztin, egy csendes kis utcában keresik a kiutat a felépülni vágyó, női szenvedélybetegek, akik a bent töltött egy évük alatt megtanulják újra felfedezni az élet örömeit. Az egyébként 21 főt befogadó intézményben jelenleg 19-en töltik napjaikat, akik közül már van, aki rehabilitációjának utolsó fázisában jár, és olyan is akad, aki most lépett a felépülése hosszú útjára.

Decemberben lesz nyolc éve, hogy Bajcsi Norbert nemet mondott húsz évig tartó súlyos alkohol-, gyógyszer- és kábítószer-függőségére. Felépülése sok szenvedélybeteg számára lehet példaértékű, noha egy pillanatig sem tagadja, a gyógyulás tele van buktatókkal. A vele készült interjúnkban józanságról, a visszaeséstől elválasztó másodpercekről és helyzetekről, magányról, elfogadásról, a függők társadalomba való visszailleszkedésről, rehabról, és arról is beszélgettünk, hogy miért különösen veszélyes ez a világ a mai fiatalok számára.

Pörögnek a fejemben a filmkockák. Ez a címe, mottója a L’Harmattan Kiadó gondozásában nemrég megjelent, felépülő függők életútjait bemutató kötetnek. Az interjúkat készítő Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal, rendszeres szerzőnkkel beszélgettünk kötődésről, az újrakezdés lehetőségeiről és a jóvátétel jelentőségéről.

A függők élete folyamatos önismereti munka, józanságuk megőrzése életre szóló program, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a függőségben szenvedő személy egészséges hozzátartozóira is óriási teher nehezedik: nehezen tudnak a saját életükre koncentrálni, és óriási lelkierő kell ahhoz, hogy ne érezzenek bűntudatot, ha rehabra küldik gyermeküket vagy párjukat. Katalinnál is eljött a pont, amikor be kellett látnia, hogy ha nem akarja, hogy a lányával való kapcsolata végképp tönkremenjen, drasztikus lépésre van szükség.

Egy előadásban azt hallottam régen, hogy a mindenkori populáció kb. tíz százaléka függő. Ez az adat a munkám alapján reálisnak tűnik. Ma hazánkban megközelítőleg 600-800 ezer alkoholista van, egyesek szerint még több, de ha hozzávesszük a gyógyszerfüggőket és a drogfüggőket is, akkor még magasabb a szám.

Egyre több rehabilitációs központ nyílik az országban, a luxuselvonók is olcsóbbak ugyanis, mint máshol. És még ingyenes program is létezik.

Vajon az ön élete miben más, mint egy függőé? Más a viszonya a bankkártyájához, a vásárláshoz, mint neki a fecskendőhöz? Addiktológus szerzőnk írása.