Nincs értelme statisztikai adatok vagy mások hálószobatitkai alapján megítélni, hogy mennyire lehetünk elégedettek saját szexuális életünkkel.
A harmóniára hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint két ember közötti megállapodásra. Ebből kifolyólag rengeteg energiát fektetünk abba, hogy egyetértésre jussunk, addig harcolunk, amíg meg nem találjuk a közös metszetet.
Egy nyugtalan alvóval osztozkodni az ágyon elég kimerítő tud lenni, és akár párkapcsolati feszültségeket is teremthet.
A legtöbbünk számára egyértelmű, hogy a fizikai bántalmazás elfogadhatatlan, és ha valaki megüt, akkor előbb-utóbb megérik a gondolat, hogy ideje kilépni a kapcsolatból. Az viszont sokkal kevésbé evidens, ami megelőzi, sőt előrevetíti a fizikai abúzust.
Kezded úgy érezni, hogy rég elmúlt a kezdeti lángolás, és a pároddal immár készpénznek veszitek egymást? Több szenvedélyre és izgalomra vágysz a kapcsolatotokban?
Soha nem gondoltad volna, hogy ez megtörténhet. Évek óta együtt vagytok, azt hitted, ismered, vagy legalábbis észreveszed, ha hazudik. Annyi mindent felépítettetek a közös életetekben, rengeteg a vesztenivalód. Az egyik percben őrülten mérges vagy rá, a másikban legszívesebben zokognál. Még mindig szereted, de hogy fogtok ebből felállni? Meg tudsz neki valaha bocsátani? Képes leszel újra bízni benne? Vagy ennyi volt, itt a vége a történetnek?
A legjobb családban is előfordul, hogy két ember különböző elveket vall valamivel kapcsolatban, a koronavírus pedig új terepet teremtett ennek.
Vegyünk egy nagyon gyakori forgatókönyvet: megbeszéltétek, hogy a párod nagyobb részt vállal a házimunkák elvégzéséből, de te továbbra is úgy érzed, hogy a feladat nagy része a te válladat nyomja.
A szerelemről rengeteg hiedelem él a fejekben, legtöbbjüknek nem is feltétlenül vagyunk a tudatában. A párkapcsolati boldogságról szóló direkt és indirekt tanítások kis korunktól fogva bemásznak a bőrünk alá, hogy aztán szinte észrevétlenül alakítsák az elvárásainkat, az elégedettségérzésünket, hassanak a viselkedésünkre. Időnként érdemes elővenni, megnézegetni és végiggondolni őket, mennyire hasznosak, relevánsak a 21. század elején.
Párkapcsolatok. Néha elgondolkodom, mekkora bravúr kell ahhoz, hogy két ember hosszú éveken keresztül kitartson egymás mellett, és szeretetben, harmonikusan éljen. Képes legyen kezelni a stresszes időszakokat, egymás idegesítő szokásait, negatív tulajdonságait. Ha pedig összetörik a szívét, a fájdalomból felépülve újra és újra megpróbálja, mert a szerelem valami, amiért megéri kockázatot vállalni, ami felpezsdíti az ember lelkét. Hogyan lehet megőrizni? Sajnos garancia sosincs semmire, de a közös boldogság esélyét növelheted, ha a határaidra való odafigyelés mellett a legjobbat hozod ki magadból. Vagy legalábbis a legrosszabbat elkerülöd.
Évek óta hiába próbálkozol, mégsem jön össze egy normális párkapcsolat? Hiába jársz társaságba, keresel társat minden létező felületen, randizgatsz, nem sikerül megtalálnod a szerelmet? A hiba valószínűleg benned van – állítja a korábban hivatásos „matchmakerként” dolgozó ausztrál Joanna Mitchell.
Don Juan, Casanova, James Bond, Barney Stinson – léteznek férfiak, akik játszi könnyedséggel csavarják el bármelyik nő fejét. Elég csupán néhány mondatot váltaniuk a kiszemeltjükkel, és a siker garantált. A sikeres nőcsábászok a trófeagyűjtésben élik ki magukat, igyekeznek minél több nőt meghódítani, a hivatásos pick up artistok, vagyis „csajozóművészek” pedig pénzért oktatják kevésbé szerencsés férfitársaiknak a hódítás trükkjeit. De vajon miért ellenállhatatlanok a hasonló férfiak?
